Grow Up Inside The Hydra

8. Fejezet

Brock:

A kezemben egy tálcával sétáltam végig a hosszú folyosón, végig egyensúlyoznom kellett, hogy el nem ejtsem, rengeteg étel volt rajta, Becca amilyen kicsit olyan sokat tud enni. Már majdnem elértem az ajtót, mikor Becca sikolya töltötte be a levegőt. A tálca azonnal kiesett a kezemből és hatalmas csattanással ért földet, én pedig teljes erőmből rohanni kezdtem. Mikor elértem az ajtót berontottam rajta, Rollins állt a szoba közepén barna, vizes hajánál fogva rángatva Rebeccát.

- Ereszd el! - léptem felé fenyegetően.

- És ha nem? - ragadta meg erősebben mire Becca felzokogott. Nem tudtam mit csinálhatnék, biztos voltam benne, hogyha közelebb lépek minden szívfájdalom nélkül töri ki a nyakák.

- Becca - szólítottam meg a kislányt, aki rám nézett könnyes szemeivel. -, boksz zsák - csak ennyit mondtam neki, ő pedig azonnal, hogy mit tegyen. Két apró kezét ökölbe szorította és erősen ütlegelni kezdte az őt tartó katonát. Egy jól irányzott -, de van egy olyan érzésem, hogy véletlen - ütéssel ágyékon találta a férfit, aki egy fájdalmas nyögés kíséretében elengedte Beccát. - Ügyes voltál - kaptam a karomba, mikor hozzám szaladt.

- Véletlen volt - nyüszögte és fejét a vállamra hajtotta.

- Nem számít - csitítottam és gyilkos pillantással fordultam Rollins felé. - Takarodj, amíg meg nem gondolom magam! - emeltem meg a hangom. Egy dühös grimasz kíséretében elsétált mellettem én pedig mielőtt kilépett volna elkaptam a karját. - Nem úszod meg ennyivel.

- Már megúsztam - jelent meg gonosz vigyor az arcán, kirántotta karját szorításomból, majd kilépett a szobából bevágva maga után az ajtót.

- Bassza meg! - ültettem le Beccát az ágyra, aki végig lehajtotta a fejét. - Mit csinált veled? - tettem két ujjam az álla alá, hogy rám nézzen. - Rohadék! - keltem ki magamból, mikor megláttam az arcát, amin egy hatalmas lila folt éktelenkedett. - Esküszöm, megölöm! - álltam fel, de Rebecca elkapta a karom.

- Maradj! - könyörgött és könnyek folytak végig az arcán.

- Csak hozok jeget az arcodra vagy legalább egy vizes törölközőt.

- Jó - bólintott és térdeit felhúzta a mellkasához.

A fürdőbe mentem, fogtam egy törölközőt és a hideg víz alá nyomtam. Mikor teljesen vizes volt kicsavartam és olyan apróra hajtogattam amennyire csak lehetett.

Leültem Becca mellé és óvatosan hozzáérintettem a törölközőt az arcához, mire felszisszent.

- Sajnálom - érintettem hozzá újra óvatosabban. - Becca - szólítottam meg ő pedig felnézett rám. - Csinált mást is? - elég sokáig elvoltam és már a legrosszabb forgatókönyvek peregtek le a fejemben. Rollins képes volt bármire.

- Nem -rázta meg a fejét, amitől barna tincsei az arcába hullottak. - Bejött és kiabált velem, aztán megütött és meghúzta a hajam... - tört ki újra zokogásban. Valamilyen szinten megnyugodtam, mert rosszabb dolgokra is gondoltam, sokkal rosszabbakra. - Annyira féltem, hogy nem jössz - emelte rám kék tekintetét.

- De jöttem és itt vagyok. Most már nem bánt.

Bűntudatom volt. Nem kellett volna őt egyedül hagynom, tudnom kellett volna, hogy Rollins minden alkalmat kihasznál arra, hogy kitöltse dühét Rebeccán. Mondjuk fogalmam sincs róla, hogy mi baja volt a kislánnyal.

- Parancsnok - lépett be egy tiszt és azonnal haptákba vágta magát.

- Nem érek rá - vetettem oda rá sem nézve, továbbra is Rebecca arcát borogatva.

- Parancsnok - ismételte meg.

- Mit nem ért azon, hogy nem érek rá? - csattantam fel.

- Pierce küldött, hogy szoljak a Katonát felébresztik - mondta, mire Becca azonnal talpon volt. - A Cryoban várják magukat - fordult ki a szobából.

- Aput felébresztik - suttogta Becca, majd a nyakamba ugrott. - Menjünk, menjünk, kérlek! - sipítozott.

- Redben, rendben, nyugi! - fogtam meg rendesen, majd a Cryo felé indultam vele.

Megtettük ugyan azt az utat, mint a múltkor, bár most Becky nagyon elemében volt, alig bírtam vele. Folyamatosan kalimpált és csacsogott, nagyon fel volt dobva. Amikor elértük a termet pont akkor ellenőrizték Barnes életjeleit, amik -, mint az orvosok disputálásából sikerült leszűrjek - teljesen rendben voltak. Némán nézett maga elé, nem törődött az orvosokkal, nem is csinált semmit egészen addig, amíg meg nem látta a lányát, akit azonnal letettem, hogy hozzá tudjon rohanni.

- Apu! - kiabálta önfeledten és a nyakába ugrott. - Annyira hiányoztál!

- Te is nekem kincsem - ölelte át a Katona szorosan Beccát. - Had nézzelek! - tolta el magától és mikor meglátta lánya arcát, tekintete ködös lett és gyilkos pillantással nézett rám.

- Apu nem ő volt - hadarta el gyorsan. - Ő megvédett, nem csinált semmi rosszat - bizonygatta a kislány, mire apja megsimogatta az arcát, majd felvette és mellém sétált. - Brock rendes, szeretem - mondta hatalmas mosollyal és átölelte apja nyakát.

- Ha úgy van, ahogy Becky mondta és megvédted őt, akkor köszönöm - nyújtotta felém jobbját, amit elfogadtam.

- Csak tartottam a szavam - bólintottam és Beccára néztem, aki mosolyogva figyelte a köztem és az apja között lezajló rövid beszélgetést. - Megfürdött szóval már csak ágyba kell tenni - váltottam gyors témát.

- De nem vagyok álmos - duzzogott Becca és megpróbált elbújni a haja mögött.

- Dehogyis nem - söpörtem el haját az arca elől. - Akkor én megyek - dugtam zsebre a kezem.

- Rendben - bólintott Barnes. - Még egyszer, nagyon hálás vagyok.

- Nincs miért - ráztam a fejem és hátat fordítottam.

- Brock várj! - hallottam meg Rebecca hangját és mikor megfordultam átölelt. - Köszönöm.

- Nincs mit Kislány.