Ki ez a lány?

8. rész

  A tegnap estét leszámítva a Roxfortban töltött első napom csodálatos volt. 

Ginny, Luna és Neville egész nap azon fáradoztak, hogy jókedvre derítsenek és körülbelül sikerült is nekik. 

Körbevezettek a Roxfortban (már amennyire körbe lehet vezetni valakit ilyen helyen), az udvarán és meséltek egy csomó mindent. Nagy szerencsém volt, mert mindhárman varázslók közt születtek és nevelkedtek. Ginny mesélt az édesanyjáról (akivel, bár nem ismertem, nagyon vártam a találkozást), az édesapjáról és a nagy családjáról. Mesélt a Weasley-k számkivetettségéről, és arról is, hogy mennyire szívesen összejönne Harry Potterrel. Igazából.. meg tudom érteni. Engem azonnal levett a lábamról. Azonban, Ginny felvilágosított, hogy milyen hírességről van szó. Nem értettem, hisz Pottert nem rajongták körbe a lányok, nem osztogatott autogrammot, csupán Weasley és Hermione volt neki. Ginny, Luna és Neville közösen elmesélték, hogy mi a története. Ő a Fiú, Aki Túlélte. Volt egy feketemágus, akinek a nevét még mindig nem tudom, mert három barátom közül egyik sem volt hajlandó kimondani a nevét. Hanem inkább Tudodkinek hívják.

Neville nem árult el sokat a szüleit ért balesetről. Látszott rajta, hogy még mindig sokkolja, ha erre gondol. Ami szerintem teljesen érthető. Mondta, hogy a nagymamájával él, aki roppant szigorú boszorkány és mindig Rivallót küld ( olyan levél, ami a panaszt feltevő személy hangján szólal meg és megsemmisíti magát, ha végzett), ha unokájáról panasz érkezik. 

Luna a legnagyobb lelki nyugalommal mesélt édesanyja tragikus balesetéről. Azt mondta, hogy kiváló tehetségű boszorkány volt, de túlzottan szeretett kísérletezni és az egyik ilyen rosszul sült el.
Ahogy végignéztem barátaimon, tudtam, hogy nagyon nem igazságos az, ahogy az osztályomra gondolok. Hogy milyen problémaként élem meg, hogy ott kellett őket hagynom, pedig Neville elvesztette a szüleit (legalábbis szerintem), Luna az édesanyját, Ginny pedig számkivetettként éli mindennapjait nem csak a Roxfortban, hanem a varázslóvilágban. Nagyon megsajnáltam őket és megfogadtam, hogy rengeteg közös programot fogunk szervezni, hogy még jobb barátok legyünk. Potterről, Weasleyről és Hermionéról csak annyit, hogy nem igazán beszélünk. Illetve, Hermionéval nagyon jóban lettünk. Adott nekem különórákat és a segítségével nagyon sok varázsigét tanultam, Piton óráira és nagyon fel voltam készülve. És Hermione érdeme az is, hogy (mugli szóval élve) jeles voltam szinte mindenből. Anyáék rendszeresen küldték a baglyukkal az aggódó leveleket én pedig igyekeztem megnyugtatni őket, hogy minden a legnagyobb rendben van. 

Meglátogattam Hagridot, a vadőrt is. Megmutogatta nekem az állatait, és amikor mondtam, hogy az édesapám állatorvos láttam rajta, hogy borzasztóan el van ragadtatva. Éreztem, hogy Hagriddal is nagyon jó lesz a kapcsolatunk... meleg szeretet áradt belőle, akárhányszor beszéltünk. Agyar, Hagrid vadászkutyája mindig odajött hozzám és nagy, szőrös fejét az ölembe fektette, hogy aztán nyálával átitassa a taláromat. A vadőr készített nekem egy kuckót a kunyhó hátánál. Összeeszkábált pár fadarabot, letakarta levelekkel. Alájuk szalmát, majd rá párnát tett. Nyáridőben virággal díszítettük fel, télen a hó fedte be, ősszel pedig csodaszép, színes, illatos levéltakarója volt. Nagyon szerettem ott lenni és szerintem ez segített abban, hogy jó barátok legyünk Harryvel, Ronnal és Hermionével. Rendszeresen együtt jártunk le a vadőrhöz, együtt ittuk a teáját, együtt ettük az ehetetlen sütiket és együtt hallgattunk, amikor Lucius Malfoy nyert a Csikócsör elleni perben. Nagyon jóban lettünk, de én igyekeztem Ginnyékkel lenni, mert sosem felejtettem el azt, hogy ők befogadtak. Ginny először szomorú volt, mert úgy gondolta, hogy én tetszem Harrynek és, hogy titokban járunk. Mosolyogva mondtam neki, hogy erről szó sincs. Harry nagyon rendes fiú, ő A Fiú Aki Túlélte, hős és nem mellesleg jól is néz ki, de meghagyom Ginnynek. Különben nem is hiszem, hogy a híres-neves Harry Potter velem akarna "barátkozni". 

Tehát, Hagridnak köszönhetően felvirágzott a barátságunk a három baráttal. Én ennek már csak azért is örültem, mert így hárommal kevesebb azok száma, akikkel rosszban vagyok. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy nincs senki, akivel rosszban lennék...

Sziasztok! Remélem jól telt/telik a napotok! Most egy rövidebb résszel érkeztem, sajnálom, hogy eddig tartott! :( Köszönöm, hogy itt vagytok és a feliratkozók száma lehet, hogy valakinek kevés (engem kinevettek az osztálytársaim érte), de nekem sokat jelent az a tizenvalahány ember, aki mellettem áll és támogat. :) Köszönöm nektek és remélem élvezitek az irományaimat! További jó olvasást. :)