Grow Up Inside The Hydra

24. Fejezet

- Gyerünk Kölyök induljunk! - kaptam fel a táskámat és hátranéztem a katonára, aki még mindig az ágyon gubbasztott. - Gyerünk Barnes, nem érünk rá!

- Miért hívsz így? - kérdezte halkan és nem nézett rám, csak meredt maga elé. Egy sóhaj kíséretében ledobtam a táskámat és hozzá sétáltam.

- Figyelj! - térdeltem le elé, úgy ahogy Beccával szoktam. - Tudom, hogy most minden zavaros, nem értesz és nem tudsz semmit, de előbb-utóbb kitisztulnak a dolgok.

- Miért vagy ilyen? - szegezte nekem a következő kérdést.

- Milyen?

- Kedves - mondta, mire felhorkantam és újra talpon voltam.

- Hidd el édes öcsém minden vagyok csak kedves nem - vettem fel újra a táskám. - Gyerünk kapd össze magad! - biccentettem a cuccai felé.

Az út rettenetesen hosszú volt, de nem álltam meg egyszer sem, végig vezettem. Néha már azt hittem, hogy megfejelem a kormányt. Hópihe jó párszor elaludt mellettem, egész úton csendben volt, nem szólt hozzá, csak néha motyogott valamit magának hol angolul, hol pedig oroszul. Homlokát folyamatosan összeráncolta, és sokszor megdörzsölte a halántékát, mint, akinek fáj a feje és gyanítottam, hogy így is van.

Este volt már mire a szállásra értünk és másnap sötétedés után kellett kiiktatnunk a célpontot, aki a Hydra reményei szerint helyben lesz. Nem mondom én is nagyon örültem volna neki, ha ott van ahol kell, mert semmi kedvem nem volt a semmiért annyit autókázni egy instabil Tél Katonával. 

- Rendben vagy ugye? - kérdeztem mikor ledobta magát az egyik fotelba a halántékát dörzsölve, néha egy-egy nyögés kíséretében.

- Nagyon fáj... Fáj a fejem - nyögte ki és hosszú tincsi közzé vezette ujjait. - Nem... Nem bírom! - emelte meg a hangját, majd fém karjával az asztalra vágott, ami abban a pillanatban ketté tört. A következő pillanatban már talpon volt és fel-alá járkált a szobában, én pedig igyekeztem nem az útjába kerülni, nem volt kedvem beleépülni egyik falba sem, vagy úgy járni, mint a szerencsétlen asztal. 

- Barnes figyelj rám! - próbáltam olyan nyugodt lenni, amennyire csak tudtam, de másodperceken belül egy szék repült felém, ami elől épp csak sikerült elugranom. 

- Ne hívj így! - kiáltott rám és egy pillanatra azt hittem, hogy megindul felém és a szart is kiveri belőlem, de szerencsére egy helyben maradt. - Nem... Ők is így hívtak... Emlékszem, de nagyon fáj. Beszélnek hozzám, ő is beszél... 

- Kicsoda? 

- Buckynak hív. Miért hív így? - nézett fel rám, szemeiben könnyek csillogtak. Ha ezt így folytatják előbb-utóbb begőzöl és nem lesz titkos fegyverük. Aztán megvilágosodtam. Ezért kellett nekik Becky, ő volt a B terv, ha az apja agya nem bírná tovább. Ha nincs ló, jó a szamár is. Felfordult a gyomrom és a szoba is megpördült velem egyszer-kétszer, mikor tudatosult bennem minden. Tenyésztették őket, mint az állatokat, semmit nem értek, eldobhatóak voltak számukra. A következő gondolatom, pedig az volt, hogy mivel Becca nő nála könnyebben megoldhatták az utód kérdését. Szorosan lehunytam a szemem és nagyon kellett koncentrálnom, hogy a helyén tartsam a gyomrom tartalmát. - Segíts! - rántott ki a kétségbeesett hang gondolataim közül. Barnes a földön térdelt, fejét a kezei közé fogva. - Nem hagyják abba, nem hagyja abba. Hallgattasd el őket! Nem akarom hallani.

- Figyelj rám! - térdeltem le elé, de meg sem moccant. - Nézz rám! Gyerünk Kölyök, nézz rám! - emeltem meg egy kicsit a hangom, mint Beccával szoktam, ő pedig rám kapta a tekintetét. Miért nem értenek ezek a szép szóból? - Fejfájáscsillapító, nyugtató, meg talán valami altató kell neked, de nincs nálam semmi ilyesmi, szóval el kell mennem értük. De ehhez itt kell hagyjalak, ilyen állapotban nem vihetlek magammal. Meg kell ígérned, hogy itt maradsz, és lehetőleg nem amortizálod le teljesen a helyet. Az ajtót bezárom, ha valami gáz van, úgy is átjutsz rajta, de csak végszükség esetén hagyd el a házat. Itt egy mobil - tettem le az ágyra a készüléket. - csak engem tudsz hívni. Bármi van hívsz. Ha csak egy pók csúnyán nézd rád a sarokból akkor is hívsz világos? - kérdeztem, mire bólogatott. - Feküdj le! - tette, amit mondtam, úgy ahogy volt ruhástól befeküdt az ágyba. Remegett, mire azonnal a takaró után nyúltam és betakartam. - Próbálj meg aludni, amilyen gyorsan tudok jövök. Rendben Kölyök?