Vad Vágyaink L.S

2.season-part 10

Halk esőcseppek kopogása az ablaküvegen ahogy kipillantok. Louis a teákat főzi. Ma este filmezni szeretnénk. Fogalam sincs mit nézünk, de Louis azt mondta hogy tetszeni fog nekem.

Bögrével a kezemben ültem az ablakba még mindig. Halk jazz szólt a tévéből. Jelenleg senki sincs itthon csak én és Louis. Nyugalmas pillanataimat Louis édeskés hangja zavarta meg.

Mostanában Louisval csak egy-egy szóval beszélgetünk. Azóta a parkos eset óta. Mintha valami történt volna. Az akkori szavak egy-egy szóra késztettek minket. Válaszok, kérdések, kijelentések, felszólítások, felkiáltások. Csönd. Csönd. Csönd. S végül egy szó. Csak is egy. Nincs több.

-Jössz?- rántott ki a gondolataimból Louis.

-Persze.- a nappaliba mentünk. Békés volt a hangulat körülöttem és Louis körül. Ismét csönd, amit csak Louis halk szürcsölése bontotta meg, de ezt figyelmen kívül hagytam. Ezért is éreztem hogy csönd honol nálam.

Anya nyitott be az ajtón pár szatyorral a kezében s vállán. Valamiért, megváltozott minden. Nem is tudom igazából hogy mi az a minden. Anya után Lottie és Gemma lépett be, s mentek a szobájukba.

Louis lassan fordult felém, de előtte letette a bögrét. Én is ezt tettem, s én is rá néztem. Szó nélkül egymás ajkaira csapatunk. Csókunk hevesebb volt mint bármikor. Jól tudtuk hogy ez a hely itt nem jó hiszen mindenki itthon van. Normális ruhába öltöztünk, a kocsi kulcsot felkaptam és távoztunk is. Louisék régi házába megyünk, amit tervezünk eladni, vagy kiadni, de még üresen áll. A ház kulcsa itt volt a kocsiban.

Szokásos helyre parkoltam, s Louisval rohantunk az ajtóig, és minhta rablók lennénk, úgy rontottunk be és tapadtunk újra egymás ajkaira. Hiányzott ez a forró érzés bevallom. Hiányzott hogy Louis hozzám érjen úgy. Mert már egyből tudtam hogy az lesz. Kicsit rosszul érzem magam, mert abban a házban vagyunk ahol nemrég gyászoltunk. Igen tartottunk egy kis eseményt Jay számára, tiszteletére.

Louison már nem volt póló, mert az imént húztam le. Ő is ezt tette az enyémmel, s a konyába tolt, de csókunkat nem szakítottuk meg. A pultnál álltunk meg aminek erősen neki nyomott, s ledöntött.

- A konyha pulton akarod csinálni?- suttogtam ezt a kérdést.

- Úgy gondoltam. De miért, nem jó?- jobb keze a mellkasomon pihent ami fel-le emelkedett gyorsan, a forró pillanattól. Igen a testem is lángolt, erősen vágytam a szexre, amit eddig csakis Louistól kaptam. Tőle kaptam az első alkalmat, neki adtam az ártatlanságomat.

- Hát nem a legkényelmesebb, de ha itt...- nem engedte hogy befejezzem, mert felkapott, lábaimat dereka köré csavartam, karjaimat meg nyaka köré, és cipelt föl az emeletre, ahol a szobája ajtaja előtt megálltunk. Kinyitotta az ajtót, s teljes sötétség volt odabent. Lehúzta  a redőnyöket valamikor.

Az ágyra dobott, s úgy folytatta a heves csókot. Elvállt az ajkaimtól, nyakamtól egészen a V-vonalamig csókolt, de volt itt-ott ahol meg is szívta a vékony bőrt.

-Harry, hiányzott ez az érzés.- gombolta ki a nadrágomat, majd lassan húzta le. A boxeromat még rajtam hagyta. Magával is ugyan ezt tette.

-Nekem is.- hajánál fogva húztam az arcomhoz egy csókra. Az alsónk már nem volt rajtunk hanem a szoba egyik sarkában volt.

-Kész vagy?- pozicionálta be magát de még nem nyomodótt belém.

-Igen.- válaszom után még mindig semmi.-Baj van?- néztem aggódóan.

-Azt halottam zenére sokkal jobb. Kipróbáljuk?- értetlenül néztem rá de végül megránottam a vállam és bólogattam.

-Végülis egyszer élünk.-mosolyodtam el.

