Vad Vágyaink L.S

2. season-part 6

Árgus szemekkel néztük a doktort várva az eredményekre.

-Mr. Tomlinson kómába esett.Gyógyszertúladagolás miatt.-a könnyeim patakként kezdtek el folyni.

-És mikor ébred fel?-tette fel a kérdést Niall.

-Nem tudjuk.Lehet hogy hetek,hónapok akár évek múlva.Az is meglehet hogy pár perc,vagy óra múlva felébred.Ritka esetekben lehet kiszámítani.-a levegőm fogytán volt.Az agyam kikapcsolt és nem tudtam másra se gondolni,minthogy sose láthatom ébren Louist.Nem...ez nem lehet.

-NEM!-kiálltottam fel,mire mindenki rám emelte a tekintetét.-NEM!EZ NEM LEHET!-féltő volt hogy a hangszálaim elszakadhatnak.

-Uram nyugodjon meg.-szólt rám az orvos,mire megragadtam a fehér köpenye gallérját,s a képébe mondtam.

-Ne hazudjon.Tudja hogy mikor fog felkellni,igaz?-erőszakosságom felfoghatatlan volt.Lottie,anya,Gemma, és Niall vezetett ki a kórházból.Még nem lehet bemenni Louishoz csak délután.

Hazaérve berontottam a szobámba és tomboltam.Mindenért magamat hibáztattam.Sírni keztem,és hisztérikusan viselkedni.Úgy éreztem magam mint egy csaj,aki mindenért sír.De ezért még egy fiú is elsírná magát.Ott ültem a sarokban a szétszórt szobámat nézve. Mellkasom gyorsan emelkedett föl-le.Könnyeim mígállíthatatlanok voltak.

-Harry indulunk.-anya tompa hangját hallottam az ajtó mögül.Mintha azelőbb nem is történt volna semmi,úgy pattantam fel s mentem le a lépcsőn,ki az ajtón és be a kocsiba.Izgatott voltam de egyben szomorú.

A kórház fele gyorsan telt az idő.Kb. félórás az oda vezető út,de nekem mindössze két percnek tűnt.

A recepción bemondtuk Louis nevét,miután ez meg történt,felkisértek minket a kórteremhez.Először mindannyian egyszerre mentünk be.Én csak a sarokban álltam,s vártam míg kettesben lehetek Louisval.Ez is meg történt és én lassan közeledtem hozzá s lenéztem nyugodt arcára.Nagyon szar érzés volt így látni.Túl sok minden történt ma.Túl sok.Az első könnycseppem nyakára hullott.

-Szeretlek Boo Bear.-több könnycsepp hullott le Louisra.

Miért érzem úgy,hogy tegnap volt az utolsó nap,amikor még ébren láttam?Talán nem is a szívem érzi,hanem az agyam egyik hülye szüleménye.Ezt csak beképzelem magamnak,holott nem kéne,hisz így csak nagyobb fájdalmat okozok magamnak.
A gép mely Louis mellett volt lassan csipogott.Életjel.Kinéztem az ablakon s bámultam a világba.Aztán egy halk nyöszörgést hallottam.Lassan néztem rá, és láttam hogy Louis szemei próbálnak kinyílni.Az ágy mellé szerelt kis piros gombot megnyomtam,ezzel jelezve hogy egy nővér jöjjön.Pulzusom a magasba emelkedett,és próbáltam tűrtőztetni magam,nehogy ugrájjak.

-Istenem.Felébredtél Louis.-suttogtam inkább magamnak,mint Louisnak.Az ajtó kicsapódott s megjelent egy harminc év körüli hölgy.

-Mi történt?-lihegte,ezzel kimutatva hogy futott.

-Ébredezik.-suttogtam ismét,s kivezettek a szobából a többiekhez,akik egy emberként álltak fel.

-Mi történt?-szinte egyszerre kérdezték mire nekem egy nagy vigyor ült az arcomon,és örömkönnyek hulllottak ki a szememből.

