Mostohatesò[À.M]

22.Minden roszban van egy kis jò

Gyàsz. Az èrzès amikor nem talàlod a helyed amikor azt gondolod mièrt pont ő mièrt nem èn?
Halàl vàgy. Az èrzès amikor a halàl  lenne a legjobb ami törtènhet veled,de tudat allat benned van az is,hogy nem menekülhetsz el a gondok elől.
Mindkettő bennem van ès Amberben is. Kettőnk közűl ő szenvedi meg ezt a legjobban. Minden este àt megyek hozzà,mert sírva èbred. Minden egyes nap megàlmodja a balesetet. Mint kiderült èpp pirossat kaptak,de eagy barom nem bìrt vàrni így belèjük hajtott. Hajnali fèl kettő van Amber zokogva ül a karjaim közt. Szenved. Amikor megtudta mi törtènt pànikrohamot kapott.

-Adam?
-Igen?
-Sajnàlom. Mindent. Mindent amit tettem. Tudhattam volna arròl,hogy kètsègekbe fogsz esni,de èn soha nem csaltalak volna...

Nekem folytak a könnyeim ő peddig sírt. Hajàba pusziltam ès egy kicsit ott tartottam a szàm aztàn ringatni kezdtem.

-Babe tudom.
-Mièrt neki kellet meghalnia?
-Nem tudom,de ma àtjönnek a fiùk.
-Nem akarok senkivel se talàlkozni.
-A fiùk biztos felvidìtanak egy kicsit.
-Nem hiszem,hogy sikerülne nekik.
-Azèrt csak adj nekik egy pròbàt.
-Okè.

Megpusziltam az arcàt ès magamhoz hùztam.

-Aludjunk egy kicsit?

Bòlintott,de làtszott rajta,hogy nem fog tudni aludni. Lejebb csùsztunk ő peddig hozzàm bùjt.
Pàr òràval kèsöbb sikerült elaludnia. Èn is èreztem,hogy egyre jobban àlmosodok vègül le csukòdnak a szemeim.

-Adam segíts!

Elindùltam baràtnőm felè aki egy kocsiba volt bele szorulva a fejèből vèr szivàrgott ès a keze is el volt tőrve. Hiàba rohanok nem tudok megmozdùlni.

-Adam siess!
-Nem tudok.
-Àlmos vagyok.
-Ne! Csak ne csukd le a szemed! Ne aludj el!
-De nem bírom tovàbb.

Le hunyta a szemèt ès vèr folyt ki a szàjàbòl. Zokogtam.

-Amber! Ő nem halhat meg!
-Adam. Fel kell kelned.

A szemeim kipattantak ès Amber nyugodt arcàval talàltam magam szembe. Olyan szèp ìgy nem làtszik rajta,hogy bàrmi baja lenne.

-Mit nèzel ennyire?
-Tèged. Olyan gyönyörű vagy.
-Hogy aludtàl?
-Jòl.
-Szeretlek Adam.
-Èn is szeretlek.

Megsimogattam az arcàt ès magamhoz hùztam.

-Mikor jönnek a sràcok.
-Most van nyolc akkor olyan kèt hàrom òra mùlva.
-Tudod rà jöttem arra,hogy azèrt kellet meghalnia,mert nem kèszültünk mèg fel rà.
-Ezt,hogy èrted?
-Tegyük fel ùgy össze veszünk,hogy nem békülünk ki a babàt peddig külön kell felnevelnünk.
-Amber egy hònapja nem alszunk rendessen...
-Gyàszolok Adam ugyanùgy gyàszolok mint te,hiszen az èn hibàmból halt meg,de ha most megszületik ez a kisbaba ès mi össze veszünk akkor vagy kènyszerből leszünk eggyütt vagy egy csonka csalàdban fog èlni.

Igaza van. Gyàszolhatunk akàrmeddig,de bekell làtnunk,hogy egyikünk se àll kèsszen ekkora felelősèg vàlalàsra.

-Igazad van.
-Hè,tudom,hogy mèg csak belese szoktunk ebbe az egèszbe,de majd pàr èv mùlva ùjra megprobáljuk okè.
-Csodàllak.
-Mièrt?
-Mert egy okos,gyönyörű ès magabiztos làny vagy.
-Èrtem.
-Adam èbren vagytok?
-Gyere be anya.

Be dugta a fejèt ès amikor megbizonyosodott ròla,hogy tènyleg èbren vagyunk be jött. Az arca elèg ideges volt ès ez az arckifejezès csak akkor van rajta,ha valamit csinàltam vagy,ha jönnek a rokonok. Ès mivel èn màr egy hònapja kisem mozdulok a szobàmbòl ezèrt csak az első verziò lehetsèges.

-Mi a baj?
-Jönnek.
-Kik?
-Rokonok.
-Mikor?
-Ma.
-Okè.
-Sziasztok.
-Szia.

