Ki ez a lány?

3. rész - Az Abszol úton

Anyáék leplezetlen örömmel látták, hogy mennyire oda vagyok a kilétemért. Minden pénzüket (egészséges korlátok között) galleonba (varázslópénzbe) váltották, hogy nekem boldog tanévem legyen a Roxfortban. Bíztam benne, hogy így lesz, s a tanulmányaimban biztos voltam. Ha már megadatott nekem az a lehetőség, hogy Anglia legjobb varázslóiskolájába nyertem felvételt, nem fogok visszamenni, hogy matekozzak vagy biológiát tanuljak. Különben nem is egy egyszerű mugli (varázstalan ember) életére születtem. A varázslatot hiányoltam az életemből és különc is voltam.
De, remélhetőleg semmi baj nem lesz az új közösségben. 

Az Abszol út a legcsodálatosabb hely volt, amit valaha láttam. Igaz, az agyam, ami mugli üzemmódban volt, nem tudta eldönteni, hogy mi az a vajsör vagy a Nimbusz 2000. Csak úgy faltam az információkat és a látnivalókat. Először Madam Malkin Talárszabászata felé vettük az irányt. A szabászatban én meg sem tudtam szólalni, mert: 

1. nem értettem hogy kell mugli pénzt varázsló pénzre váltani

2. a  többi, naggyából velem egyidős gyerekeket figyeltem és a szüleiket. 

- Roxfort, igaz? - kérdezte mosolygósan a hölgy, akit gyakorlatiassága miatt Madam Malkinnak tituláltam. 

- Igen. - mondtam remegő hanggal. Elsősnek lenni nem egy leányálom, arra már akkor rájöttem. 
Miután kész lett a boszorkànytalárom (egyszerű volt, mégsem cseréltem volna el a legmárkásabb, legmugliszerűbb darabra sem) a pálcakereséssel folytattuk. Azt hittem, hogy bemegyünk egy supermarket szerű helységbe és ott lehet válogatni, mint a párizsit. De.. hatalmasat tévedtem.
Egy Ollivander nevű ember boltjába tértünk be. Azaz, csak tértünk volna, ha anyáék jöttek volna velem. Azonban, ahogy a parányinak tűnő, lila bolt ajtajáig értünk anya megszólalt.

- Jobb, ha te mész be. 

Elkerekedtek a szemeim:

- Egyedül?! - kérdeztem, de apa közbeszólt. 

- Elizabeth. Képes vagy rá. - mosolygott. 

Én lenyomtam a rozoga kilincset, bár még mindig féltem. A bolt, nagy meglepetésemre, üres volt. Tumultusra számítottam.

- Khm.. - krákogtam és közben azon agyaltam, hogy a híres (anyáék mondták) pálcakészítő Úr vagy Asszony. Már szólaltam volna meg, mikor egy öregember lépett ki a sorok közül. Azt hittem szívbajt kapok ott helyben. 

- Elizabeth Miller? Csak nem! - az öreg fáradt arca finom boldogságot sugárzott. 

- Igen.- úgy látszik, ez az egy értelmes szó, amit azon a napon ki tudtam mondani. 

- Örülök, hogy megismerhetem. Lássuk csak... milyen pálca lenne jó önnek? - kérdezte, de szerintem költői kérdés volt, mert ahogy eltűnt, olyan hirtelen jött is vissza egy dobozzal a kezében...

Sziasztok! Remélem tetszik az új rész! Nem sokára újjal fogok szolgálni addig is jó szórakozást. Alapvetően eléggé lassan haladok, mert nagyon sok dolgom van.. de nem panaszkodom, mert ide az nem való. Nemsokára beindul a történet, sajnálom, most nagyon lassú. :(  Szép napot és jó olvasást! Tudjátok.. a boldogság eléréséhez csak... Expecto.. Patronum. ;)