Vad Vágyaink L.S

2.season-part 11

Louist néztem ahogy ajakiba veszi azt az egy szál cigarettát ami árt neki. A nikotin ártalmatlan lépésekkel árad bele a tüdeje legmélyebb zugába.

Elrugaszkodtam az ajtó félfától és leültem mellé a lépcsőre ami a kertre nézet. A félig elszívott káros papírba csomagolt dohányt az orrom elé dugta, és várta mikor fogok beleszívni. Összehúzott szemöldökkel néztem az előttem füstölgő halált. Hiszen mindenki tudja hogy a dohányzás halált is okozhat. Minden cigarettás dobozra rá van írva.

-Na!- szólított fel Louis hogy mindegy hogy hogyan csinálom csak csináljam.

-Öhm...én nem szívok bele.- hangom bizonytalan volt. Mert én magam is bizonytalan voltam a dolgomban. Kíváncsi voltam hogy milyen is lehet ez. Végül mégis ajkaim közé vettem ezt a szálat, és hosszasan szívtam bele. Éreztem ahogy lemegy a tüdőmbe, mert ez tényleg mardosott. Fulladásos köhögés jött rám.

-Harry! Ajh ez túl sok volt.- igen túl sokat szívtam be, de mégis annál kevesebbet fújtam ki.

A köhögés elállt és könnyes szemekkel néztem Louisra. A sötétben alig látszott, de szeme a holdfényben csillogott.

-Ezt soha többet.- ráztam a fejem nemlegesen. A számban szárazságot éreztem. Semmilyen. Semmi  más csak a száraz nikotin maradványa.

-Sajnálom.- nézett kínosan Louis.

-Semmi baj.- mosolyodtam el, majd felmentünk a szobákba és aludtunk.

Reggel halk szuszokásra és mocorgásra keltem. Louis segge alatt nyikorgott az ágy ahogy próbált kimászni belőle. Hát igen, mitől mástól nyikorogna.

-Hmmm.- morogtam hangosan hogy fejezze be, de csak a hátamat simogatta.

-Aludj még.-suttogta.

-Már nem tudok.- pattantam ki az ágyból, és vele együtt mentem a konyhába.

Lapos pislogással néztem a kávém színét. Feketén iszom. Keserű de én így szeretem.

-Ma mit szeretnél csinálni?-kérdeztem Louistól egy ásítás kíséretében.

-Nem tudom, de a tegnapi napom kibaszott jó volt.- nevetett fel, utána én is. -Főleg az estém.-nevettünk tovább.

-Nekem is tetszett. Figyelj! Mi lenne ha...ha lemennénk a tengerpartra. Nincs messze.-néztem rá kiskutya szemekkel mert jó ötletnek találtam.

-Nincs messze, csak 40 km-re. De jó. Szerintem inkább menjünk este.-bólintottam.

-Oké. De addig mit csináljunk?- jobb szemöldököm különös ívet alkotott, míg a bal vízszintesen egyenes volt.

-Nem tudom.-kortyolt bele a kávéjába.

Hosszú órák elteltével kopogást hallottunk, majd egy csengetést. Én mentem ajtót nyitni. Amikor megláttam, a szemem majd' kiugrott a helyéről. Dave és Fred állt az ajtóban.

-Szervusz Harry, rég találkoztunk.- Dave rámfogra  a pisztolyát, és azzal tolt beljebb a házba. Mögötte Fred kullogott lehajtott fejjel. Hátam valakinek neki ütközött és ez a valaki Louis volt. Aztán a két jómadár mögött Gemma is megjelent. Szintén egy Jericho 941F pisztoly volt a kezében. Anya és Lottie nem voltak itt. Megint. Louis rémülten fogta meg a kezemet, és szorosan tartotta maga előtt.

-Ismét itt vagyunk. Csak most két személy is társult hozzánk. Louis és Gemma - mondta önelégülten Dave. Szerintem ezt a tervet nem tegnap találta ki.- Egy éve várok már erre a pillanatra. Harry...olyan kis naiv vagy- gúnyolódott tovább. Bátorságom összekapkodva kezdtem hablatyolni.

