Ki ez a lány?

23. rész

Malfoy számtalanszor állította, hogy "Potter, a bénák bajnoka", és sokszor tudta volna bizonyítani, de most a vak is làtta, hogy a legbátrabb varázslótanonc. Saját félelmét kűzdötte le, azért, hogy megvédjen egy olyan embert, akit nem is ismert, de mindig áhított. Na, de menjünk szép sorjában.

Tavasz közepén járunk, úgyhogy mindenkinek elképesztő melege volt.
Hermionét, Ront és Harryt el sem lehetett egymástól választani. Állandóan suttogtak és, mikor elment előttük az ember ilyen szavakat hallott, hogy "Black", "nem kéne..", "Hermione, ne kezd megint", meg ilyesmiket. Egy alkalommal megálltam Hermione mögött és megszólítottam:
- Hermione, jössz a könyvtárba?
- Persze, megyek.. - mondta, majd felállt és összeszedte a könyveit.
A könyvtár azon helyek közé tartozott, ahol Hermione és én nyugodtan tudtunk olvasni és beszélgetni.
- Szóval, pontosan mire is készültök? - kérdeztem, miközben egy mumusról szóló könyvet vettem le a polcról.
- Harry hallotta, amikor McGalagony elmondta Madam Rosmertának és Caramelnek, hogy Harry keresztapja, Sirius Black, aki megszökött az Azkabanból, felelős Lily és James Potter haláláért. - sóhajtott Hermione és leült mellém.

- Istenem.. Ugye azért jól van? - néztem Hermionera.

- Majd csak kiheveri.

- De még nem mondtad el, hogy mire készültök.

- Ezt nem mondhatom el, Elizabeth, kérlek ne haragudj. - mentegetőzött Hermione.

- Á, semmi baj. Megszoktuk. - mosolyodtam el.

- Egyébként... jó lenne, ha megvigasztalnád Ginnyt. Őszintén szólva eléggé maga alatt van.

- Mi történt? - néztem rá ijedten.

- Harry... tudod, mint mindig. - vont vállat. - Gondoltam, te vagy a legjobb barátnője, ezért te vagy rá a legalkalmasabb. - mondta Hermione.

- Köszönöm, hogy szóltál. - mosolyodtam el.

- Na, én megyek, mert Harry és Ron már biztosan vár. - állt fel Hermione.

- Rendben, és sok sikert, bármit is csináltok. Vigyázzatok magatokra.- mosolyogtam és megvártam, míg Hermione kimegy, aztán én is mentem utána.
---------------------------------------------------------

- Ginny! Mi baj? - ültem le egy óra  múlva a Griffendél lányhálótermének egyik ágyára. Válaszul pár szipogást kaptam. - Ugyan már. Harry nem ér ennyit.
- Igenis ér! - csattant fel Ginny. - Hogy ne érne..
- Figyelj... - kezdtem volna, de vöröshajú barátnőm olyan szívszaggató zokogásban tört ki, hogy nekem is legördült pár könnycsepp az arcomon. Átöleltem és a hátát kezdtem simogatni. Fogalmam sem volt, mit csináljak, pedig mindig sikerül megvígasztalnom az aktuális "páciensem". Valóban sajnáltam Ginnyt.
- Weasley és Potter? Az egyik egy csődtömeg, a másik mindenki hőse. - suttogta Ginny én pedig nem értettem. El tudnám kèpzelni őket együtt. Őszintén szólva más lány nem való Harry számára, szerintem. Az elmélkedésünket egy üvöltés zavarta meg. Felkaptam a fejem és az ablakhoz rohantam. Ott azonban semmit sem láttam, ami okot adott volna az üvöltésre.
- Lizzy, szerinted.. - suttogta Ginny, de megelőztem a kérdésèt és bólintottam. Biztos voltam benne, hogy Hermionének, Ronnak és Harrynek köze van hozzá.
- Gyere, Ginny.- pattantam fel az ágyról és egyenesen a fiúk hálószobája felè vettem az irányt. Az erkölcsöt fèlretève nyitottam be. Dean, Seamus és Neville békésen aludtak. Azonban két ágy üres volt.
- Na? Bent vannak? Kèrdezte Ginny, aki a kandalló melett állt.
- Szerinted? - mosolyodtam el, majd barátnőm kíséretében kimásztam a portrélyukon. Halkan szaladtunk az üres folyosón, majd az ajtóhoz érve kiosontunk rajta. Hagrid házától öt méterre azonban tanácstalanul megálltunk.
- Hol lehetnek? - kérdeztem, de Ginny megvonta a vállát.
- Szerintem menjünk körbe. - javasolta, és más ötlet híján így tettünk. Nem bántuk meg, ugyanis a fúriafűztől pár méterre a holdfényben négy alak sziluettje rajzolódott ki.
- Szerinted ők azok? - kérdezte.
- Igen. De remélem tévedek. - suttogtam, ugyanis egy nyomorék ember alakját is látni véltem. - Ginny, szerinted az micsoda?
- Nem.. nem egy vérfarkas? - kérdezte tágranyílt, síró szemekkel.
- Te jó ég.. - Megfogtam a kezét, úgy szaladtunk a fúriafűz felé. Ott aztán megálltunk. Nem mertünk közelebb menni, de így is jól látszott, kik azok az emberek.
- Az csak nem Piton?- csodálkozott Ginny. Igaza volt. A magas, feketehajú bájitaltan tanár most védelmezőn a három gyerek elé állt. Egy kutya.. egy fekete kutya is feltűnt. Párbajra hívta a farkast, aki egy harapással legyőzte ellenfelét. A szerencsétlen állat továbbvonszolta magát. Mikor eltűnt a bozótban, Harry kiszabadította magát Piton mögül és a kutya után szaladt.
- Harry! - kiálltott mellettem fájdalmasan és aggódva Ginny. Ez volt az utolsó, amit észleltem, ugyanis kábító érzés lett úrrá rajtam és Ginnyvel összeestünk...

Sziasztok!
Egy patkány vagyok. Nincs hozzáfűzni valóm.