Vad Vágyaink L.S

2.season- part 4

Reggel halk szuszogásra lettem figyelmes.Louis mellkasán pihentettem fejem,míg aludt.Iskola.Az első,vagyis inkább második dolog ami az eszembe jutott.Az első az Louis édes,s nyugodt arca.Sajnos az alvó szerelmem...szerelmem?Most,újra együtt vagyunk?Vagy most ez ismét csak szimpla barátság,vagy megint kezd kialakuldni köztünk egy valami?De igaz,most én futottam vissza a karjaiba.Niallhez is mehettem volna,de tudom ő most inkább a csajokkal van elfoglalva.Mármint,úgy döntött bulikba jár,és ha megtalálja a megfelelőt,akkor abbahagya.Mind tudjuk ez nem a legjobb ötlet.

Louis ásított egy nagyott,majd hajamat kezdte el simogatni.

-Jó reggelt.-szólaltam meg rekedtes hangon,s Louisra néztem.Szemei fáradtan csillogtak,s kis mosolyjra húzta ajkait.

-Jó reggelt.-köszön vissza.Pár percig bámuljuk egymást,majd észbekapva elkezdünk készülődni.

Csendesen tettük meg az iskola felé az utunkat.Kínos csendben.Reggel úgy tünt mintha a múlt,ami köztünk volt,meg se történt volna.A rossz múlt.Akkor ezek szerint,lezártuk a múltat?Merthát,úgy viselkedtünk egymással mintha egy pár lennénk.Egy pár,kik vagy most kezdték kapcsolatukat,vagy régebben együtt voltak,aztán szakíkottak,és most újra együtt vannak.Új életet kezdtek.

Az iskola csengője zavart ki gondolataimból,és észrevettem,hogy már a padban ülök és nézem a tanárt aki most jött be.Niall engem bökdösött,mire ráfigyeltem.

-Hol voltál tegnap délután?Miért nem vetted fel a telefont?-kérdezett hallkan,de a tanár ránk szólt,ezért egy papírfecnit elővettem és egy tollat,majd ráfirkantottam a betűket.

"Gemma visszaköltözik"-csúsztattam oda a papírt,mire Niallnek majd kiugrottak a szemei.

"Hogy mi van?"-írása gyors volt,az izgatottsag miatt.

"Igen.És ezért most Louisnál leszek pár napig."-miután visszaadtam neki a papírt,ránéztem az illetőre,aki pont engem bámult.Féloldalasan ült a padba,hátát a falnak támasztotta,és félig enegem,félig a a tanárt nézte.Láttszott rajta,hogy el van merülve a gondolataiban,ezért is nem figyel olyan sokszór a tanárra.Legsűrűbben rám nézett.

"És ehez Louis mit szól?"-kaptam vissza a lapot.

"Mármint mihez?Ahoz hogy Gemma visszajött?Hogy nem is halt meg?"-most a tanárra néztem hogy azért mégis figyeljek egy kicsit az órára.

"NEM!Ahoz hogy konkrétan visszazuhantál a karjaiba.Hogy nem hozzám jöttél,hanem hozzá menekültél Gemma elől."-

"Nem mondott semmit.Azt mondta,bármikor mehetek."-nem említem meg a csókot.Még nem akarom elmondani.Akkor kitudódna hogy gyenge vagyok.Gyenge vagyok ahoz,hogy elfelejtsem Louist.De valahol érzem még mindig nem tudom elengedni.Itt maradt abba a beszélgetésünk,mert kicsöngettek.

Louisval baktattunk haza amikor megszólalt.

-Ühm...szeretnél pizzát enni?-félénk,s halk volt.Nem ilyennek ismertem meg.Most kicsit bús volt a kedve.

-I..igen.-dadogásom okát nem értettem.

Betoppantunk a házba,s nekem egyből megcsörrent a telefonom.Anya.

-Harry hol vagy?Hívogattalak egész este de te nem vetted fel!-anya hangján éreztem hogy sír.Hiányzom neki?Szar lehet.Tudta hogy Gemmaval sose voltunk jóban.Sőt.Azt is tudta,hogy gyűlölöm őt,és nap mint nap látta ahogy Gemma piszkál,és a barátaim,osztálytársaim előtt megaláz.

-Jó helyen vagyok.-csaptam le a telefont majd idegesen fújtattam.Louis megszeppenve nézett engem,s a kíváncsiság ott lapult rikitóan kék,igéző íriszeiben.

-Anya volt.-nem is kellett megkérdeznie,mert tudtam hogy meg akarta kérdezni csak nem nagyon akarta.

-Akkor rendeljünk pizzát?-

-Igen.-sóhajtottam.Louis leadta a rendelést és mellém ült a kanapéra.

*

-Beszélnünk kellene.-köhintett,mikor már a pizzát zabáltuk.

-Szerintem is.-

-Szóval...Most mi van velünk?Mármint,most újra...-nem engedtem hogy befejezze,mert a szavába vágtam.

-Nem tudom Louis,hogy most járunk-e vagy sem.-néztem arcára,ami...nem is tudom mit tükrözött.Talán,megbántottságot,kíváncsiságot,igzalmat,s félelmet.

-Te mit szeretnél?-tette fel a kérdést,amire nehéz a válasz.Mint egy olyan dolgozatban,amit megtanultál,de még sem tudod.Megtanultam milyen Louisval lenni,de még mindig nem tudom,mit érzek legbelül iránta.

-Azt...hogy kezdjük újra.Hisz,most itt szenvedünk egymással,nem tudjuk milyen érzések kavarognak bennünk.Nem tudunk semmit.Csak azt,hogy akarunk valamit.Louis én nem tudok nélküled meglenni.Érted?Valami olyan van bennem ami még soha.Az irántad való őszinte szeretet.-a végét már suttogva sírtam.

-Szeretlek Harriehh.-s ajkainkat pár centi válszotta el,de ő csak várt.Várt arra,hogy én tegyek valamit.De nem mertem megtenni.Még nem.

-Louis,kérdezhetek valamit?-a kérdés már reggel óta a fejemben kavarog.

-Mit?-

-Akkor most a rossz múltat lezártuk?-

___________________________________
Hey babes!Jaj de rég volt rész.És ez most kicsit rövidebb lett,mert ezt tegnap este tíz körül írtam meg,és már fáradt voltam.Sokáig írtam hogy valahogy tetszen nektek.♥Hát akkor a szokásos vote-komi ♥

Vixy ♥ xx