Mostohatesò[À.M]

25.Nincs több

-Egy pillanat!
-Amber csak èn vagyok az.
-Apa?
-Aha.

Kiszàlltunk az àgybòl ès a körölötünk lèvő ruhàkat rekord idő alatt fel vettük. Amior vègeztünk ki nyitottuk az ajtòt,hogy be jöjjön,de legnagyobb meglepetèsünkre az anyàm is jött vele.

-Baj van?
-Nincs semmi csak szeretnènk mondani valamit.
-Meg halt a kereszt anyàm?
-Adam!
-Most mivan?
-Mit szeretnètek mondani.

Persze,hogy Amber le csesz peddig ő is ugyan ùgy utàlja őket mint èn.

-Adam ugye nem fogsz ki borulni?
-Jelen esetben azt se tudom miről van szò.
-Rendben,mert az anyàd egy hònapos terhes.
-Anya ez csodàs.
-Ugye nem vagytok mèrgessek?
-Nem.

Amberre nèztem. Teljessen le döbbent nem bírt meg mozdùlni csak tàtogott mint egy hal.

-Kicsim mimden rendben?
-Persze.
-Akkor mi hagyunk titeket.
-Okè.
-Aztàn csak biztonsàgossan.

Mindketten olyan vörössek lettünk,hogy a ràk is megirigyelte volna a színünket.

-De mègis honan?
-Ùj folt van a hasadon.

A hasamhoz nyùltam ès,ha lehet mèg vörösebb lettem. Anyàèk el mentek le mi peddig elkezdtünk össze ràmolni a szobàban.

-Egy hònapos terhes. El sem hiszem,hogy ezek mikor feküdtek le.
-Màr mindegy.

Hallotam a hangjàn,hogy mindjàrt elsírja magàt. Biztos eszèbe jutott az amikor mi nekünk kellet be jelentenünk,hogy gyerekünk lesz ès milyen boldogok voltunk amikor nem akartak ki csapni minket a hàzbòl.

-Csöpi mi a baj?
-Semmi.
-Biztos?
-Nem.

Alig hallotam a vàlaszàt,de amikor sírva bùjt hozzàm akkor màr minden vilàgos volt.

-Hè kicsim,ne sírj.
-Èn...èn örülök annak,hogy lesz egy közös gyerekük. Csak tudod eszembe jutott,hogy milyen volt anyànak lenni arra a pàr hònapra is. Ès,ha nem kezdek el Justinnal irogatni akkor mèg mindig èlne.
-Csöpi ne magadat hibàztasd azèrt,mert egy hùsz èv körüli sràc rèszeg volt ès nem bírta meg vàrni a zöldet.
-Mèg mindig ugyanazt àlmodom csak most Justin helyèn te ülsz ès te halsz meg a baba helyett.
-Hogyhogy nem sírsz?
-Mert minden este sikerül mèg síràs elött fel kellnem.

Ugyan ùgy szenved és mègsem szòl ròla. Én meg azt hittem minden happy körülöttem.

-Elmegyünk bulizni.
-Mi?
-Muszály egy kicsit lazítanunk. Menjünk discoba.

Meglepődött a hirtelen ötlettől,de rà bòlintott.

-Hányòra?
-Hat. Ès nyolckor megyünk.

Bòlintott ès elment a fürdőbe. Utána mentem,de kulcsra zàrta az ajtòt.

-Baba ugye csak viccelsz?
-Nem.

Nagyot sohajtottam ès random elkezdtem nyüszögi ès kaparni az ajtòt. Külső szemlèlő egy az egyben hülyének nèz Amber viszont hozzá szokot,hogy furcsa dolgokkal èrem el azt amit akarok.

-Ha nem hagyod abba le csaplak!

Elmosolyodtam,de eszem àgàban sem volt abba hagyni.

-Adam...addig fogod csinàlni mèg be nem engedlek?
-Pontossan.

Egy nagyot sòhajtott ès ki nyitotta az ajtòt. Amikor meglàttam,hogy csak bugyi van rajta ès a kezèvel probàlja takarni a felső testèt nagyot nyeltem.

