Grow Up Inside The Hydra

15. Fejezet

Brock:

Sietős léptekkel mentem végig a folyosón, a kezeim hol ökölbe szorultak, hol kiengedtek és fejben már azt terveztem, hogy hogyan fogom feltűnés nélkül kiiktatni a kamerákat. Őrök nem voltak, minek őriznének olyas valakit, aki gyakorlatilag egy mélyhűtőbe van zárva. Tudtam, hogy rohadtul ráfogok baszni erre a kis magánakciómra, de abban a pillanatban nem érdekelt. a Cryo bejárata előtt megtorpantam és felváltva kezdtem figyelni a három kamerát. Egy ideig gondolkodtam, aztán egy könnyed mozdulattal kikaptam a fegyverem a tokjából és kilőttem a gépeket. Beütöttem a kódot a panelbe és már bent is voltam a hűvös helyiségben. A fagyasztókabinhoz sétáltam és az előtte lévő gépeket figyeltem és folyamatosan kattogott az agyam, hogy mit is kéne megnyomni, mert kiolvasztani akartam nem pedig megölni. Végül találomra megnyomtam a legszimpatikusabb gombot és imádkoztam, hogy a Katona kezdjen szépen, lassan kiolvadni. És imáim meghallgattattak, a gép zúgni és gőzölni kezdett, majd a kabin kinyílt. Épp időben értem oda, hogy elkapjam Barnest, aki eldőlt, mint egy krumplizsák.

- Gyerünk kölyök, ébresztő! - rángattam el nagy nehezen az egyik székhez és leültettem rá. - Gyerünk kölyök! - ébresztgettem. Nem tudtam mennyi időnk van addig, amíg észreveszik, hogy valami nem stimmel. - Hasadra süt a nap, gyerünk már! Énekeljek neked oroszul, hogy felébredj vagy mi? - kérdeztem gúnyosan, majd eszembe jutott. - солдат? / Katona? - kérdeztem bizonytalanul, mire azonnal rám kapta a tekintetét. - Emlékszel rám? - kérdeztem és bár nemleges válaszra számítottam bizonytalanul bólintott.

- Nálad van Becky - mondta és hangja rekedt volt. - Nálad van a lányom.

- Pontosan. Róla van szó - mondtam, mire feszülten figyelt. - Becca... Szerintem inkább gyere fel!

Segítettem neki felállni, elég bizonytalanul állt és csak rám támaszkodva tudott ingatag léptekkel járni. Nehézkesen feljutottunk a szobák szintjére, ahol már kevesebb segítséggel boldogult, de még mindig rám támaszkodott. Hála a magasságosnak nem botlottunk bele egy ügynökbe sem és a riasztó sem vijjogott, vagyis még nem szereztek tudomást az akcióról.

- Figyelj! - állítottam meg az ajtó előtt. - Eléggé ki van borulva, szóval...

- Mit csináltak vele?

- Szerintem jobb, ha megnézed - nyitottam be a szobába. Reny az ágyon ülve vígasztalta, dúdolt a még mindig szipogó Beccának.

- Brock mit csináltál? - kérdezte a húgom kikerekedett szemmel, mikor meglátta mögöttem a Tél Katonáját. - Neked teljesen elment az eszed? Mit keres ő itt?

- Apu? - nézett fel Becca könnyes szemeit törölgetve. Ren arcára döbbenet ült ki, én pedig egy fejrázással jeleztem, hogy majd később megbeszéljük.

- Что случилось мед? / Mi történt kincsem? - ült le a katona az ágyra és végigsimított lánya arcán. Rebecca bizonytalanul nézett hol rám, hol pedig Renyre.

- Я... / Én... - kezdte ő is oroszul, majd újra sírni kezdett.

- Mutasd meg! - mondtam a húgom mellé állva. Becca egy kis gondolkodás után lehúzta magáról a takarót, így látható lett fémkarja. Barnes megfeszült és mindkét keze ökölbe szorult, majd rám kapta a tekintetét.

- Ki volt? - kérdezte és a hangja veszélyesen csengett.

- Apu - ölelte át Becca, a Katona pedig rögtön köré fonta karjait.

- Megmutatom - léptem az ajtó felé. - Ti is jöttök! - intéztem Renyhez és Beccához a szavaim.

- Brock ez őrültség! - ragadta meg Ren a karom.

- Nem Serenity, az az őrültség, amit kiskora óta vele tesznek - mutattam Rebecca felé, aki még mindig remegve ölelte az apját. - Gyerünk kölyök! Intézzük el Rollinst mielőtt még észreveszik, hogy eltűntél!

