Vad Vágyaink L.S

Epilógus

(A zenét hallgassátok olvasás közben!Úgy sokkal hatásossabb a sztori vége.)

A napok szuper gyorsasággal teltek el.Már június 15 volt mikor hazaértem.Louisval még mindig kerüljük egymást.

Niallal elmentem egy buliba,és ott összeismerkedtem egy lánnyal.Kendallal.Igaz egy kurva,de megfogadtam.Új életet kezdek hetero ként.Sikeresen elvégeztem a tizedik osztályt s most elkezdődött a nyár.A nyár melyben süt a nap,hűs vizekben pancsolhatunk,s a jéghideg italok szaladnak végig a fiatalok torkán.De nekem nem igazán ez volt az érzésem.Hiányzott Louis.Hiányzott az ölelése,a csókja,és a szavai amiket nekem szánt.El kell felejtenem.De nem megy!Hogy is van az a dal?I hate you,i love you...Utállak,szeretlek.Pont ez az érzés kavarog bennem.Utálom de egyben szeretem.

Gondolataimat a szobaajtómon lévő kopogás zavarta meg.Csak ne Kendall legyen.Az imám nem hallgatott meg,mert egy fekete hajzuhatag jelent meg.

-Szia!Zavarlak?-kérdezte azon a szokásos nyálas hangán ami annyira irritál.

-Nem,csak gyere be.-hazudtam.Legszívesebben elküldeném a halál faszára.

-Hogy vagy?-ült le mellém az ágyra.Elég közel!

-Megvagyok.-ismét hazudtam.Nagyon szarul érzem magam Louis hiánya miatt.Csak rá tudok gomdolni.Amikor Kendallal szeretkezek,akkor mindig Louis kerek fenekére gondolok és csak úgy élvezek el.Szerintem ezzel a lánnyal nem sokáig fogom bírni.

-Figyelj,arra gondoltam hogy elmehetnénk a moziba.-tanácsolta az ötletet,amit kivételesen jónak véltem.Kell egy kis kipapcsolódás.Bár nem vele de mind1.

-Rendben.Akkor csak elkészülök és mehetünk.-kaptam ki a szekrényből tiszta ruhát,majd mentem a fürdőbe,s átöltöztem.

Mielőtt kimentem volna,megtorpantam.Kendall valakivel telefonált.Ígyhát kihallgattam.

-Oké,akkor Harryt lerázom és akkor megyek hozzád John!-mi van?-Szeretlek.-tette le állítólag a telefont.Szuper ez is megcsal.Louis...aztán...NEM!Harry felejtsd már el!De nem megy!De igen!Az egyik felem,ami inkább a jót jelenti,az azt mondja hogy menjek vissza hozzá.A rossz pedig hogy felejtsem el...ÖRÖKRE.Fáj kimondani.

Gondolataimat összeszedtem,s kiléptem a fürdőszobából.Kendall az ágyamon ült,egy...kissé szomorkás arcal?

-Harry nem tudunk elmenni a moziba.-biggyesztette le kirúzsozott száját.Tudtam hogy jó színész de hogy ennyire.

-John miatt?-kérdésemre az arca ledöbbentet tükrözött.

-Öhm..n-nem..d-dehogy.Csak a munka miatt van szivem.-na jó mostmár elegem van ebből a ribancból.Valójában egy modell úgynökségnél dolgozik.Vagy mit tom én.

-Bocs Kendall,nekem nem tudsz hazudni.-löktem el magamtól,mert időközben hozzámdörgölődzött.

-De...

-Semmi de!Takarodj.-vágtam a szavába.Egy vállrántással el is tünt.Frusztráltan az ágyamra dőltem s gondolkoztam.Louisn.A nevére ismét potyogni kezdtek a könnyeim.

Emlékszem,mikor elősször találkoztunk.Hátrafordult,
bemutatkoztunk,és onnantól láttam a kék tekintetét.Arra is emlékszem,mikor rosszat álmodott s sírt.Az emlékek csak úgy pörögtek le az agyamban.Minden egyes emlék.Az elejétől egészen a végéig.Hiányzik.De nem tudom miért.Hisz megcsalt.Kétszer is.Az az emlék is beugrott,mikor már szinte téptem magam,hogy ne menjek oda hozzá,s egy hosszú csókban ragasztjam magamhoz.De az az idő már rég elmúlt.Lehet hogy ő is új életet kezdett.Barátnője van,vagy éppenséggel barátja.Ki tudja.Vagy netán az is lehet hogy én is hiányzom neki.Nem,az nem lehet.

A könnyek szépen sorba sokasodtak.Megszülettek a szememben,végigfolytak az arcomon,s meghaltak az ölemben.Az emlék képek még nem fejeződtek be.Eszembe jutott az első csók.Az első csók,amikor is éreztem puha rózsaszín ajkait.Az első szeretkezésünk.Minden.Nekem ő volt az első s utolsó.Tudom nem sokáig voltunk együtt csak szinte egy hónapig.De éreztem abban az egy hónapban mindent.Furcsa kimondani vagy rágondolni hogy vége.Mi lesz egészen 12.-ig?Mikor kijárom az iskolát?Soha nem találkozunk többet?

Kinéztem az ablakon s láttam hogy egy kis nyári zápor jött e városkára.

Oda mentem az ablakhoz,s kinyitottam.Pár percig csak bámultam az esőt,majd kimásztam s a tetőre ültem.Nem érdekelt hogy megfázok,vagy leesek,egyedül csak Ő érdekelt.

Könnyeim megállás nélkül folytak.Aztán elüvöltöttem magam.

-MIÉRT?-zokogtam fel.Szerencse hogy senki sem sétál erre felé.Az eső a könnyeimmel folytak egybe.

Ezt szerettem.Mikor senki sem látja hogy sírok.Még Ő sem.Pedig mindenki tudhatná hogy mennyire fáj.Már szó szerint a szívem is.Mintha facsarnák,vagy szúrkálnák.De éreztem az igazi fájdalmat.

Ismét eszembe jutottak a kék szemek.Az tengerkék szemek.Felnéztem az égre,de most az szürkében pompázott.Nem pedig kékben.

Vizes ruhában,elázva,másztam vissza az ablakon.

Sírásom megállíthatatlan volt.Ahogy a szerelem.Mindennek vége.

Örökre vége.Hiányzol Louis Tomlinson.Örökké szeretni foglak.

___________________________________

HI!Hát igen elérkezett az epilógus.Nem tudom,de úgy érzem ez most valahogy nekem is más.De ne aggódjatok,még nincs vége!Hiszen jön a második évad!Valószínüleg a jövőhéten szombaton.Attól függ hogy lesz időm megírni a prológust.Ha szeretnétek az első évaddal kapocsolatos kérdéseket,akkor nyugottan írjátok meg kommentbe.Remélem tetszett a befejezés!Találkozunk a második évadban!Hagyatok nyomot!;)

Vixy ♥ xx