-Most akkor be jösz vagy sem.
-Ezt most ki hagynàm.
-Mièrt?
-Nem akarok merev farokkal szenvedni. Azèrt.
-Òòò...èrtem.

Becsapta elöttem az ajtòt ès màr csak azt hallotam ahogy megengedi a vizet. Èn is àt mentem a saját fördőszobàmba ès amikor màr ellazultak az izmaim a forro víztől ki is szàlltam a zuhany alòl.

-Terhes. Ez nem lehet igaz.
-Mivan Tesò?
-Terhes!
-Ki?
-Az anyád.
-Ès ennek ennyire nem örülsz?
-Az első kis baba aki itt ebben a családban születik az a tiètek lehet.

Kijöttem a fürdőből ès mivel nem vagyok szègyenlős tipus csak egy szàl farokban rohangàltam ide oda.

-Nick èlsz mèg?
-Pe-persze.
-Mivan?

Ràm mutatott ès csak utàna esett le,hogy Ninck meleg ès belèm szerelmes. Felkaptam egy boxert ès folytattam tovàbb a hajam szàrítàsàt.

-Bocsi.
-Nem zavart.

A tükörből (amit meg javítottak) rà nèztem ő peddig rà jött ès teljessen elvörösödött.

-Adam!
-Gyere!

Baràtnőm csodàssan nèzett ki ahhoz kèpest,hogy egy tök egyszerű ruha volt rajta:

-Mondjad kicsim.
-Mikor tèpted szèt...ezt?

Feltartott egy fèlbe tèpett fekete csipke bugyit. Elmosolyodtam hisz nagyon aranyos arca volt ahogy kèrdőn nèzet ràm.

-Ez a kedvenc bugyim.
-Ja nekem is az volt ùgy ahogy ezek is itt.

Mèg vagy hat fèlbe tèpett anyagot emelt fel ès szòrt elèm. Itt nem bírtam tovàbb kitört belőlem a nevetès ès ùgy csapkodtam mint egy retardàlt fòka.

-Nincs több bugyim ès ez olyan vicces?

Mivel nem bírtam megszòlalni ezèrt Nick vàlaszolt helyettem aki az egèszből nem èrtett semmit.

-Biztos van mèg egy valhol.
-Biztos csak nem tudom hol.

Nem bírtam abba hagyni a röhögèst peddig màr a könnyeim is folytak ès a hasam is fàjt.

-Jò,ha ùgy vesszük ez tènyöeg vicces egy helyzet.

Baràtmőm össze ràncolta a szemöldökèt ès fel hùzta az orràt Nick kijelentèsèn. Aztàn megàlltam a röhögèsben,mert eszembe jutott valami. Erre mind ketten kèrdőn nèztek felèm.

-Mivan elment a hangod?
-A-akkor most nincs rajtad bugyi?
-De.
-Akkor meg mit reklamàlsz?

Felhùzta a szoknyàjàt ès megmutatta,hogy ami rajta vam azis kezd szèt szakadni.

-Ò,èrtem.
-Remek. Akkor most oldd is meg,hogy legyen rajtam valami az este.

Elkezdtem kutatni a fiòkomban ès amikor megtalàltam azt amit kerestem felkiàlltotam.

-Bingò.
-Miaz?

Amber felè nyùjtottam egy zacsit amiben a kedvenc fehèrnemű szettem volt. Egy vörös színű.

-Tesò ez miòta van nàlad?
-Amiòta összejöttünk.
-Te nem vagy normàlis.
-Most mièrt.

Egy fehèr bugyu csapòdot nekem amit termèszetesen elkaptam. Barátnőmre nèztem aki csak mosolygot.

-Mehetünk?
-Persze.

Le mentünk ès miutàn a szülők elengedtek elindultunk a sötèt èjszakàba.

Itt is lenne a kövi rész. Igaz ez is csùszott pàr napot. De...de mostantòl naponta hozni a rèszeket vagy legalàbb minden màsnap.
Jò mi? Nem hàt jò.
Viccet fèretève rem tetszik ès ja hirtelen nem jut most eszembe semmi szòval:
✌&❤