Ki ez a lány?

9. rész

Az emberutálatom a Lolával, a mugli barátnőmmel, való kapcsolatunkkor fejlődött leginkább. Lola volt a valamikori legjobb barátnőm. Teljesen mugliszerű észjárása van, és szinte teljes ellentétem. Nem véletlen, hogy korábban a jelenlétében igen kevés önbizalmam volt. Ez hatással volt rám a Roxfortban is.
A mugli világban megszoktam, hogy fantáziája majdhogynem senkinek nincs, de ha van, minimális. A roxforti környezet látványa pedig határozottan képzeletbeli volt. Még Miss Merlo sem hitte volna el, pedig neki még van fantáziája.
Lassan közeledett a téli időszak, ami, ahogyan a dalban is szól, a legcsodálatosabb időszak az évben. Mugli otthonomban is voltak vallásos emberek, jómagam is az vagyok, és mi minden évben megünnepeltük Jézus születését. Volt ajándékozás, mézeskalács, Mikulás-járás, Jézuska-járás és összegyült a család a karácsonyfa körül és éreztük azt a különös bizsergést a szívünkben.
A Roxfortban már Novemberben megkezdődött a karácsonyra készülés. Akármilyen hihetetlen is, addigra Harryvel, Hermioneval, Ronnal, George-dzsal és Freddel már egészen összeszoktunk. Így ők, én, Ginny és Neville minden este összegyűltünk a Griffendél-ház klubbhelyiségében és megvitattuk a terveket. Ginny elmesélte, hogy a családjuk minden évben megtartják a Karácsonyt és ünnepélyesen meghívott, hogy ünnepeljek velük. Borzasztó késztetést éreztem, hogy bólintsak, de a családommal való ünneplést nem hagytam volna. Így, küldtem egy baglyot a szüleimnek, akikkel megbeszéltük, hogy a szentestét otthon töltöm és utána meglátogathatom a Weasley családot.
Azonban, érkezett egy levél a szüleimtől, amiben egy meghívó állt. Egy meghívó, az osztályomtól, a karácsonyi buliba. Meghatódtam, hisz sosem voltam olyan jóban velük, hogy egy ilyen kedves gesztust tegyenek. Így, nem csak Ginny és Hermione ruháját kellett megvegyük, hanem az enyémet is. Rettentően izgatott lettem, mert biztos voltam benne, hogy a varázslók ruhája más, mint a milyénk. Ginny és Hermione azonnal riadóztatták édesanyáikat. Azok pedig több napon keresztül küldték a ruhákat és a kiegészítőket. Izgalmas volt minden este próbálni. Úgy éreztem valahová tartozom...

Sziasztok! :) Egyik nap az egyik osztálytársnőm megkérdezte, hogy hány követőm van itt, Wattpadon. Mondtam, hogy 12. Mire elkezdett nevetve kételkedni benne, hogy az olvasóim igazán szeretnek. Kérlek szóljatok, ha szeretitek a történeteim! Bármilyen hosszú vélemény jó, csak tudnom kell, hogy érdemes-e folytatnom. Köszönök szépen mindent, nagyon aranyosak vagytok, hogy feliratkoztatok rám és tűritek ezt a tortúrát. :) A véleményetek nagyon sokat számít! Akár egy szó, akár egy kisebb novella. :)