Ki ez a lány?

10. rész

Mióta az eszemet tudom... várjunk ez így nem jó. Nagyából ötödikes (mugli osztályzás szerint) korom óta nem szeretek cicomázni. Úgy értem, ötödikes koromban kifejlődött bennem a kicsit fiúsabb énem. Nem szerettem bajlódni a sok frizurával, nem használtam kenceficéket (kivéve a krémeket, mert a problémás bőröm megkövetelte) és vásárolni is utáltam. Mármint ilyen szépségápolási szereket és ruhákat. Ami furcsa, mert születésemtől kezdve nagyon-nagyon hercegnős voltam. Engem szinte csak rózsaszín ruhákban lehetett látni, hajpánt, masni mindig volt a fejemen. A húgommal állandóan szépségmagazinokat lapoztunk fel és onnan sminkeltünk. Egy szó, mint száz, nem voltam egy nagy szépségápolós. 

De, amikor a Roxfortba kerültem és Hermione és Ginny a "szárnyaik alá vettek" akkor bevallom, egy kicsit megszerettem. Késő estig próbáltuk a ruhákat, festettük magunkat, és különböző parfümöket próbálgattunk. Mindig is a nagyobb lányok társasága vonzott, mert a velem egykorúakkal nem tudtam normálisan beszélni és... ki tudja. 

Választottunk is ruhát, mert bár csak november volt, mi el akartunk készülni időre. Mindhárman csodaszép ruhát vettünk fel. Hermione, a maga visszafogott, ám, rendkívül elegáns stílusával egy bordó ruhát vett fel. Mit ne mondjak... egyszerűen gyönyörű volt. Ginny egy halványsárga ruhát vett fel, a haját pedig Hermione fonta be. Nálam semmi extra sem volt. Talán annyi, hogy karácsony tiszteletére nem fekete ruhát vettem fel.. hanem bordót. De mégis csodálatos volt. Ginny édesanyja ruháját vettem fel és már most megkedveltem Mrs. Weasley-t. 

Sajnos, a karácsonyi szünetre haza kellett jönnöm, pedig egész életemben ki sem jöttem volna a Roxfortból. Olyan óriási volt és olyan biztonságos.. De, nagyon hiányoztak az otthoniak és bár csak november volt, a tanárok sem nyúztak minket annyira (mondjuk én annyi mugli év után nagyon élveztem, még a mágiatörténetet is) és eljöhettem, mert le tudtam másolni utána Hermionéről a dolgokat. 

Így, összepakoltam az E.M. monogramos ládámba és elköszöntem mindenkitől. Beszéltem Dumbledore professzorral (a beszélgetéseink elmaradtak, mert rengetek lemaradásom volt az arany és a félvérűekhez képest, ezért a professzor adott nekem időt, hogy tanuljak. A ládámat hurcolva kopogtattam be Dumbledore irodájának ajtaján, ami magától kinyílt. Az ősz varázsló az asztala mögött ült és épp olvasott valamit. Amint bezártam az ajtót felpillantott: 

- Elizabeth! Hát már mész is? - kérdezte árnyalatnyi szemrehányással a hangjában. 

- Igen, de a professzor úr tudja, hogy nem a Roxfort elől menekülök...- kezdtem, de leintett. 

- Persze, hogy tudom, ne aggódj. Hát akkor.. kellemes téli szünetet és várunk vissza! - mosolyodott el és megjegyezte - Ha rám hallgatsz, akkor használod a pálcádat a bőröndöd miatt. - mivel eléggé ügyetlen voltam, ő emelte a ládámra a pálcáját - Wingardium Leviosa! - mire a ládám lassan a magasba emelkedett. 

- Köszönöm professzor úr. Ezt megtanulom. - mosolyogtam és becsuktam magam mögött az ajtót. 

Hihetetlen... még csak egy kevés telt el a Roxfortos éveimből, de máris otthonomnak tekintem. Az biztos, hogy lesz mit mesélnem az osztálynak. Azaz, hogy... 

Sziasztok! :) Itt egy újabb rész, egy kicsit rövidebb, mint általában. Lenne egy kérdésem. Szerintetek vezessem le, mind a megmaradt öt kötetet vagy inkább legyen egy kezdeti pont (ez a sorozat) és egy végső, ami már a Halál Ereklyéi lesz. Tudom, azt ígértem, hogy magamat adom bele, de én tényleg nem tudom eldönteni, még azt sem, hogy mi lenne jó nekem. Ezért megköszönöm, ha segítetek. :) Szép napot!