-De akkor nagyon.- kacsintott, majd egy szál faszba odament a telefonjához a Bluetooth hangszóróhoz csatlakozott majd elindította Eden-fumes számát. Ez a szám lassú de mégis gyors, és ezért is a hangulathoz illik. Nem volt rossz.

-Így már tényleg jobb. És legalább a szomszédok nem hallják hogy milyen hangos vagy...csak én.- utolsó szavait suttogta s végül mondandóját egy csókkal és egy erős lökéssel zárta. Hangosan felnyögtem, mert már rég voltunk együtt, így. Csípője erős lökéseket irányított, de még is szenvedélyeset. Louisban ezt szeretem, hogy amikor bevadul akkor a szenvedély csak úgy árad belőle. Mindenhogy érezni, a csókjában, a lökéseiben, a nyögésében és még a lélegzet vételében is. Na meg persze a szíve dobogásában. Csak úgy ver a szíve amikor szeretkezünk. Csókja vadabb mint egy vad ló. Imádom amikor csók közben meghúzza az alsó ajkam, s néha-néha meg is szívja. Imádom ahogy a haja hozzátapad a homlokához miközben erőset lök a csípőjével, fegyvere fájdalmat is okoz nekem de legfőképpen élvezetet.

Arra eszméltem föl hogy miután elélvezett bennem, kihúzódott, és piros ajkait büszkeségem felé közelítette. Mondhatni négykézlábra állt csak könyökeit letámasztotta és segge az égnek állt és úgy munkálkodott rajtam. Harapást éreztem hosszomon, ezért is kezeimet Louis nedves hajába vezettem amit meg is húztam. Nem gyengéden, mert így legalább tudja hogy többre vágyom.

Lihegve feküdtünk egymás melett és néztük a plafont.

-Ez csodálatos volt.- próbálta kordában tartani a légzését.

-Szerintem is.- hunytam le szmemet egy kis pihenőre, de utána rá 2 percre ki is nyitottam.

-Maradjunk reggelig?- kérdezte Louis.

-Maradjunk. Rég volt ilyen jó estém.-néztem Louis kék szemeibe.- De még csak hat óra van. Szürkület, senki sincs az utcán, vagyunk mi ketten egy jó kis sétára. Nem?- félmosolyom nem látszódott a sötétben.

-De.- hajolt hozzám egy rövid csókra.

Kézen fogva sétáltunk a szürkülettel borított utcán. A nap lemenőben volt, ezért is rózsaszínes volt az égbolt egy része, a másik részét fehér-halvány rózsaszín felhő takaró borította. Egy üres játszótérhez értünk, ahol beleültünk a hintákba. Én mint aki öt évesnek érzi magát, nagy lendülettel hintáztam. Féltő volt hogy kirepülök, de mégis a hintába maradtam. Egyszer ugortam ki a hintából ami már majdnem felcsavarodott a felső rúdra, de jól pofára estem. Azóta is kerülöm ezt a kísérletet. Viszont most még is úgy döntöttem hogy újra megpróbálom. Még egy pár lendületes lökés, és kezeimet elvettem a hinta láncairól, rövid kis repülés, és talpra értem földet. Sikerült. Louis lehajtott fejjel lassan hintáztatta magát. Nem szólt semmit csak nézte a lábfejeit, amik ide-oda mozogtak.

-Baj van Lou?- guggoltam le elé és arcát kémleltem amit barna fufrúja takart félig.

-Semmi- mosolygott rám.

-Jössz a kis ház tetejére?- mutattam az üres kis fa házikóra aminek tetejére simán felmászunk, és el is férünk rajta. Amint felmásztunk rá a halvány nap még ránk sütött. Mivel nem volt senki, ezért Louis megcsókolt.

Visszafelé sétáltunk, a kulcsot a zárba tettem, amit elfordítottam és az ajtó kinyílt. A ház csendes volt és nyugodt, pont ahogy itthagytuk.

______________________________________
🌹A rééééész itt vaaaaaan!!! Huha sok volt a kimaradás. De végre megtudtam írni. Mostmár túl vagyok minden szóbelin. És direkt nem írtam ki hogy +🔞-os lesz a rész. Gondoltam ha ennyi kimaradás után visszatérek  akkor legyen már egy kis meglepi. Mostmár próbálok sűrűbben részt írni. És ahogy az előző "részben" bejentettem a megtekintéseket, voteokat és kommenteket tényleg majd' elájultam. Mégegyszer nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm. ❤❤❤ De meséljetek hogy vagytok? Miújság van veletek mostanában? Vote komi babes❤🌹and happy women's day❤

Vixy ♥ xx
♥🔊♥🔊♥🔊♥🔊♥🔊♥🍑