Grow Up Inside The Hydra

26. Fejezet

Becky:

- Tiszta hülye vagy! - löktem meg Pietrot, aki kishíján leesett az ágyról.

- Most mondd, hogy nincs igazam - mondta nevetve, én pedig csak a fejem ráztam. - Hallgatás beleegyezés - szinte énekelte, mire a szemem forgattam.

- Hány éves vagy öt? - néztem rá felvont szemöldökkel és igyekeztem olyan komolynak tűnni amennyire csak tudtam.

- Idősebb vagyok, mint te - fonta össze karjait a mellkasa előtt.

- Igen, ha az éveket nézzük, de fejben egy kicsit sem vagyunk egy szinten - mondtam egy gonosz mosoly kíséretében, de mielőtt még bármit is hozzá tehettem volna hanyatt fekve találtam magam az ágyon, kezeim összefogva a fejem felett. Észre sem vettem, hogy Pietro megmozdult, pedig Brock egész jól megtanított, hogy minden egyes mozdulatot észrevegyek, még akkor is, ha azt csak a szemem sarkából láthatom. Ő pedig velem szemben volt, de így sem fogtam fel. - Ezt meg hogy csináltad? - kérdeztem mikor megtaláltam a hangom, de ő nem válaszolt.

Egy percig csak fürkészte az arcomat, majd a következő pillanatban lehajolt és megcsókolt. Nem ellenkeztem azonnal visszacsókoltam és mikor elengedte a kezeim az egyiket azonnal barna tincsei közé vezettem. Percekig csókolóztunk, egy pillanatra sem váltunk el egymástól, majd Pietro egyik keze a pólóm alá vándorolt, mire pedig észbe kaptam már le is vette rólam, majd újra ajkaimra tapadt. A szívem a torkomban dobogott, azt hittem kiugrik a bordáim közül, a bőröm pedig, azokon a helyeken ahol Pietro végigsimított a kezével, csupa libabőr lett. Hamarosan áttért a nyakam csókolgatására, én pedig hangosan sóhajtoztam, majd felnyögtem mikor szívni kezdte.

- Brock megöl, ha meglátja - leheltem ki, mire éreztem a bőrömön, ahogy elmosolyodik.

- Akkor boldogan halok meg - kezdett babrálni a farmerom gombjával, majd cipzárjával, mire pedig kettőt pislogtam a nadrágomat is lehámozta rólam. Szó szerint, mire kettőt pislogtam.

- Komolyan, hogy a francba csinálod? - kérdeztem, miközben végig csókolta a hasamat, úgy haladt felfelé.

- Sokat gyakoroltam. Elég tapasztalt vagyok - mondta önelégült mosollyal.

- Nem ezt - mondtam, majd torkomon akadt a szó, ahogy rámarkolt az egyik mellemre.

- Elvitte a cica a nyelved? - kezdte újra a nyakam csókolgatni. - Mit hogy csinálok?

- Nem érdekes - ráztam a fejem, majd egy hangos nyögés hagyta el a számat, ahogy egyik kezét a lábaim közé vezette és ott kezdett el simogatni. - Pietro - kaptam el a csuklóját, mire rám kapta kék tekintetét. - Én...

- Tudom - csókolt meg és tovább folytatta, amit elkezdett, mire a szájába nyögtem. - Szólj, ha azt akarod, hogy abba hagyjam - nézett mélyen a szemeimbe. - Oké?

- Oké - bólogattam és megcsókoltam. Tenyere átsiklott a másik mellemre, én pedig megmarkoltam a pólóját, mire a bal tenyeremben az anyag megadta magát és elszakadt. - Ne haragudj! - húzódtam el tőle, de ő csak nevetve megrázta a fejét, majd tekintete a vállamra siklott, én pedig tudtam, hogy mit néz. - Ne! - ültem fel, ő pedig elhúzódott.

- Bocsánat! - csókolt a nyakamba. - Ne haragudj! Nem akartam... - kezdte, de ajkaimmal folytottam belé a szót. Lerántottam róla a pólót és most ő volt, aki a hátán feküdt, én pedig a ölébe ültem és rögtön levegő után kaptam, arcom pedig vörösbe fordult. - Ez miattad van - ült fel és az oldalam cirógatta. - Megőrjítesz - simogatta a combjaim.

- Mondanám, hogy te is engem, de attól tartok kétszer nem lehet megőrülni - félárbócra eresztett szempilláim alól pillantottam rá, ahogy a testemben cikázó izgalom kéjes ívbe feszítette a hátam, mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt.

