Ki ez a lány?

1. rész

Mindig is azok közé tartoztam, akiket kivetett a nép. Ez nem volt másként a Roxfortban sem. Nem vártam a levelemet. Az igazság az, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi vagyok. És a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy csak én nem tudtam róla. De, kezdjük az elejéről.

Reggeli szokásos zombi rutinomat mutattam be a húgomnak, aki természetesen már felöltözve toporgott az ajtóban. Sophia Miller... édes.

- Liza! Ha még egyszer elkésünk akkor megint te leszel a hibás! - szaladt fel a szőke szemöldöke.

- Mily meglepő. - húztam gúnyos vigyorra a számat. Bevonultam a fürdőszobába.

- Csodálatos! - a pattanásaim megint a drága jó fizikaórákra emlékeztettek. Egy bazi nagy delta volt a képemen. A két arcomon egy-egy és a homlokom közepén.

- Nyugi, Eliza. Szólsz anyának és minden rendben lesz. - mondtam magamnak. És... ez így is volt, amíg nem értem el arra az idegállapotra, ami már nem engedi meg a tűrést. Nekifogtam... és kinyomtam őket. Mindez jó, csak most már paradicsomok voltak, nem szelíd delta.

- Elég. Mennünk kell. Jól megcsináltad, újfent. - gúnyolódtam magammal. Gyorsan fogat mostam és belebújtam a ruhámba. Gyorsan átmentem a fésűvel a hajamon, ami olyan volt, mint az oroszlán sörény. Nem baj... legalább távol tartom azt a majom Jeremy-t. Utálom azt a pattanásos fejét. Igazából, nem is az zavar benne. De a viselkedése. Lol és én ki nem állhatjuk. Kértük Oliviát hogy szóljon rá, de nem... mert ő türelmes. Jó.

Tehát.. kifelé ballagtam a fürdőből és anyukám kedvesen mosolygott. Rám adta a kabátot, a táskát és végre elindulhattunk a... suliba.

Persze, jöhetnék ezzel az unalmas dumával, hogy utálom a sulit. Pedig nem... más a barátokért jár oda, de én szeretek a tanáraimmal lenni. Különösen az osztályfőnökömmel Miss Monica Merloval.

Sokszor kívánom, hogy bárcsak varázserőm lenne. Megtarkózhatnám azt az undok Pault. Vagy Nicholast.. vagy Mikeot. Na.. véget ért egy dögunalmas nap.. vagyis azt hittem.

Hazamentem, mondtam anyának, hogy hagyjanak pihenni. Leültem a babzsákba, kinyitottam a könyvemet és olvasni kezdtem. Már teljesen belemerültem az olvasásba, mikor vijjogást hallottam.

- Mi a... - kérdeztem volna, de akkor megláttam egy gyöngybaglyot. Az ablakpárkányomon. Egy gyöngybagoly. Az ÉN ablakpárkányomon. Ja, szokásos volt az ilyen nálunk.

Kinyitottam az ablakot, mire a gyöngybagoly leszállt a párnámra. Ki akartam zavarni, nehogy rámtojjon, de láttam, hogy valamit tart a csőrében. Levélnek tűnt. Kivettem a madár csőréből a papírt és felbontottam. Ami benne volt olyan sokkhatást váltott ki, hogy percekig nem tudtam megszólalni.

Sziasztok! Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a levélben. ;) Nagyon remélem, hogy tetszett, sajnos többre nem futja az időmből, de ha látom, hogy tetszik még további részekkel jövök! Szép napot! :)