Ki ez a lány?

11. rész

Szomorúan kullogtam a Tiltott Rengeteg szélén a ládámat lebegtetve. El akartam még köszönni Hagridtól. A vadőr házából hangok szűrődtek ki:
- Nem hiszem el... Az utolsó süteményes tálcám.. - mérgelődött Hagrid én pedig benyitottam. Az óriás nem vett észre, én pedig kihasználtam, hogy alaposan memorizáljam az aranyos jelenetet. Hagrid Agyar felé görnyedve kiabált, a kutya pedig szégyellősen tette mancsait szőrös pofájára.
- Agyar, agyar..- csóváltam mosolyogva a fejem. Hagrid megfordult és arcán mosoly terült el.
- Liza! - hatalmas karjait kitárta én pedig hozzábújtam, mert nagyon szerettem azt a biztonságot amit éreztem közben. Amikor kibontakozott az ölelésből, akkor vette csak észre az utazó öltözékemet és a ládát, ami az ajtó mellett feküdt.
- Liza.. te hova.. és miért? - nézett rám hitetlenkedve.
- Csak karácsonyra megyek haza. - mondtam mosolyogva.
- Értem.. hát, remélem találkozunk majd hamarosan Weasleyéknél.
- Ginny és Ron meghívott, úgyhogy megyek- mondtam. - Hagrid.. köszönök mindent. - mosolyogtam és lehajoltam Agyarhoz. - Neked is Agyar! - a kutya egy vakkantással köszönt el tőlem. Felálltam, vettem a bőröndömet és egy utolsó intéssel bezártam a vadőr házának ajtaját.
Amikor az óriási vaskapuhoz értem, mégegyszer visszanéztem. A kastély csodálatos volt. Én pedig nehéz szívvel hagytam ott. Ha csak egy időre is, de elvesztem Ginnyt, Hermionét, Lunát, Nevillet, Harryt, Ront és az ikreket. Hagridot, Agyart, Dumbledoret. De csak egy időre.
Felültem egy kocsira, ami elvitt a Roxfort Expressig. Ott felszálltam a vonatra és miután kellemes karácsonyt kívántam Ollivander úrnak és meghívtam magunkhoz karácsonyra, a King's Crossig meg sem álltam. A pályaudvar peronján ott álltak anyáék, minden újdonságra éhesen. Én pedig készen álltam elmesélni a frissen kötött barátságaimat. A pálcámat nem használhattam, ezért otthon elzártam, mert borzasztó nagy volt a kísértés, hogy elővegyem. Vártam a hétfőt, hogy lássam Loláékat, lássam Miss Merlot és a többieket. Bár, mesélni nem mesélhettem, rámragadt a varázslatos hangulat és nagyon reméltem, hogy ezt átragasztom a többiekre is, mert őszintén szólva... senki sem volt valami jó hangulatban.