I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Negyedik fejezet

Két és fél hét telt el az első napom óta, az iskola pedig csak egyre unalmasabbá és fárasztóbbá  vált számomra. Bár csak év eleje volt, így is rengeteget kellett tanulnom és ez hosszútávon eléggé lefárasztotta az agyamat. A délutánjaimat általában magolással töltöttem, de mikor volt szabadidőm, akkor azt JiMinnel töltöttem a padnál. Jó barátok lettünk, nagyon jófejnek tartottam őt. Sokat nevettünk együtt és a hülye vicceivel akár a sírba is tudott volna vinni. Pontosan ez történt ezen a csütörtök délutánon is.

- Mit mond a nyuszi, miután leszállt a rókáról? - kérdezte vigyorogva, mire csak megforgattam a szemeimet. Megint kezdi. Ezen a délutánon ez már az ötödik fárasztó vicce lehetett.

- Meghúztam a ravaszt - mondta ki, s nevetni is kezdett a poénján. Én csak vágtam egy 'komolyaaan?' fejet, de végül nem bírtam ki kuncogás nélkül. Már magán azon is nevetnem kellett, ahogyan JiMin röhög. Szemei szinte eltűntek a mosolya miatt, arca pedig csak még aranyosabb ilyenkor.

- Ez jó volt, de kérlek ne fárassz le a hülyeségeiddel - ütöttem gyengéden karon, mire csak rám kacsintott. Tipikusan olyan fiú volt akitől egy lány képes lenne elolvadni, és egy idő után ez az érzés engem is a hatalmába kerített. Viszont nem tudtam bevallani magamnak ezt, és inkább elnyomtam magamban, arra hivatkozva, hogy ő csak egy barátom lehet és nem szabad többet remélnem. Hiszen, ha ő nem gondol úgy rám, nekem sem szabad elrontanom a mostani kapcsolatunkat. Jó volt ez így nekem.. egy darabig.

- Hé, JiMin - szólítottam meg, közben a cipőm orrát pásztázva. - Neked volt már barátnőd?

- Persze, hogy volt! Egy ilyen jóképű, aranyos srácnak hogy ne lett volna? - nevette el a válasz végét.

- És rendkívül szerény is... - kuncogtam.

- Természetesen. És neked volt már fiúd? - kérdezett vissza, mire csak sóhajtottam egy nagyot. Most mondjam meg, hogy még nem? Nem ciki, hogy ennyi idősen még nem volt senkim?

- Még nem... - böktem ki. - Egyszer tetszett egy fiú, de mindig csak megbántott - motyogtam. Ó igen, régi szép idők, amikor még a másik iskolában voltam.

- Ó sajnálom, de egy ilyen szép lánynak biztos akadna fiú...

- Mindegy, hagyjuk - mosolyogtam rá halványan, de csak megrázta a fejét.

- Nekem sincs most csajom, nem vagy egyedül - közölte velem egyszerűen, mire csak flegmán ránéztem.

- Kösz, ez tök megnyugtató. Te aztán tudod, hogy kell felvidítani - szóltam komolyan, de végül felnevettem.

- Tudom - vigyorgott rám. Pittyegett egyet a telefonja, jelezve, hogy üzenete jött. Elővette a zsebéből, és elolvasta az üzenetet.

- Tae írt, hogy menjek velük a pályához. Van kedved jönni? - fordította felém a telefonját, hogy lássam az üzenetet:

" Hali! Gyere a pályához, itt vagyunk mind a 6-an. MinRit is hozd, ha ott van veled;) "

Megráztam a fejem.

- Nem, most inkább hazamegyek, de azért köszi, hogy hívtatok - mosolyogtam a fiúra.

- Oké - bólintott, majd felkelt mellőlem a padról. - Mi lenne ha versenyeznénk kinek lesz előbb pasija, csaja? - fordult felém mosolyogva, mire csak elképedten néztem fel rá.

- Azért ez nem így működik... - húztam el a számat.

- Mi van, berezeltél attól, hogy vesztesz? - nézett mélyen a szemembe, én pedig kénytelen voltam állni a tekintetét.