-Felébredt.-majd összeomlottam az örömtől.

-Te jó ég!-anya megölelt mire hozzábújtam s én is szorosan öleltem.Lottie,Niall és Gemma egyszerre fújták ki a bent tartott levegőt.

Hazaérve összepakoltam a szobámat.Louist még nem engedik ki.Örömöm és bánatom keveredett össze.Még mindig nem hittem el mi történt ma. Már sötét is volt odakinn,ahogy az ablakon kinéztem.Az ágyam alól kihúztam egy kis dobozt.Gyerekkori dolgaim vannak benne.Megtaláltam egy kis plüssmacit amit még apámtól kaptam.

Fáradtan az ágyamba dőltem,és csak bámultam a plafont.Még mindig ott van annak a foci labdának a nyomata,amit még Niallel rúgtunk a szobámba. Szép emlék.

Az órára néztem ami 23:59-et mutatott. Mindjárt éjfél. Emlékszem még Niall üzenetére,amikor Louis rosszat álmodott,ezzel felébresztve engem,és én persze nem tudtam aludni.Mint most is.

"00:00
KÍVÁNJ 😱❤-Niall."

Akkor nem kívántam,de most fogok.

00:00
-Bárcsak minden rendben lenne.-suttogtam magamban.Csak ez az egy apró kívánság,ami nem is apró,inkább hatalmas.

Reggel úgy keltem fel mint aki éppen a halálán van.Szörnyű nap volt a tegnapi.Johannah meghalt,és majdnem Louis is.Viszont ma reggel úgy voltam vele hogy elfelejtem a tegnapi nap eseményeit.Mintha meg se történtek volna.

Éreztem a gofri friss illatát.Lassan kikeltem az ágyból és leszaladtam a konyhába.Szemeim alatt nagy karikák ékesedtek.Hajnali háromig voltam fent.Az iskolához semmi kedvem nem volt.Anya kikért engem pár hétre,ezután a nagy trauma után.Hívhatom ezt traumának?Igen szerintem.Mindegy,nem szabad hagynom hogy a gondolataim a tegnapi napra terelődjenek.De Louist semmi féle képpen nem tudom kiverni a fejemből.

-Harry a földön vagy?-lengedte Gemma a kezét arcom előtt.

-Öhm jah...-pár másodpercre lecsuktam a szemem,utána kinyitottam.

-Csak mert már vagy tíz perce itt állsz mereven.Mint egy szobor.-kuncogott.Fura hogy a hisztnim után képes ilyen kedves lenni velem.Azok után amiket mondtam.Gondolkoztam még egy kicsit,aztán Gemma elé ültem az asztalhoz.Anya ismét elment.

-Figyelj...-kezdtem el zavartan,s a tarkómat megdörzsöltem.

-Hm?-nézett rám miközben az ételét rágcsálta.

-Bocsánatot szeretnék kérni.Amiket mondtam azt...felejtsük el jó?-féltem válaszától.Sose csináltunk ilyet.

-Renden.Bocsánat kérés eldogadva.-bólintott.-De én is szeretnék mondani valamit. Bocsánatot szeretnék kérni amiért kicsinek úgy bántam veled. És hogy hazudtam hogy meghaltam.Nekem kéne a legjobban sajnálnom.-hajtotta le a fejét szomorúan.

-Semmi baj Gemma.Bocsátat kérés itt is elfogadva.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Kezdjük az elejétől?-mosolyodott el halványan.

-Igen.

______________________________________

Hey!Öhm bocsika hogy ilyen rövid lett.Ti mit kaptarok karira?Én nem sokat.E-könyvet (azt kb 5 embertől kaptam merthát nem volt olyan olcsó 😂)Telefontokot és csokit na meg egy kis pénzt.Remélem nektek jól telt a karácsonyotok,nekem kevésbé.Nem szeretném elmondani.Hogy telik a szünetetek?Nálam elmegy egynek😂
A szokásos vote-komi❤

All the Love

Vixy ♥ xx