Vad Vágyaink L.S

2.season-part 18

Fogalmam sincs mi történik. Louis helyett egy nőt látok. Vagyis lányt. Mindegy. Hajnali négy óra van jelenleg. Kéne egy kávé.

A konyhába szaladtam le éppen, amikor a lépcső utolsó fokában megbotlottam. Hasast estem a padlóra. Mintha mi sem történt volna, mentem tovább a konyhába.

Miután helyetfoglaltam az asztalnál,gondolkodóba estem. Egy. Ki ez a lány? Kettő. Csipke bokor vessző. Három. Te vagy az én párom. Na jó. Én tényleg bekattantam, vagy csak az oviból most hangoztatom el a mondókákat. Frusztráltan sóhajtottam. Ez így nem mehet tovább. Remélem nem most akarom mégegyszer eldönteni hogy barátnőm legyen vagy barátom. Kinőttem már azt a kort, és döntöttem. Louis mellett állapodtam meg. Nemde? Bár van ezeregy férfi a világon, avagy nő. El kéne döntenem hogyan is érzek. Igaz, ez mégse döntés. Ez magától jön. Vagy már mit tom' én.

Bögrémet szó szerint lecsaptam a pultra, nem tört el, és fel szaladtam a szobámba. Louis különös módon ébredezett. Ráugrottam, és ajkát keztem el ostromolni enyémmel. Máris felszabadult bennem egy érzés. Bele vigyorgott csókunkba és karjait levezette derekamhoz.

- Valakire nagyon rájött - kuncogott ajkaink közé. Én is elmosolyodtam. Lepörgött előttem az körülbelül egy év. Sőt. Pontosan egy év. Sóhajtottam, és mellkasába furtam a fejem. Hiányzott a méz, és a tisztaság illata.

- Harry. Édesem, mi a baj? - Louis váratlan édes hangja csendül fel. El kell mondanom neki. Még ha mindkettőnknek is fájni fog. Talán, neki a legjobban. Sóhajtva kezdtem bele az elejébe. Végig figyelt rám. Egymás szemébe égettük a figyelmet. Jól is eset, de fájt is.

- Értem - hümmögve bólogatott. - Nem hibáztatlak ezért. Biztos csak... csak egy fellángolás. Nem haragszom. Tudod, a kapcsolatunk elején, velem is volt ilyen.

- Tényleg? - szavai ledöbbentettek. Kezét az enyémel kulcsolta össze hasán.

-Igen - mosolyogva pipiskedtem fel hozzá egy csókra. Ott égett felettünk egy szív. Egy zöld és kék árnyaltú szív. Olyan átmenetes. Zöld és kék tónusos.

- Azt akarom hogy kékre fesd a szívem - éreztem ahogy halkan felkuncog. Majd hirtelen apró kezeket éreztem az oldalamon végigcikázni. Hangosan felnevettem és vergődtem futkározó kezei alatt. - Ne csikizz! - hangom lányos visításba került át. Pár perc elteltével abbahagyta. Szerelmesen néztünk egymás szemébe. Elvesztem a tengerben. Elsüllyedtem. Mély volt. Nagyon mély. És nem láttam benne semmit. Csak, a kéket. Az egyre sötétebb kéket. Be kell hogy valljam, gyönyörű volt. Láttam magam benne. Kíváncsi voltam. Sose láttam még azelőtt ilyen mély és gyönyörű kéket. Sehol. Végül, forró és puha ajkakat éreztem meg sajátomon. Finom méz íze volt. Édes. A legjobb íz, amit valaha kóstoltam. Óvatosan bántak velem azok az ajkak. Puhaságuk egy takaróra vagy, párnára emlékeztettek. A méz íze egy virágos rétre ahol szorgos méhecskék repkednek. Éteztem ahogy a szemem előtt feketeség terül el. Csak a puha ajkak érintkeztek az enyémel. Csodás érzés volt. Valahogy arra a felvetésre jutottam, hogy ez a csók más volt mint ami ebben az egy évben csattant el. Örültem neki. Egy puha nyelv simított végig az ajkam alsó részén. Aztán egy kéz járt végig finoman a vállamon. Louis végül rajtam feküdt. Hosszú csók volt a miénk. A méz mellett még egy rossz ízt is feledeztem. Nikotin kesernyés íze. Kizártam azt az ízt és a finom mézre gondoltam. Halk cuppanások töltötték be a szoba néma csendjét. A kéz a derekamon pihent meg. Aztán, átsiklott a combomra. És vissza a csípőmre. Az én kezeim egy hátat simogatott. Louis elvált tőlem. Nem akartam hogy a méz és a puhaság átváltson kemény és hideg csempévé. Nyöszörögtem. Még többet akartam. Újra összekapcsoltam az ajkam övéivel. Engedett nekem. Mosolyogva folytatta előző tevékenységét. A takarót ránk húzta. A fejünkre is. Nevetve ránéztem. Ő is mosolygott a napsugár mosolyával. A fogai ebben a halvány sötétben is fehéren vakítottak. A nap pont a takaróra sütött. Az a halvány fény is megcsillogtatta Louis tenger szemeit. Gyönyörű volt, pont mikor a nap felkel, és fénylik a tenger hol heves, hol nyugodt vizein. A legszebb látvány. Louis után. Egy csókot lehelt homlokomra. Aztán orromra. Elmosolyodtam, és a gördöcskéim is előbújtak, amikbe Louis viccesen nyomta bele ujjait. Lovagló ülésben ült csípőmön. Póló nem volt rajtam, ezért kezeit végig simította csupasz mellkasomon. Nem olyan rég egy tetoválást csináltatam mellkasom felső részére. Pontosabban egy pillangót. Louis körberajzolta puha ujjaival. Majd egy szintén puha csókot nyomott rá.

