Ki ez a lány?

19. rész

A karácsonyi ajándékaimat A Weasley családtól csak szilveszter után kaptam meg. Mivel még nem annyira ismertem őket (kivéve az ikreket, Ront és Ginnyt, de őket is csak egy éve), ezért nem számítottam óriási ajándékra. Az ajándékuk mégis nagyon tetszett. Egy kötött sálat és egy pulcsit kaptam ajándékba. Pont olyan volt az ajándék, mint ők. Nem vettek nekem nagy értékű televíziót vagy ajándékcsomagot, de az amit készítettek, az a két kötött ruhadarab annyira jól esett, hogy egy drága ajándék nem tudta volna felülmúlni. A pulcsi és a sál meleg barna színe belopta magát a szívembe. A pulóver hasi oldalán egy nagy "E" betű állt, a nevemet jelezve. 

- Ez csodálatosan szép. - néztem könnybe lábadt szemmel a két mágusra. 

- Igazán örülök, hogy tetszik, kis drágám.- mondta szipogva Mrs Weasley, Mr Weasley pedig a szokott, visszafogott stílusában, mosolyogva bólogatott. 

Én pár mugli ajándékot adtam nekik, amit meglehetősen szégyelltem. Különben is, mióta a varázsvilág tagja vagyok, szinte minden kütyünket szégyellem. Mrs Weasley egy illatszercsomagot kapott tőlem, amitől el volt ájulva, annyira tetszett neki, Mr Weasleynek egy "Hogyan..?" című könyvet adtam, ami arról szól, hogy a mugli tárgyak (mivel egy mugli könyvesboltban szereztem be) hogyan épülnek fel, mik az alkotó elemeik. Mindketten nagyon örültek neki. 

                                                                            ***

A vakáció végeztét már nagyon vártam. Bár, jó volt az Odúban lakni, a Roxfortban mégis varázsaltosabb hangulat uralkodott. Mr Weasley 11 előtt tíz perccel vezényelt minket be a King's Crossra. Sorban állva suhantunk át a 9 és 3/4-dik vágányhoz vezető kőfalon. A vonaton a szokásos rend szerint ültünk be a kabinokba. Én Ginnyvel, Nevillel és Lunával. Hermione, Ron és Harry ugyanabba, Fred és George pedig biztosan a nagyobbakhoz ültek le. 

- Szia Elizabeth! Milyen volt a téli szüneted? - kérdezte Luna, mikor beléptünk Ginnyvel a kupé ajtaján. 

- Neked is szia, Luna. - morogta Ginny, ám Luna úgy tett, mintha mi sem történt volna. 

- Köszönöm Luna, nekem nagyon jól telt. És neked? - válaszoltam, de a kérdésem után, Luna már belemerült a Hírverőjébe. Tényleg fura ez a lány, de nekem nagy általánosságban tetszik a stílusa. - Na és neked, Neville? - mosolyogtam a mindig ügyefogyott, de csupaszív fiúra, aki épp Trevort, a békáját kereste az ülés alatt. A kérdésemre Neville felült az ülőkére. 

- Köszi, Elizabeth, jól. Bár a nagymamám szigorú, ha a karácsonyt vesszük figyelembe. Még szerencse, hogy a nagybátyámék átjöttek karácsonyozni. Különben nem bírtam volna. - mesélte, én, pedig nem tudtam, de elképzeltem mit érezhet. Az út hátralevő részében azt ecseteltük, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy karácsonyi bál a Roxfortban. Csodaszép ruhákban, csodaszép zenékre, csodaszép környezetben táncolhatnánk. A beszélgetés végére Neville megkérdezte Ginnytől, hogy nem jönne el vele a következő bálba, amit megrendeznek. Ginny pedig "Harry úgysem engem kérne fel. Sosem jutna eszébe." rövid monológja után igent mondott. Tudtam mit érez, és, amikor Mikera gondoltam hirtelen hányingerem lett és muszáj volt kimennem a folyosóra. A vonat falának dőltem és kibámultam az ablakon. Kábultan néztem a fel s le hullámzó dombokat, majd a síkságokat, melyek tele voltak tarka virágokkal, az eget, melyen csak pár bárányfelhő volt, mégis borongós hangulat kerített hatalmába, amikor a patakok szomorkás zúgása eggyé vált a lelkemmel. "Nem lehet igaz. Már megint a mugli énemre gondolok." - gondoltam és igyekeztem bent tartani a könnycseppet, ami kifelé készülődött. 

Boróka