Ki ez a lány?

4. rész A pálca és az új barát

  jött is vissza egy dobozzal a kezében...  

- Almafa, tíz és háromnegyed hüvelyk, unikornis szőr. - mondta és átnyújtotta a pálcát. Én meg, mint egy idióta forgattam és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Minden mindegy alapon meglegyintettem pálcát mire a szemben lévő tükör eltört. Biztos voltam benne, hogy most derül ki, hogy nem vagyok ide való. Ollivander Úr kivette a kezemből a pálcát és azt mondta: 

- Hát igen.. sejtettem, hogy az almafa nem való önnek. Mindjárt jövök. 

Ahogy ígérte, már jött is. Egy valamivel hosszabb pálcát tartott a kezében. Megint ideadta, s én félve bár, de suhintottam. Amikor a falon lógó portréalak eszeveszetten üvölteni kezdett, akkor lobbant ki a remény utolsó lángja bennem. Ollivander kikapta a kezemből a pálcát és visszasüllyesztette a dobozába. Rám emelte a szemét:

- Ó, csak nem egy könnycsepp csillog azokon a gömbölyű orcákon? - de.. az csillog. - Mi bántja a lelkét? - kérdezte.

- Tudja Uram.. most csöppentem bele a varázsvilágba és idegen vagyok itt. Egész életemben erre vágytam, de most úgy érzem, hogy nem vagyok ide való. - fakadtam ki és meg is szeppentem, mert még anyáéknak sem mondtam el mit érzek. Ollivander azonban letette a pálcát tartalmazó dobozt. 

- Ezt a problémát könnyen orvosolni lehet. Bizony, én is átéltem ezt. Tudod.. nem biztos, hogy az aranyvérűek vagy a törzsgyökeres varázslók és boszorkányok lehetnek tehetségesek. A tehetség velünk születik, nem lehet generálni. Nekem elhiheted, hogy a tehetség nyilván valóan sokat ér, de nem csak ez számít. A jóság, ami a szívedben lakozik, arra kell figyelni. A kedvességed újabb kedvességet szül amiből még több lesz. - egy leheletnyi szünetet tartott és vett egy levegőt- Lássuk azt a pálcát. Szerintem tudom mi lesz a jó párosítás neked. - elballagott és az egyik sorból kihúzott egy dobozt. Lesimította a pálcáról a selyemkendőt és odanyújtotta a pálcát. A lehető legnagyobb reménnyel fogtam meg. Ujjaimat melegség járta át és mikor suhintottam, a pálca végéből ezüst és arany szikraeső tört elő, beborítva fénnyel  a kopár falakat. 

- Csodálatos! Na, látja Miss Miller! Igazán nem kell megijedni! - mosolygott Ollivander- Égerfa, unikornis szőrrel, 12 és egynegyed hüvelyk. Eléggé rugalmas. 

- Köszönöm szépen Ollivander Úr! Ez igazán gyönyörű! - lelkendeztem, mert a pálcám egyszerűen csodálatos volt. Mogyoróbarna, a markolatától indultak vastag indák, amelyek a pálca végéig tekeregtek, azonban a pálca hegyénél már cérnavékonyak voltak. Az biztos, hogy nagyon fogom szeretni. 

- Igazán nincs mit Miss Miller. És, ha gondolja meglátogathat néha napján, mikor Roxmortsba tesz kirándulásokat. 

- Mindenképp Ollivander Úr! Mindenképp! - mosolyogtam, fizettem, majd mentem megmutatni anyáénak a pálcám. Biztosan vissza fogok még térni, hisz a pálcám lett a kedvenc varázstárgyam. Azóta is az...

Sziasztok! Remélem tetszik az új rész! Várom a kommenteket! :)