Ki ez a lány?

17. rész

A szilveszteri buli előkészületei már korán megkezdődtek. Mrs Weasley mindenkit 8-kor kiugrasztott az ágyból és munkába állította. Először mindenkinek a saját szobáját kellett kitakarítania, úgyhogy Ginnyvel nekiláttunk a munkának. Bár nekem csak egy bőröndöm volt, segítettem Ginnynek. 

- Nem hiszem el, hogy ebben a világban van olyan sport, ahol a nők és a férfiak együtt játszhatnak. - mondtam a kviddicsre utalva. 

- A mugliknál tényleg nincs ilyen? - kérdezte Ginny álmélkodva, miközben egy polcot próbált visszatenni a helyére. 

- Szörnyű, de nincs. A feminizmus nem az erősségük.- mondtam és kivettem a kezéből a polcot. 

- Szerintem erről Hermionéval értekezz. Az ő szakterülete a feminizmus. - nevetett Ginny. - Egyébként, mit csináltál tegnap éjjel Harryvel? - A kérdése hatására leeresztettem a polcot és bűnbánóan ránéztem. 

- Ne már... Fred tényleg beárult? Ginny, csak segítséget kért tőlem. Tudod jól, hogy sosem tennék ellened semmit.- mosolyogtam, mire Ginny helyeslően visszamosolygott. Hirtelen a két iker jött be.

- Nem kéne segíteni? Mondjuk neked, Elizabeth? - kérdezte Fred és kikapta a kezemből a polcot. 

- De, kösz, az ránk férne.- mosolyogtam, és bár haragudtam Fredre, ösztönösen vidám lettem, ha megláttam. 

- Egyébként, ti nem fogtok petárdázni? - kérdeztem Georgeot. 

- Az mi? - kérdezett vissza őszinte megdöbbenéssel. 

- Ne már... ti nem tudjátok mi a petárda? - kérdeztem, de valahol a szívem mélyén kimondhatatlanul örültem. - Az egy olyan szerkezet, amivel robbantani lehet. Legalábbis azt szimulálni. Én utálom, mert minden szilveszterkor azzal járják az utcákat és kínozzák a kutyákat. - mondtam. Őszintén szólva nem hinném, hogy híressé tettem a petárdát, aminek örültem, mert ki nem állhattam volna, hogy a barátaim olyan állatságokat műveljenek, mint a mugli ismerőseim. - Ti kész vagytok már a szobátokkal? 

- Minő feltételezés ez? - kérdezte Fred, de a mosolya mindent elárult. Ők tényleg azt csinálták, amit Ginny mondott. Felvitték a padlásra az összes cuccukat, leterítették egy lepedővel és csak a buli után fogják visszahozni. Briliáns. 

- Drágáim! Készen vagytok már? - hallatszott Mrs Weasley hangja a lépcső aljáról. 

- Gyorsan!- súgtam hangosan a többieknek. Mindenki megfogott valamit és őrült gyorsasággal bevágott a helyére, majd az ikrek kisurrantak az ajtón. Jó is, hogy ezt tették, mivel Mrs Weasley már nyitotta is az ajtót. 

- Ó, Ginny! Ilyen rend még sosem volt a szobádban! Úgy látom jó hatással van rád Elizabeth! - mosolygott Mrs Weasley. Annyira szeretem ezt a nőt!- Még a díszítés van hátra, aztán Arthur elvisz titeket túrázni! Jó lesz? - kérdezte izgalommal. 

- Hát persze, Mrs Weasley.- mondtam mosolyogva. 

Úgy is történt. Ron és én kaptuk a gyöngysorok és a girlandok felrakását, Harry az asztalt, az ikrek a kertet, Ginny pedig a folyosót és a lépcsőt. Befejeztük körülbelül 2 órára. Akkor Mr Weasley után elindultunk a közeli erdőbe. Csodálatosan szép volt, bár a táj nem olyan volt, mint én szeretem, de télen mit is vár az ember. A túrázásnak örültem, mert szeretem a természetet járni, olykor hosszabb sétákat tenni, mert olyankor kitisztul a fejem. A séta befejeztével visszatértünk az Odúhoz, ahol Mrs Weasley várt minket az ebéddel. Természetesen nem lehetett a benti asztalnál enni, mert az "asztaldíszek háborgatása súlyos következményeket von maga után". Így a szabadban ebédeltünk, ami eléggé hűvös volt, olyannyira, hogy a kezem némely részeken vérvörös, némely részeken meg falfehér volt. Azonban annyi türelem volt bennem, hogy megvárjam míg mindenki befejezi, sőt, még segítettem leszedni az asztalt Mrs Weasleynek. De miután mindent elvégeztem a leggyorsabb iramban felkaptam a teásbögrémet (amit Mrs Weasley kikészített nekem) és a könyvem társaságában bevackoltam magam a takaró alá. Szükségem volt az energiára a szilveszterezéshez, így a könyv sem sokáig volt a szemem előtt. 

