Grow Up Inside The Hydra

19. Fejezet

2009. november 22.

- Ébresztő Csipkerózsika! Hasadra süt a nap! – rántotta le rólam Brock könyörtelenül a jó meleg takarómat. Abban a pillanatban a pokol legmélyebb bugyrai közé kívántam azt az embert és, igyekeztem úgy tenni, mintha még mindig aludnék. – Gyerünk Becca tudom, hogy ébren vagy, ne is próbáld elhitetni velem, hogy nem – ragadta meg a lábam és lefelé kezdett húzni az ágyról, mire felsikoltottam. – Lehet, hogy csak egy hideg zuhanyra van szükséged – mondta miközben a vállára dobott.

- Meg ne próbáld Brock Rumlow! Kurvára eszedbe se jusson! – rúgkapáltam, ahogy csak tudtam, de vasmarokkal tartott. – Brock ne! Kérlek ne! – könyörögtem, mikor megnyitotta a csapot, de nem felelt semmit. – Azt akarod, hogy tüdőgyulladást kapjak? Mert akkor nagyon jó úton haladsz – újfent semmi válasz és a következő pillanatban hideg vízcseppen fröccsentek a bőrömre, én pedig úgy kapaszkodtam a Parancsnokomba, mintha az életem múlna rajta. – Brock könyörgöm ne! Ébren vagyok oké? Nem fekszem vissza esküszöm! Kérlek, kérlek, kérlek! – sipítoztam, ahogy egyre jobban közeledtem a hidegvizet spriccelő zuhanyrózsa felé. – Brock tudod, hogy szeretlek! Na, tegyél le! Brock! - visítottam és olyan szorosan fogtam ahogy csak tudtam. – Nagyon szépen kérlek! – öleltem át a nyakát és nem akartam elengedni a világért sem.

- Betojtál mi? – kérdezte nevetve, miközben leengedett a földre, de én még mindig a nyakába kapaszkodtam.

- Hogy rohadnál meg! – vertem rá a mellkasára és avval a lendülettel rá is tapostam a lábára. – Akkora egy... - kezdtem volna, de a számra tapasztotta a tenyerét. – Mkkorha meh khihahot mhadéhk vhagh! – motyogtam, majd megnyaltam a tenyerét, mire azonnal elkapta a szám elől azt.

- Ember! – törölte a nadrágjába nyálas kezét. – Elment az eszed?

- Nekem? – kérdeztem felháborodva. – Nem tudom ki volt az, aki be akart nyomni a hidegvíz alá... - léptem felé egyet, de megcsúsztam a vizes csempén és avval a lendülettel hanyatt vágódtam a kádba. Rettenetesen bevágtam a hátam, de volt már rosszabb is, úgyhogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, annak viszont, hogy ömlött rám a jéghideg víz annál inkább. Láttam Brock arcán, hogy már röhögne rajtam egy jó, de mielőtt akár egy mosoly megjelenhetett volna az arcán, megragadtam a kezét és lerántottam magamhoz. Ott feküdtünk a kádban, egymásnak nyomódna, kicsavart pozíciókban, a hidegvíz pedig csak ömlött a nyakunkba. Felnéztem Brockra, ő pedig lenézett rám, egy ideig csak meredtünk egymásra, majd hangos nevetésben törtünk ki. – A te hibád – böktem oldalba még mindig nevetve.

- Nem tehetek róla, hogy béna vagy – koppintott az orromra, én pedig felkuncogtam.

- Bunkó! – szenvedtem magam ülőhelyzetbe és elzártam a csapot. – Jézus ide fagyok – vacogtam, Brock pedig azonnal körém fonta karjait, hogy felmelegítsen, pedig ő is vacogott.

- Gyere, öltözzünk át! - kapott fel egy könnyed mozdulattal, majd kivitt a fürdőből és a szoba parkettáján állított újra a saját lábamra. - Öltözz! - lökött rajtam egyet, mire majdnem orra buktam. 

- Hová megyünk?- kérdeztem és felnéztem rá. Brock arca elkomorodott és szemeit lesütötte. - Brock mi az? - kérdeztem már egy kicsit idegesen. 

- Jelenésünk van Piercenél. 

- Mi van? - bukott ki belőlem a nem túl kulturált kérdés. Nem akartam. - Nem! Nem és nem és nem! - ráztam a fejem és akaratlanul is kapkodni kezdtem a levegőt.

- Becca! Becca lélegezz! - lépett felém, de én elhátráltam, hátamat a falnak vetettem és lecsúsztam a földre. - Becca ha így folytatod... - kezdte nekem, pedig kezdett elhomályosulni a látásom, úgy éreztem nem kapok levegőt.