Ki ez a lány?

20. rész

Amióta boszorkány mivoltomról tudok, a lehető legérzékenyebb lettem. Kérdés, hogy a Roxfort, Dumbledore, Ollivander vagy a barátaim közül valaki a hibás érte. Úgy hírlik, a Griffendél-ház tagjai bátorságukkal, büszkeséggel és életerővel nyerik el azt a kiváltságot, hogy a "Bátrak Házába" jussanak. Fogalmam sincs miért kerültem be. A barátaimról süt, hogy Griffendélesek. De én..Mindegy. Nem akarom ezt folytatni. A végén még a büfés néni fog lezavarni a buszról.
Egyébkènt Dumbledore egyre többször hivat fel. Mindig eléggé szentimentális kérdéseket tesz fel, firtatja az erőmet, a kèpességeimet. Számtalanszor elmagyaráztam már neki, hogy én nem Harry Potter vagyok. Nem érek fel vele. Dumbledore azonban biztos benne, hogy hasonló erőm van. Ráhagytam, mivel mégsem veszhetek össze az igazgatóval..
                                                                                           ***
Tavaszodott.. a fákon csüngő szilárd jégcsapok kecses vonulatának szépségét váltotta le a pír, mely elöntötte Londont. Épp kedvenc órámon, átváltoztatást tanon ültem. Hogy miért a kedvencem? Először is azért, mert a házvezető tanárom tanítja, másodszor (mugli létemben) mindig is érdekelt, hogy milyenek lennének a tárgyak és emberek, ha nem olyanok lennének amilyenek. (Erre az Aliz Csodaországban-hoz hasonló gondolatmenetre igazán büszke vagyok) 

- Ezen az órán állatokat fogunk talpaspohárrá változtatni. Mutatom. - mondta szigorúan McGalagony, majd az asztalához lépett, amin egy állványon álló madár volt. McGalagony ráemelte a pálcáját. - 1,2,3, Vera verto! 

A varázsigére a madár ezüstös színt és egy talpaspohár alakját vette fel. Mondanom sem kell, le voltunk nyűgözve. Minden elsős felemelte a pálcáját és kántálta: "Vera verto!" Amikor én kimondtam a varázsigét, kék fény tört elő a pálcámból és a béka, amin gyakoroltam ezüstös talpaspohárrá változott. 

- Miss Miller! - McGalagony elismerő hangja furcsán hangzott, mivel általában nem dicsér meg senkit. 

- Igen, tanárnő? - néztem rá ijedten, mert nem mertem elhinni, hogy meg akar dicsérni.

- Nagyon jól csinálta! 10 pont a Griffendélnek! - engedte le pálcás kezét a házvezetőnőnk és mosolyogva ment segíteni a szerencsétlen Tom Berrynek, aki Cassandra Purrcatet találta el, úgyhogy a kislány arca ezüstös színben ragyogott. 

Visszajöttem! :) Úgy döntöttem, hogy visszatérek. Nagyon meghatottak az üzeneteitek. :) Nem is mondok többet, remélem élvezitek ezt a részt, ami nagyon összevissza lett, amit sajnálok. :( Ne haragudjatok, nem sokára jövök a következő résszel, addig is írjátok meg kommentben, vagy privát üzenetben, hogy milyen taget várnátok legközelebb, vagy milyen újítást vártok tőlem. A kérdéseiteket, véleményeteket továbbra is várom kommentben vagy privát üzenetben. Bármi észrevételt nyugodtan írjatok meg, mert sokat jelent! :) 

Boróka