Grow Up Inside The Hydra

Prológus

Bucky:

1994. augusztus 30.

Idegesen járkáltam fel s alá a hosszú, kihalt folyosón. Mikor meghallottam, hogy Pierce és Strucker mit terveznek, mit tettek nem is volt kérdés, hogy ott leszek. Hiába nem ismertem a nőt aki bent volt a szobában, nem tudtam, hogy önként vállalkozott-e vagy kényszerítették, de az én ügyem volt, akár akartam, akár nem.

Még legalább egy órányi ide-oda mászkálás után kijött egy elég gondterheltnek tűnő orvos, aki folyamatosan motyogott az orra alatt olyasmiket, hogy: Ennek nem így kellett volna lennie. Nem érti, hogy hogyan történhetett; meg hasonlókat. Hozzám lépett és kedvetlenül a kezembe nyomta a fehér törölközőt.

- Lány, de ne örüljön neki nagyon, mert ha Pierce megtudja nem fog sokáig élni - mondta majd megfordult és sietősen elsétált aztán eltűnt a sarkon.

Lenéztem a kezemben lévő törölközőre, amikor helyet foglaltam az egyik széken és rögtön megpillantottam azt az angyali arcot. Nem emlékszem rá, hogy láttam-e valaha újszülöttet, bár az igazat megvalva nem emlékeztem szinte semmire. Abban viszont biztos voltam, hogy őt soha nem fogom elfelejteni. Az enyém volt, kicsi és védtelen, de az enyém, az én lányom.

Néhány perc múlva Strucker fordult be a sarkon a nyomában néhány verőlegény azok mögött pedig Pierce.

- Katona - szólalt meg az őszes férfi erélyesen. - ide a gyerekkel! - parancsolta, én pedig olyat tettem amit addig még soha, mert féltem, hogy mit tennének velem, de akkor nem én voltam a fontos.

- Nem - tagadtam meg a parancsot halkan, de határozottan.

- Tessék? - nézett rám a ,, főnököm" hitetlenül, úgy tűnt nem erre a válaszra számított.

- Nem - ismételtem meg hangosabban.

- Azt hiszem nem érted - lépett közelebb Strucker és a kezemben lévő újszülöttet figyelte. - hibás, és a Hydra nem tűri a hibákat.

- Miért hibás? - néztem fel a báróra értetlenül, aztán viszont összeállt a kép. Az orvos szavai értelmet nyertek számomra. - Azért mert lány? - kérdeztem már dühvel a hangomban. Miért ne érdemelné meg az életet csak azért, mert lány? Miért baj, ha nem fiúnak született? Annyira abszurdnak tűnt az egész. - Ez miért hiba? - kérdeztem akaratom ellenére is hangosan. Egyikük sem válaszolt, mert nem tudtak rá választ, mert még maguk sem tudták, hogy miért rossz dolog, hogy miért ,,hiba''.

- Remélem tudja mit vállalt most magára Katona és azt, hogy hiába vár majd segítséget nem fog kapni - lépett hozzánk Pierce, Strucker pedig idegesen nézte őt, nagyon nem tetszett neki a döntés.

- Értettem - feleltem kelletlenül.
Újra egyedül voltam a kihalt folyosón, vagyis majdnem egyedül. A koromban tartott csöppség nemsokára keserves sírásba kezdett. Nem tudtam, hogyan nyugtathatnám meg, soha nem voltam még hasonló helyzetben.

- Rebecca - suttogtam, mire a kislányom elhallgatott. - Tetszik a név? - kérdeztem mosolyogva a kislány pedig csak nézett rám nagy kék szemeivel, majd egy mosoly szerű fintor varázsolódott az arcára. - Így foglak hívni, ez lesz a neved: Rebecca.

Reby, Becca soroltam magamban a beceneveket, majd eszembe jutott egy ami nagyon Ismerősen csengett. - Becky - leheltem ki alig hallhatóan, majd lenéztem a kezemben lévõ csöppségre aki már békésen aludt. - Vigyázok rád ne félj! Megvédelek bármi áron - adtam puszit a pici homlokára.