Ki ez a lány?

2. rész

Gondoltam, hogy ezt muszáj megosztanom anyáékkal. Megint zaklatnak. Csak nem a telefonbetyárok hanem... a bagolybetyárok. Teljesen logikus.
Kimentem a konyhába ahol épp a vacsorát készítették.
- Húzz innen Elizabeth! - üvöltött rám Sophie. Ökölbe szorítottam a kezem, de rájöttem, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokról kell beszélnünk. Ráhagytam hát Sophiera és megszólítottam anyát.
- Ö... anya! Lenne egy kérdésem.
- Igen? - kérdezett vissza kedvesen, de amint meglátta görcsberándultagyomrom ábrázatomat, felvonta a szemöldökét. Úgy nézett ki, mint Sophie. Francba..
- Mi történt Elizabeth?
- Levelem jött. - nyújtottam át a fakó borítékot. Anya kérdőn nézte a papírt, de amint elolvasta dühe kitört:
- Steve! Nem lehet igaz! - ezt mondogatta anya, míg apa oda nem ért. Apa derűsen vette el a levelet, de amint elolvasta olyan képet vágott, mintha savat nyelt volna.
- Ez nem lehet Lily. Nem lehet.
- Mi baj? - kérdeztem.
- Nem akartunk szólni erről kislányom... - kezdte anya, de zokogásban tört ki.
- Úgy gondoltuk, hogy szebb életed lehet. - folytatta apa.
- Nem értek semmit. Miről beszéltek???- hisztérikussá kezdett válni a hangom, de nem érdekelt. Kikaptam apa kezéből a levelet és elolvastam és olvasás közben ezek kavarogtak a fejemben:
Miss Miller... Roxfort.. mi a fene.. boszorkány és varázslóképző... felvétel...
Annyi információ.. és az agyam minden része erre figyelt. Ámulatba ejtett, amit írt benne.
- Ez valami vicc? - néztem rá kérdőn a két szülőre, akik úgy néztek ki, mintha tíz évet öregedtek volna.
- Nem kislányom. - anya abbahagyta a sírást, bár még szipogott. - Nem szeretnél elmenni abba az iskolába? - kérdezte, bár a kérdése inkább kijelentésnek hangzott.
- Hogy nem szeretnék? - mikor felocsúdtam az ámulatból óriási röhögésben törtem ki, ami nem kis frászt hozott a szüleimre. - Anya! Tizenegy éve várok arra, hogy valami történjen velem és végre megtörtént. Erre te azt kérdezed, hogy nem szeretnék oda menni? Menjünk és vegyünk meg mindent!- mondtam mosolyogva, mire anyukám örömkönnyekben tört ki.
Hát.. így kezdődött el az igazi életem.