Felé hajolva tenyereimet a vállára tapasztottam, egyetlen határozott mozdulattal a matrachoz szegezve őt. Csípőm már-már önkéntelen is finoman ringani kezdett az ölében, miközben jóleső sóhajok százai töltötték be a szoba már eleve fülledt levegőjét. Többet akartam. Azt akartam hogy hozzámérjen, érezni akartam, ahogy felhevült, lüktető testünk egymáshoz simul, végtagjaink összegabalyodva, hogy már ne is tudjam hol végződöm én és hol kezdődik ő. Elnyíló ajkakkal figyeltem ahogy gyöngyöző izzadságcseppek kezdenek formálódni a homlokán, majd halántékán keresztül alábukva eltűnnek barna - egy két helyt hófehér - haja rengetegében. Arckifejezése akár az enyém tükörképe lenne, szélesre tágult pupillákkal, kipirultan, nagyokat kortyolva a levegőből feküdt alattam. Széles tenyerei combjaimról útjukra indultak, az egyik a derekamon állapodott meg, míg másik a hasamra simult, majd kínzó lassúsággal egyre lejjebb vette az irányt.

- Nem tudom mit csináljak - ismertem be keserű szájízzel és nem néztem a fiú szemébe. Olvastam róla, tudtam biológiailag mi hogyan működik és mi lehet belőle, ha nem vagy elég óvatos - Brock biztos, hogy mindkettőnket kicsinálna - és így tovább, de ahogy ott voltam abban a helyzetben, fogalmam sem volt mit kéne tegyek. Ez pedig dühített, nagyon is. Tudtam, hogy hogyan kell különböző módon embert ölni, hogyan kell eltüntetni a nyomaim, hogy hanyadik csigolyák közé kell szúrni, és milyen erővel, ha csak megbénítani akartam az áldozatot, de akkor ott lefagytam.

- Semmi baj - ült fel és lágyan megcsókolt, majd lassan, óvatosan maga alá fordított. -, csak engedd el magad - csókolt újra a nyakamba, én pedig lehunyt szemmel hátra hajtottam a fejem és igyekeztem azt tenni amit mondott.

- Pietro! - sóhajtottam fel mikor szívni kezdte a nyakamat és ujjaim barna tincsi közé vezettem, kicsit talán meg is húzva azokat, mire hangosan felnyögött.

- Imádom, ahogy kimondod a nevem - súgta a fülembe, a következő pillanatban pedig egyik keze újra a lábaim között kötött ki. Egy könnyed mozdulattal rántotta le rólam a fehérneműmet, hogy aztán ujjaival kényeztethessen, én pedig fájdalmasan szisszentem fel, mikor egyik ujját a kelleténél gyorsabban csúsztatta belém. - Lazíts! - suttogta és apró puszikkal hintette be az arcomat. - Mindjárt jobb lesz - biztosított és lassan ki-be kezdte mozgatni ujját, mire kéjesen felnyögtem. - Megmondtam - kuncogta, majd belém tolt egy másik ujját is, mire összerezzentem. A vágy szinte lehetetlen sebességgel süvített végig a testemen, hátamat ívbe feszítve, izmaim megmerevítve, szinte gondolkodni sem tudtam, mintha elködösítették volna az agyam. Soha még csak hasonlót sem éreztem.

- Pietro - leheltem tehetetlenül vonagolva alatta, amit bíztatásnak vett és tovább folytatta. - Pietro - szólítottam meg újra, mire ajkaimra tapasztotta övéit és újabb szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. - Pietro várj! - kértem, mikor újra a nyakamat kezdte csókolgatni és próbáltam elhúzódni tőle. Mintha villám csapott volna belé úgy húzódott el tőlem egy pillanat alatt és bűnbánó arckifejezéssel ült az ágy végén.

- Ne haragudj! - motyogta, mire lábaim a mellkasomhoz húztam és átöleltem őket.

- Nem haragszom, nem csináltál semmi rosszat csak... - mondtam, mire rám kapta a tekintetét.

- Csak?

- Csak én erre még nem vagyok kész - ismertem be és igyekeztem kerülni vakítóan kék tekintetét. - Sajnálom!

- Ne légy buta! - ült mellém és gyengéden átölelt. - Nincs miért bocsánatot kérned. Nem erőltetek semmit, amit nem akarsz.

- Tényleg?

- Tényleg - csókolt meg szeretetteljesen, amitől akaratlanul is elmosolyodtam.

Amióta a Hydránál voltam, vagy talán életemben először nem kényszerítettek rá olyanra, amit nem akartam, és ez egyszerre volt megnyugtató és felemelő érzés, pont úgy, mint mellette lenni.