-Nem fájt? - szemei csillogása meg babonáztak. Suttogot. Nem volt értelme mert csak mi voltunk a szobába. A falak hangszigeteltek és az ajtó is zárva volt. Szerettem a zárt ajtót. De csak akkor ha egy olyan személy van bent velem, akit ismerek és szeretek. Ő Louis. Csak vele tartom be a zárt ajtó szabályt.

- Kicsit - szemeimmel arca körvonalait rajzoltam meg. Laposakat pislogtam.

- Nem akarom hogy bántsák azt ami az enyém. Az én Hazzamat. Kicsi álmos vagy? - lágy hangja elűzte mind azt a veszélyt, ami eddig lángolt bennem.

- Nem. Csak... Olyan gyönyörű vagy - bal kezem arcára simítottam ami közel volt mellkasomhoz. Kezem megállíthatatlan volt, mert mostmár a haját simítottam meg. A tarkójánál a hajszálak kezdtek göndörödni. - Nem kéne levágni?

- Majd - és csessze meg, de most vettem észre hogy a fufrúja is a szempilláit súrolta. Lehúztam magunkról a takarót. A nap erősebb kontrasztot tett Louis arcára. A hideg és friss levegő megcsapta forró testünket. Louis gyönyörű volt. Ez az egy szó jutott róla az eszembe. Más nem nagyon. Senki se tudná felvenni vele a versenyt. Két karommal magamhoz húztam, mert újra érezni akartam a méz ízét. Bejutást kértem tőle, meg is adta. Akarok még ilyen pillanatokat. Mi lesz ha nem lesz? Nem akarom elveszíteni a méz ízű puha ajkakat. Szempilláink összeakadtak, és cirógatták arcunkat. Louisé hosszú volt. Gyönyörűen keretezte a kéket. Lágyan csókoltam. Ahogy ő is engem. Karjaimmal átöleltem hátát és szorosan öleltem magamhoz. Ide akartam láncolni. Mellém. Aztán kezeim levándoroltak csípőjéhez. A pólóját felhúztam és puha bőrét érintettem lágyan. Szerettem amikor durvák vagyunk egymással, de imádtam amikor ilyen gyengéd vagyok hozzá vagy ő hozzám. Megcsíptem azt az apró hájat, mire felsikkantott. Nem. Nem volt kövér. Csak a homokóra alakjának köszönheti azt amit most csíptem meg. A teste is gyönyörű volt. Széles vállai voltak, és csípője. Tökéletes. De mégis apró volt. Csókunkat én szakítottam meg. Mert csak nézni akartam őt. Elveszi a gyönyörű vonásaiban. Lázasnak éreztem magam. De nem voltam az. Nyakhajlatába furtam az arcom. Mézes tusfürdő. Felismertem mert régebben én is ezt használtam. Imádtam.

-Gyönyörű vagy kicsi - göndör fürtjeimmel játszott. Beleolvadtam kezeibe. Felemeltem a fejem és néztem a mély kéket. A mély kékek lassan eltüntek. Becsuktam a szemem és az álmok világába utaztam. De egy mondatot még hallottam.

- Basszus Harry, lázas vagy. - és csend. Néma csend. Imádtam a csendet. De legjobban azt a karcos hangot ami szólt hozzám. Puha ajkak ismét a homlokom éritették. Ami pár percig hideget adott, majd jött egy méghidegebb textil. Bele borozongtam. -Shhh shh, nyugi kicsi. Ez leviszi a lázat - érces hang.

-De nem is vagyok az - hangom akár az éjszakai fuvallat. Érzed de nem hallod.

- Csak maradj - a hideg és meleg lassan változott. Louis valószínűleg végig tapicskolta a homlokom azzal a hideg rongyal. Nyöszörögtem miattuk. Nem tetszett. Aztán egy forró tenyér simított végig karomon. A hideg egyből elmúlt. Louis eltünt pár percre és visszajött egy pohár vízzel és egy lázcsillapítóval.

- Vedd be kicsi - mosolygott rám.

- Imádom azt a napsugár mosolyod -

_____________________________
Hella babies ❤❤ nagyon nagyon boldog vagyok azért amiért részt tudtam írni. Kis rövid beszámoló az iskoláról. Őszintén szólva nem rossz. Már vannak akikkel így össze barátkoztam és az első hetet már végig hülyültük😂 viszont az órák. Hát igen. Nagyon sok van és fárasztóak. Ha hazaérek eszek (mert az iskolában már nincs menza) és alszok. Nagyon elfáradtam már ebben az egy hétben és az is rá tett egy lapáttal, hogy megfáztam. Igen, tömeg közlekedés sok náthás ember, meg minden egyéb. De remélem örültök ennek a résznek akárcsak én. Kitartást ebben a tanévben, legyetek jók❤❤

Vixy ♥ xx 🌈 🌈 🌈