Mikor felkeltem a könyv már nem volt nálam, hanem valaki letette a szekrényre (a könyvjelző a helyén volt, amiért az égig dicsértem azt aki letette), az üres bögre mellé. Álmosan nyújtóztam egyet és ránéztem az órára. Mivel hatóra volt készülődni kellett.

- Ginny, kelj fel, hatóra van. - bökdöstem meg párszor vörös hajú barátnőmet, aki ledobta magáról a takarót és levonszolta magát az ágyról. 

- Oké, mit veszel fel? - nézett rám. 

- Én? Nos.. gondoltam ezt a pólót ezzel a farmerrel. - mutattam a széken lévő ruhadarabokra. 

- Na ne... - vigyorgott Ginny. - Hát még nem tanultál a karácsonyi esetből? 

- Ginny, kérlek. - nem szerettem túlzottan a cicomázást és úgy tűnt, most Ginny engedett. 

- Én ezt a flitteres felsőt, ezzel a szoknyával. - mutatta csillogó szemekkel a kincseit. 

- Ó, csak ennyi? - gúnyolódtam. Az öltözésre nem kellett sok időt fordítani, ezért megfésülködtem és Ginny unszolására (elsőéves létemre) egy fekete szemceruzával "állati szép" hogyishívjákot húztam. 

- Ó, hát nem gyönyörű vagy? - kérdezte Ginny álmodozva. 

- De, mesés. - válaszoltam unottan. - Te, Ginny, ugye azt nem felejtetted el, hogy 12 éves vagyok?- kérdeztem. 

- Ó, ugyan már! Frednek így is tetszel. - mondta mosolyogva, és a "mirőlbeszélsztelököttyúk" ábrázatomra mit sem adva folytatta. - Nem akarod megünnepelni a szülinapod? 

- Nem, századszorra is nem. - válaszoltam. 

- Tudom... a mugli barátaid elfelejtették, de én nem! Boldog szülinapot. - mosolygott és a háta mögül elővett egy becsomagolt tárgyat. 

- Ó, Ginny, el sem tudom mondani mennyire boldog vagyok. - mosolyogtam és megöleltem a " lökött tyúkomat". 

A csomagolásban egy könyv volt. "A feminizmus fontossága a XXI. századi varázslóközösségben" írta Mary Crickhate. 

- Na ne.. - nevettem és Ginnyre mosolyogtam. Ő a legjobb barátnőm. Most már kijelenthetem. 

                                                                                ***

A szilveszter egyszerűen pazar volt. Hagrid átjött és a szokásos brandyk és lángnyelv wiskheyk hatására megint fantasztikus történeteket mondott. Mesélt a szüleiről, hogy ő csak félóriás, mert az édesanyja óriás, az apja pedig normális varázsló. Mr Weasley bemutatott pár mugli tárgyat, amit a garázsában tart. Mrs Weasley csodálatos vacsorája, pedig ismét elkápráztatott. Éjfélkor együtt koccintottunk és együtt köszöntöttük az újévet. Mondanom sem kell, a puha ágyban fekve lepergett előttem minden mozzanata az estének (igazából az éjszakának, mert az ikrekkel négyig húztuk). Az jutott eszembe, hogy míg kilométerekre innen a mugli barátaim buliznak, mélyen megvetve a mágiát, létrehozva a legdursleyszerűbb közösséget, én pedig itt vagyok a varázsvilágban és eddigi életem legfantasztikusabb buliján vehettem részt, az egyik legcsodálatosabb társasággal, amelyikkel valaha találkoztam életem során.