Grow Up Inside The Hydra

18. Fejezet

Rumlow:

Arra ébredtem, hogy Becca sikoltozik mellettem. Egyből kipattantam az ágyból és a fegyverem után nyúltam, mikor pedig megfordultam csak a sokkosan maga elé bámuló Rebeccát láttam. Nem tudtam elképzelni, hogy mi baja lehet, aztán felmerült bennem, hogy talán rémálma volt, nem ez lett volna az első alkalom.

- Rebecca - szólítottam meg, miközben visszaraktam a fegyvert a helyére. - Hé, kislány mi a gáz? - kérdeztem mire ô csak a lepedőre mutatott, aztán a lábaira egészen fel a combjáig. Minden csurom véres volt körülötte, először fel sem fogtam aztán viszont eljutott az agyamig. Ugye ez most csak valami vicc?! Nem létezik, hogy ezt is nekem kelljen... A büdös kurva életbe! Mi vagyok én, valami kicseszett szexuális felvilágosító, vagy mi az Isten?! - Oké Becca figyelj rám! - kezdtem, de rohadtmód fogalmam sem volt róla, hogy mit mondhatnék. - Nem kell bepánikolni... Ez csak... Szóval... Hogy a büdös életbe...? Na jó... Tudod evvel nincs semmi gond... - próbáltam összeszedni a gondolataimat eközben Rebecca végig úgy nézett rám, mintha teljesen hülye lennék, főleg az utolsó mondat után.

- Semmi gond? Hogy ne lenne gond? És, hogy nyugodnék meg? Vérzem, minden tiszta vér és nem tudom miért! Te pedig azt mondod, hogy nincs gond?! - kezdett el patáliát csapni, én pedig az orrnyergemet dörgöltem. Mégis hogy az Istenbe adjam be ezt neki?

- Oké, tudod mit? Menj el zuhanyozni, én pedig mindjárt visszajövök - sétáltam az ajtó felé.

- Mi van?! Nem hagyhatsz így itt! Brock Rumlow, rohadtmód nem hagyhatsz így itt engem! - kiabált utánam.

- Nem lesz semmi bajod, csak menj el zuhanyozni, oké? - meg sem várva a válaszát becsaptam magam mögött az ajtót. Azt még hallottam ahogy szitkozódik egy sort, majd a garázsba mentem.

***

- Mi a francot keresek én itt? - kérdeztem már vagy ezredjére magamtól a bevásárlóközpontban a női részlegen állva, mint fasz a lakodalomban, a betétek és tamponok között. Ilyenkor bezzeg természetesen nincs Reny sehol. Én esküszöm, ha avval a másik parancsnokkal hetyeg... - Honnan a pokolból kellene tudjam, hogy mi az istent kéne...?

- Segíthetek Uram? - jött mellém egy harmincas évei végén járó eladónő.

- Azt hiszem - köszörültem meg a torkom. - Én nem igazán tudom, hogy hogy is kéne, vagyis, hogy mit...

- Hány éves? - szögezte nekem a kérdést, mire fölvont szemöldökkel néztem rá.

- Mi?

- A hölgy, akinek vásárol - mosolygott barátságosan, de látszott rajta, hogy már előre begyakorolta.

- Ja, 13 - mondtam aztán elgondolkodtam. - igen annyi.

- Ó, tehát a lánya!

- Nem, nem, nem! - ráztam a fejem. - Egyáltalán, az egyik ismerősöm lánya, én vigyázok rá és beütött a... Szóval ez az egész - magyarázkodtam, bár magam sem értettem, hogy miért.

- Értem - bólintott elgondolkodva. - Mennyire van tisztában evvel az egésszel? Mármint a lány.

- Konkrétan burokban nőtt fel - "enyhe" túlzással. Tettem hozzá magamban.

- Rendben akkor ajánlani tudom ezt - nyomott a kezembe egy vékony könyvet. - márha nem maga akarja elmagyarázni ezt az egészet - tette hozzá féloldalas mosollyal.

- Isten ments! Még csak az kéne!

- Én is így gondoltam - nézett végig a polcokon. - Nos, nekem négy lányom van, szóval tudom ajánlani ezt a márkát - mutatott egy rakat rózsaszín tasak felé.