Ki ez a lány?

14. rész

Kedvenc helyemen töltött elmélkedésem valamelyest megkönnyítette a lelkem, de még több kérdést vetett fel bennem. Mike nem igazán érdemelt több figyelmet. Lucy sem, bár a látszatot fenn kell tartanom, hogy ne derüljenek ki a titkaim. Ha díszhisztit rendezek, akkor Lucy kiteregeti minden szennyesemet ennek a levét pedig nem csak én fogom meginni. Loláék, mert támaszt akarnak nyújtani. Ginnyék, mert ők támaszt fognak nyújtani és anyáék, akik megint nem fogják tudni, mit kezdjenek velem. 

Szép kis helyzet. Azóta már eltelt pár nap. A karácsonyt is megtartottuk a családban, így hát, úgy döntöttem, írok egy levelet Ginnynek (vele szoktam levelezni, de természetesen ő mindig felolvassa a többieknek, persze csak a publikálható részleteket). Azért nem szoktam annyira sűrűn írni, mert, bár tengernyi időm van, nem szeretném, ha Dumbledoret vonnák felelősségre miattam. 

Magamra csuktam a szobám ajtaját és az íróasztalomhoz ültem. Belemártottam a pennát a kristályüvegcsébe. Figyeltem, ahogy az aranyosan csillogó pennahegyről lecseppen az első pár éj fekete tintacsepp. Mély levegőt vettem és a penna máris sercent a pergamenen.

                                                       Kedves Ginny! 

Tudom, tudom... Haragszol rám, mert elmentem. Nincs magyarázatom . Ne haragudj.                        Azt remélem tudod, hogy nem az osztályom miatt jöttem vissza. Még mindig olyanok, mint mikor elmentem. Olyan magányos vagyok itt, Ginny. Mármint, itt nincs annyi barátom, mint ott, a varázsvilágban. Csak a családom  van nekem. Apropó család... itt is megtartottuk a karácsonyt. Bár itt nem olyan varázslatos, mint ott, nálatok lehet, de azért, itt is nagyon megható tud lenni. Édesapámmal feldíszítettük a karácsonyfát (igen, nálunk nekünk kell, saját kezűleg), míg anyukám és Sophie a templomban voltak (nálunk szokás és elvi kérdés). Két napig tartott a karácsonyi láz. Úgy értem két napig voltunk a rokonainknál. De.. nem papolok tovább. Remélem a te karácsonyod és olyan gyönyörű volt, mint az enyém. Nagyon hiányoztok, de pár nap múlva átutazom Londonba és megünnepeljük a karácsonyt egy utóbulival. És.. ha már olyan kedvesen meghívtatok a múltkor szilveszterre, akkor készséggel elfogadom a meghívást. Hiányoztok. Az üzeneteim: Hermionénak: Csaknem öt könyvet kaptam a karácsonyra, kész vagyok egy újabb könyvcserére. 

                                                        Ronnak: Megmutattam a képedet egy barátnőmnek. Nem is tudom.. van most barátnőd? 

                                                        Harrynek: Istenem, nem is tudod, mennyire hiányoznak a beszélgetésein a kviddicsről. Itt csak a futballt ismerik. 

                                                       Neville: Remélem várod a karácsonyi ajándékozást, mert kapsz tőlem valamit, amit az egyik eldugott ócskapiacon vettem neked. 

                                                       Fred & George : Unalmas szóviccek, faviccek... alig várom, hogy találkozzunk. 

                                                      Luna: Találtam itt egy pár gyönyörű fülbevalót, ami szerintem a te stílusod. 

Szeretettel, 

                       Elizabeth 

 Mosolyogva hajtogattam össze a levelet és lefújtam a kedvenc parfümömmel (egyik levélírási szokásom). 

- Tessék, Brownie. - kötöttem rá a baglyom lábára a levelet. Brownie csodálatos bagollyá fejlődött. Mikor küldtem a bolt tulajdonosának egy levelet és Brownie vitte el, a tulaj el volt ájulva tőle. Kiengedtem Browniet és felálltam az asztalomtól. Szeretettel gondoltam Ginnyre és elképzeltem, ahogy nagy izgatottsággal bontják ki a levelem és, ahogy Ginny felolvassa rövid üzeneteimet a barátainknak. 

Ilyen gondolatokkal hagytam el a szobát és csuktam be a mahagóni színű ajtót. Mosolyogva képzeltem el, hogyan fogjuk Ginnyvel kivesézni Mikeot, Hermionéval könyvet elemezni és Harryvel kviddicset nézni...csodálatos lesz. 

Sziasztok! :) Igen.. már megint eltűntem. Nem akarok magyarázkodni, mert tudom, hogy azzal nem jutok semmire. Ha valaki olyan szinten van, mint én az tudja, hogy ha nincs hangulata írni, akkor jóformán semmi sem motiválja. Nagyon, nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész, mert a 14. gyermekemnél iszonyú sokat vajúdtam és mivel nincs apja, szegénykém csak miattam és miattatok (ti nem tudom mik vagytok, de hallottam YouTubereknél meg más wattpadosoknál, hogy nevet adtak a rajongóiknak, de mivel ti nem vagytok a rajongóim, akkor nem tartom fontosnak, hogy nevet adjak nektek) születik meg. Szilveszterkor szerintem senkinek sem lesz ideje az én sztorijaimat olvasni, de úgy tervezem, hogy pár új résszel fogok készülni az új év első napjaira. :) Addig is kellemes olvasgatást! 

Boróka