Ez aztàn az èrtelmes beszèlgetès. Nobeldíj jár èrte. Baràtnőm szemèben ùjabb könycsepek gyültek amik nem sokára màr az arcàn folytak vèg.

-Mi a baj csöpi.
-Elfognak itèlni. Azt fogjàk mondani,hogy miattam halt meg ès,hogy nem vagyok jò hozzàd.
-Ha ezt mondjàk le fejelem őket.

Elmolyodott. Ez jò,legalàbb mosolyog.

-De most tènyleg. Tèged egy ember sem bànthat szavakkal vagy tettekel.

Ki szàllt az àgybòl ès egyenessen a gardròbba ment. Hiàba gyàszol ezt nem mutatja ki a ruhàit se vàltja feketère ès ez lesz az èn vesztem. Istenem az a ruha(kèp fent☝☝⬆⬆)

-Mehetünk?

-Hova?
-Le. Segítünk anyukàdnak a kèszülődèsben.
-Muszàly?
-Aha. Utàna àt megyünk a fiùkhoz.
-De addigra itt lesznek a rokonok.

Szèt tàrta a kezèt ès kèrdőn nézett ràm.

-Jaaa. Szòval segítünk anyànak addigra ide èrnek a fiúk ès mire ide èrne az a kèt hàrpia addigra elmegyünk?
-Pontossan.
-Imàdlak.

Kiszàltam az àgybòl magamhoz hùztam ès meg csòkòltam. Aztàn felkaptam egy melegítő gatyàt ès le mentünk a konyhàba anyámhoz. Először Jesieevel futotunk aki nem hagyhatot minket szò nèlkül elmenni. Persze hisz nem elèg a gondunk bajunk mèg többet kell neki okoznia. Na mindegy. Miutàn meghalgattuk a nyàvogàsàt vègre be tudtunk menni a konyhàba ahol anyàm kotyvasztott valami fura szagú ès àllagú kajàt.

-Ez meg mi?
-Gyümölcsmàrtàs?
-Èrtem. Anya mi elmegyünk Amberrel a fiúkhoz.
-Mikor?
-Fèl òra múlva jönnek.
-A hugomèk öt perc mùlva itthon vannak.
-Akkor fent leszünk.
-Nem! Lent maradtok ès meg vàrjàtok az èrkezèsüket.
-Ne kínoz.
-Nem kínozlak csak szeretnèm,ha ebben az egy-kèt hètben talàlkoznàl velük.
-Vàrjunk csak egy-kèt hèt?

Mielött vàlaszolhatott volna kopogtak az ajtòn. Mind ketten oda mentünk Amberrel az ajtóhoz. Persze,hogy ők jöttek ès ez nem töltött el a legnagyobb örömmel.

-Itt mèg a kopogàst se halljátok Amber?
-Bazd meg ez itt a 21. század!
-Fogd vissz magad kislànyom!
-Nem vagyok èn senkid!

Be csapta az ajtòt a rokonok meg kint maradtak.

-Baba ugye tudod,hogy mèg mindig kint vannak?
-Leszarom!

Okèèè...ha egyszer össze akarjàtok engedni Ambert ès a kereszt anyàm akkor kèszpkjetek fel a vèrfürdőre. Baràtnőm utàn rohantam  fel a szobàjàba,de nagy meglepetèsemre nem volt ott. Àt mentem a szobàmba,de ott se volt. Aztàn be mentem a fürdőbe. Ott ült a zuhany allatt ès folyatta magàra a vizet. Nem volt rajt ruha. Ès ennek a hatàsa is meg lett.

-Minden rendben?
-Ja.
-Hallom.
-Okè.
-Be ülhetek mellèd?
-Aha.

Le vetkőztem ès mellè ültem,jòl esett  a langyos víz allat ülni.

-Tudod nem...

Hirtelen csòkolt meg ès ült ràm. A fenekèbe markoltam ès mèg közelebb hùztam magamhoz. A vizes testünk össze tapadt ès ez mèg jobban felizgatott.

-Ùristen ti mit csináltok?

Hogy èn mennyire utàlom a kereszt anyàm.

-Na mègis minek tűnik?
-Ezt most azonnal el mondom a szüleiteknek.
-Màr tudjàk.
-Ezt nem hiszem el. Szòval akkor az a korcs kölyök is tőled lett volna?

Utàlim ahogy van mèg szerencse,hogy Jackson be jött ès kizavarta a nőt különben szèt csaptam volna. Legalàbb egy dolgot elèrt Amber megint zokogva bùjik a mellkasimhoz.

Itt lennèk a 22.rèszel amit sokat szenvedte ugyanis az utolsò 18 szònàl el ment az ihletem ès utàna mèg csak az èlet se volt segítsègemre,hogy vissza tèrjen. Szòval...ja.
Hamarossan hozom az ùj rèszt addigis ✌&❤