Grow Up Inside The Hydra

2. Fejezet

Rumlow:

1999. április 17.

Egy nálam talán tíz évvel idősebb ügynökkel az oldalamon sétáltam végig a folyosón aki folyamatosan arról beszélt, hogy mi is lesz itt a dolgom, mintha nem tudtam volna egyébként is. Már úgy volt, hogy elõkapom a fegyveremet a tokból és fejbe lövöm magam unalmamban, mikor hangos kiabálás és egy hangos, vékony hang ütötte meg a fülemet. A következõ pillanatban egy alig öt éves gyerek szaladt el mellettem sikoltva, majd néhány méterrel mögöttem megtorpant, visszajött hozzám és kisgyerekhez képest nagy erővel átölelte a lábam.

Tényleg kicsi volt, alig ért fel a térdemig. Sötétbarna haja a lapockáját érte, ruhája csak egy fehér trikóból és egy fekete nadrágból állt.

- Most már rohadtmód elegem van belőled, te kis taknyos ribanc! - jelent meg egy magas alak a folyosó végén és dühös léptekkel tartott felénk. - Most azonnal gyere ide különben esküszöm...!

- Rollins, mi folyik itt? - lépett előre a tiszt.

- Rám bízták a kis nyomorultat - bólintott a még mindig ijedten belém kapaszkodó gyerek felé. - A Katonát visszaviszik a Cryoba.

- Akkor mire vár Rollins? Vigye!

- Értettem - indult meg újra felénk, mire a kislány még jobban szorított. - Ha megbocsátasz - nézett le rám ezek szerint Rollins.

- Ne engedd, hogy elvigyen! - kérlelt a vékonyka hang tulajdonosa, én pedig lenéztem rá, ami szörnyen nagy hiba volt. Szomorú kék szemeivel úgy nézett rám, mintha én lennék az aki az egyetlen esélyt jelenti neki a túlélésre, mintha én lennék az egyetlen aki megmentheti. - Kérlek! Nem szeretem õt - szipogott.

- Az érzés kölcsönös te kis görcs, de senkit sem izgat - kapott a lány után aki arrébb húzódott.

- Mit fogsz csinálni vele? - néztem vissza a férfira.

- Semmi közöd hozzá...

- Rumlow, Brock Rumlow.

- Nem izgat. Add a kölyköt, haladnom kell! - lépett még közelebb, olyannyira hogy cipõink orra összeért.

- Mond, hogy kérem szépen és meggondolom - néztem vele farkasszemet. Semmi közöm nem volt a kölyökhöz, de utáltam, ha seggfejek utasítgattak.

- Mit képzelsz ki vagy te? Tudod mit? Nem is érdekel. Tűnj el az utamból! - erre már nem tudtam visszafogni magam és bevertem neki egy hatalmasat. Az elsõtõl csak hátratántorodott a másodiktõl már elterült.

- Rumlow! - kiáltott rám eréjesen a tiszt, mire reflexbõl vigyázba álltam. - Rollins emelje fel a seggét a földrõl és menjen a Cryo szobába!

- Értettem Uram! - kászálódott fel, majd elindult a folyosón, de előtte még egy gyilkos pillantást lövelt felém.

- Rumlow, maga pedig csináljon valamit a gyerekkel! - parancsolta én pedig úgy néztem rá, mintha megõrült volna.

- De Uram... - kezdtem.

- Megértette? - kérdezte már háttal állva.

- Igen Uram - szűrtem ki a fogaim között.

- Helyes - mondta és otthagyott a gyerekkel.

- Bassza meg! - túrtam bele a hajamba. Lenéztem és a lány hatalmas bociszemekkel figyelt, majd mind a két kezét a levegőbe emelte. - Na nem! Nem játszunk ilyet - ráztam a fejem, de nem változtatott a testhelyzetén. - Nem! Nem fogod fel? Nem foglak felvenni. Nem vagyok sem dada sem pedig babysitter, világos? - semmi, mintha meg sem hallotta volna. - Ó, hogy a Jó Isten áldjon meg! - adtam be a derekam és felvettem. - Boldog vagy? - kérdeztem mire széles mosollyal bólogatott. - És most mit csináljak veled, elárulnád?