Barnes erre elengedtem lányát, homlokon csókolta, majd mellém állt.

- Menjünk! - bólintott, Reny odament Beccához és gondolom tudta, hogy nem bírna lábra állni, így karjaiba vette a remegő lányt. A húgom mindig jó volt a gyerekekkel, a vérében volt, szerintem az én részemet is megkapta.

A edző terem felé mentünk, mert tudtam, hogy ilyenkor Rollins ott van és játssza a felsőbbrendűt az zöldfülű ügynökök között.

- Bírni fogod Kölyök? - néztem a Katonára, aki kérdőn nézett rám.

- Miért ne bírnám? - kérdezte és mintha egy kis sértettség érződött volna a hangjában. Furcsa volt, de néhány perc alatt úgy ki tudtam ismerni, mint mást soha, bár igazából nem volt nehéz, mivel Beccát úgy ismerem, mint a tenyeremet.

- Elég kótyagosnak tűnsz még és az a segg nem egy kis termetű ember - magyaráztam. - szép szóval élve.

- Kétajtós szekrény - morogta Becca mögöttünk, nekem pedig halvány mosoly kúszott az arcomra.

- Szép szóval élve - ismételte Reny a szavaimat és végigsimított a karjában lévő lány hosszú haján.

Elértük a termet, ahol minden egyes szempár ránk szegeződött és mindenki abbahagyta, amit csinált.

- Kifelé! - adtam ki a parancsot, először senki nem mozdult, majd mikor Barnes dühtől ködös arccal előre lépett mindenki megindult kifelé, csak Rollins állt ott folyamatosan minket figyelve.

- Lám, lám - fonta össze karjait maga előtt. - Csak nem árulkodott? - mutatott Rebeccára. akit Ren időközben letett, de mikor Rollins felé fordította a figyelmét védelmezőn elé lépett. Nagyon sokkal jövök a húgomnak az biztos. - Annyiszor végig csinálnám újra és újra.

És ennyi kellett, a Katonánál robbant a bomba és üvöltve rontott neki az ügynöknek. Azonnal ütni kezdte a másik pedig alig tudott védekezni. Becca mögém lépett, átölelte a derekamat és arcát a hátamba fúrta.

- Nem lesz semmi baj - suttogtam, mire erősebben szorított, azt hittem fémkarjával kiszorítja belőlem a szuszt.

Barnes mozdulatai lassúak voltak és ütései valamivel gyengébbek, amit egy idő után Rollins is kihasznált. Egy óvatlan pillanatában a földre küldte a katonát és rugdosni kezdte. Lehámoztam magamról Becca karjait és én is neki ugrottam Rollinsnak. A Katona is felkászálódott a földről és újult erővel kezdte ütni a férfit.

- Mi folyik itt?! - lépett be Pierce és abban a pillanatban tudtam, hogy szarban vagyok.

Mindhárman megfagytunk és minden figyelmünket a főnökünk felé fordítottuk. Egyikünk sem mozdult, olyan volt, mintha megfagyott volna az idő, majd olyasmi történt, amire nem számítottam, de a többiek sem. Becca nekirontott Rollinsnak, fémkezével leütötte amitől a földere került. közben kivette övéből a fegyvert és ráfogta. Arca komoly volt, érzelem mentes és keze egy pillanatra sem remegett meg, ahogy tartotta a fegyvert. Piercere pillantottam, akinek az arcán elégedett kifejezés ült. Ezt akarta, ki akarta hozni belőle a hidegvérű gyilkost. Barnesra néztem, aki folyamatosan a lányát figyelte, arcáról döbbenetet olvastam le és még más érzelmes is keveredtek rajta.

A percek éveknek tűntek abban a helyzetben, csak a lélegzetvételeket lehetett hallani, majd a lövés eldördült. Összeszorítottam a szemem, nem azért, mert nem tudtam volna végignézni, ahogy valakit megölnek, hanem mert nem bírtam nézni, hogy Becca teszi meg.

Mikor kinyitottam a szemem kellemeset csalódtam, Rollins a földön feküdt a levegőt kapkodva, mellette a betonba fúródva a töltény, Becca pedig még mindig előtte állt maga mellé engedve a kezét.

- Nem érsz ennyit - mondta a fejét rázva, majd újra felemelte a fegyvert és Pierce felé lőtt néhányat, de nem találta el egyszer sem. Nem akarta. - Egyikőtök sem ér ennyit. Az egész rohadt Hydra nem ér ennyit - hajította el a fegyvert, majd kirohant a helyiségből, mi pedig döbbenten néztünk utána.