-Fred, Gemma annyit mondok: csalódtam bennetek. Főleg benned Gemma. Már kezdtem azt hinni hogy jó testvérek leszünk.-könnyeim a szemembe összegyűltek de nem folytak le. Még nem.- Gondolom anyának is végig hazudtál. Fáj Gemma. Rohadtul fáj.- szorítottam jobban Lou kezét.

-Tudod Harry. Te sose voltál rossz ember. Belőlem lett az. És a tudat hogy hazudtam, igazából jég hidegen hagy. Naív vagy és fiatal. Ha anya egy pillanatra elhagy, máris nyávogsz hogy mennyire hiányzik. Bár most úgy látom hogy nem.- őszinteség tükröződött vissza szemeiből amik végig az enyémbe fúródtak, hogy végre rájöjjek minden egyes betű igaz.

-Fred.- szólítottam az említett személyt, hogy neki milyen hozzá fűzni valója van.

-Én is hazudtam. De szerintem már rájöttél ahogy beléptem az ajtón. Amikor először láttalak már akkor láttam benned a merészséget. De a sérült harcost is. Ezt úgy értem, hogy már akkor nem volt benned az a bátorság ami most van. Szerintem elég bátor vagy.  Én látom benned Harry. Apád ugyaz ez volt. Bátor és merész, de csak a félénket mutatta magában. Gemma te ugyan ez vagy. Nő létedre is. Szerintem nem emlékeztek, de kiskorotokban én futottam veletek a kertbe. Akkor őszinték voltatok egymással. Nevetettek. Emlékszem, amikor engem kérdeztetek meg hogy egy éjszakát aludhatok a kertben. Kihallgattalak titeket, és azt mondtátok egymásnak: örök életemig őszinte leszek hozzád! És most hol tartotok? Gemma a fegyvert fogja rád Harry. De te még hiszel abban hogy leteszi.- Gemmara néztem, és csak könnyeket láttam arcán. A fegyvert természetesen még mindig felém tartotta, de ha jól láttam, azért lejjebb engedte. Szemei üvegszilánkokból álltak. Olyan megtörtséget láttam. De összeszedte magát és nemlegesen a fejét rázta.

-Nem. Egy szavadnak se hiszek Fred. Harry elvette a gyerekkorom nagyrészét. Ő volt a kis kedvenc. Anyáék mindig vele foglalkoztak.- hangja remegett de olykor emelkedett is.

-Gemma. Az a múlt, amire te köd homályosan emlékszel. Mindkettőtökel ugyan úgy foglalkoztak. Nem volt kivétel. Tudom mert szinte minden nap ott voltam.- a jég törni kezdett. Ez a helyzet furcsa volt. Dave és Louis egy szót se szóltak. Néma csendben álltak és hallgattak.

-Menjetek el.- hajtottam le a fejem. És végre utat engedtem a könnyeknek. Forró cseppek folytak le a jéghideg arcomon.

-Ha...-szólalt volna meg Gemma de a szavába vágtam.

-Soha többé meg ne lássalak. Még meddig akarsz hazudni? Viszont már csak egy kérdésem maradt. Tényleg a testvérem vagy, vagy ez is csak a kis hazugságaid egyike?- a nővérem egy pszichopata. Már a tudat is szar, hogy bármikor megölhet egy teliholdas  fényes éjszakán.

Persze kérdésemre nem válaszolt csak  mind a hárman elmentek.

-Ez mi volt?-suttogta mögöttem Louis.

-Fogalmam sincs. De úgy érzem az életem egy rakás szar.

   ____________________________________ Hi babes! Meghoztam a részt remélem hogy tetszik ❤ A kövi részt próbálom minél hamarabb hozni. Nyomokat hagyjatok❤▫

Good night babes❤

Vixy ♥ xx