Ki ez a lány?

6. rész Búcsú

Az osztályfőnökömmel már mindent megbeszéltem. Láttam a szomorúságot az arcán. Nem mondhattam el, hogy hova megyek. A búcsúzásom egy osztályfőnöki órára esett. 

- Rendben, ezt még majd megbeszéljük. - intette le Miss Merlo Paul-t, aki épp reklamált Lucy miatt. - Gyerekek... szeretném, ha figyelnétek. Ma megválunk egy osztálytársatoktól. - mindenki riadtan körbenézett és kérdezgették a másikat. Én előre néztem. Nem akartam sírni. 

- Elizabeth, gyere ki, kérlek. - Miss Merlo megszólított és mindenkinek megállt a lélegzete. Lassan felálltam és kiballagtam a katedrához. Minden osztálytársam engem nézett. 48 szempár szegeződött rám. 

- Liza.. nem lehet, hogy te... - kezdte John, de elakadt a szava. Én lassan bólintottam. 

- Sajnálom, hogy itt kell hagynom ezt az osztályt, de ahova megyek... ott jobb körülmények lesznek. És higgyétek el... engem el fogtok felejteni. Úgy, ahogy a szél elsodorja a tollpihét. Nem érdemes ezért sírnotok. Nem veszítettek el. Írok majd... bár nem a szokásos módon, de írok. - fejeztem be. Erre minden barátnőm arcán megjelentek a könnyek. Én lehajtottam a fejem. - Köszönöm tanárnő. Mindent köszönök. - fordultam Miss Merlohoz, aki könnyes szemmel mondta - Nem lesz olyan fuvallat, sem szél, sem vihar, ami elvinne az emlékezetünkből téged. - karjaiba zárt, aztán következett a legrosszabb pillanat. A padomhoz léptem és kezdtem összeszedelődzködni. Felöltöztem és odaléptem Lol- hoz. Megöleltem és szavak nélkül is tudtuk, mit gondol a másik. Kezet fogtam Jeremy-vel, megöleltem Oliviát, Tiffany-t, Katy-t, Barbarát, Lucyékat. És mindenkit. Utoljára még, Nicholas azt suttogta a fülembe: - Legyél jó, Lizzy. Ezzel hagytam el az osztálytermet. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, egy forró könnycsepp gördült le az arcomon. Lesétáltam a kocsifeljárón és intettem az osztályomnak. Akik az ablakban álltak és némelyikük hol mosolygott, hol sírt. Az én lelkemet, pedig elöntötte a hála és a szeretet, amit ezek az emberek iránt érzek. Mosolyogtam, majd sarkon fordultam és örökre ott hagytam a múltam, a jövő felé tekintve...