I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Kilencedik fejezet

Olyan szép volt minden. Hogyan tudott pillanatok alatt elromlani? Éppen, hogy csak bevallottam magamnak az érzéseimet, egyből ütést mért rám az Élet. Nagyon hálás vagyok neki ezért, köszike...
- Azt hiszem megnyerte a fogadást - suttogtam magam elé kifejezéstelen arccal, miközben JiMint és a vele szemben ülő lányt figyletem.
A lány nagyon szép volt. Világos, festett barna haja, aranyos arca volt. Ruhái stílusosak és megnyerőek voltak. Versenyre sem kelhettem volna vele. Mégis hogyan gondolhattam arra, hogy esetleg JiMin tud rám úgy tekinteni? Nem tagadom, hogy csalódott és féltékeny voltam. Nem tudtam tovább nézni őket, így elhatároztam magam.
- Szerintem hazamegyek - álltam fel az asztaltól.
- Hazakísérlek - jelentette ki barátnőm. Arckifejezése sajnálatot tükrözött, száját kissé lebiggyesztette.
- Semmi szükség rá - mondtam halvány mosollyal az arcomon. Értette a célzást, hogy most egyedül szeretnék menni, ezért megértően biccentett egyet.
- Jó, nem kísérlek el, de én is hazamegyek - mondta.
Ő is felállt az asztaltól, majd elindultunk az ajtó felé, ám ami, illetve aki éppen belépett rajta még nagyobb meglepetést okozott.
- Ó, hali - vigyorgott HaeYoon szemtől szemben állva velünk. - Épp indultatok? Gyertek vissza, meghívlak titeket - biccentett az asztalok felé. Legszívesebben csak félrelökve őt az ajtóból elsiettem volna, de természetesen nem akartam udvariatlan lenni.
- Most nem érünk rá, bocsi - utasította vissza a mellettem álló lány.
- Oké, akkor menj, de MinRi itt marad velem. Nem? - nézett a szemembe a srác. - Tegnap azt mondtad egész héten nem érsz rá. Most pedig itt vagy, szóval akkor bepótolhatjuk - mondta egy idegesítő mosolyra húzva a száját. Úgy megütöttem volna...
- MinRi, beszélhetnénk? Bocsi, csak egy perc - intézte utolsó mondatát HaeYoonnak, majd karomnál fogva arrébb húzott, hogy beszélni tudjon velem négyszemközt.
- Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy ez egy remek esély arra, hogy JiMint féltékennyé tedd - mondta csillogó szemekkel.
- Ugyan hogy lenne féltékeny, ha éppen csajozik? - kérdeztem megforgatva a szemem.
- Hidd el, az lesz. Ha látja, hogy valaki elvesz tőle téged, azonnal kapcsolni fog. Eddig tök jóba voltatok. Fel fog neki tűnni, hogy egy másik fiúval lógsz - ecsetelte tervét a lány. Néha elég ijesztő tud lenni. Csak képzeljétek el, ahogy mások életét tervezi, miközben az ujjait tördeli és gonoszan vigyorog. Brr.
- Oké, oké. Akkor most maradjak itt HaeYoonnal? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire bólintással felelt. - Ahh, jól van.
Terveink megbeszélése után visszatértünk a fiúhoz, és csak azt tudtam remélni, hogy nem hallotta az eszmecserénket. Mellesleg nem tartottam jó ötletnek kihasználni Hae-t, de YooNa szerint ez egy remek lehetőség volt. Hát beadtam a derekam, és miután barátnőm elment, mi ketten leültünk ahhoz az asztalhoz, ahol az előbb tanyáztunk YooNával.
- Kérsz valamit? - kérdezte a fiú udvariasan, de megráztam a fejem.
- Köszönöm, nem. Tele vagyok - mosolyogtam.
- Rendben, mindjárt jövök, csak veszek egy kávét - állt fel az asztaltól, és sétált a pulthoz. Amíg ő távol volt szemem ismét JiMinék irányába tévedt, és meg is állapodott rajtuk a tekintetem. Valamin nagyon nevettek, biztosan nagyon jól szórakoztak. És a lány nagyon szép volt, hogy esne rá egy zongora!
- Itt is vagyok. Mit nézel annyira? - ült le mellém a srác, majd abba az irányba fordította a fejét, amerre az előbb meredtem. - Ó, értem. Csak nem féltékeny vagy arra a lányra?
- Mi? - néztem rá hirtelen. - Dehogy vagyok! Amúgy meg azt sem tudom miről beszélsz - legyintettem kínomban nevetve.
- Emiatt siettél annyira haza - csóválta a fejét rám villantva egy mosolyt.
- Hagyj békén, jó? - fordítottam el tőle a fejem. Szívesen bevertem volna neki, hogy eltűnjön az a Colgate-reklámos mosolya, ami kezdett lassan az agyamra menni.
- Semmi értelme féltékenynek lenned, JiMin amúgy sem érdemel meg téged - mondta kimérten, mire elkerekedtek a szemeim.
- Miért mondod ezt? Amúgy sincs semmi közöd ehhez - válaszoltam feszülten, egyik kezemmel az asztallapot markolászva.
- Csak felejtsd el őt. Ennyi - vont vállat lazán, majd kezével az arcomhoz nyúlt, hogy visszafordítsa a fejem és a szemembe tudjon nézni. Hitetlenül bámultam a szemébe. Az arca csak 10 centire lehetett az enyémtől és ez eléggé fusztrálónak hatott.
- Most is fájdalmat okoz neked, nem? - tett fel egy kérdést, amin bevallom kicsit elgondolkoztam. Nem válaszoltam. Hátrébb húzódtam és JiMin felé fordítottam a fejem, azonban nagy meglepetésemre találkozott a tekintetünk. Kifejezéstelen arccal nézett, így semmit sem tudtam leolvasni róla. A mellette ülő lány is felém fordult, mert biztosan kíváncsi lett mit nézhet JiMin. Miután tudomásul vette, hogy minket néz, JiMin kezére tette a sajátját és megszorította azt.
- Hae - szólítottam meg a mellettem ülő fiút még most is a másik kettővel szemezve.
- Mondd - válaszolt, de rögtön le is fagyott, mikor megérezte ajkaimat az arcán. Nem tudom megmondani miért tettem, amit tettem. Talán azért, hogy megmutassam JiMinnek, hogy én is találtam valakit? Vagy csak, hogy 'visszavágjak' neki? Nem tudom, de az biztos, hogy én is meglepődtem.
- Most hazamegyek - álltam fel mellőle rákvörös, vagy még vörösebb arccal. Még utánam kapott, de nem ért el, így otthagytam őt és a kijárat felé siettem. Az ajtóból még intettem neki egyet köszönésképp, de ő csak értetlen arccal fürkészett engem. A szívem hevesen dobogott, és nagyon kínosan éreztem magam. Sarkon fordultam és hazaindultam.
Egész úton a történteken kattogtam, és nem hagyott nyugodni a tény, hogy megpusziltam HaeYoont. Amikor erre gondoltam a fejemet csapkodtam és morogtam magamban. A mellettem elhaladó emberek egy kicsit furán néztek rám, de őszintén, egyáltalán nem érdekelt. A házunk előtt megálltam és felnéztem az épületre. Sóhajtottam egy nagyot, majd beléptem az ajtón. Anya nem volt itthon, szóval egyedül ültem le a nappaliban lévő kanapéra. A táskámat még az előszobában ledobtam a hátamról. A tanulás érdekelt most a legkevésbé.
Előhúztam a telefonomat a zsebemből, majd megnéztem az értesítéseket. Hét üzenetem volt HaeYoontól, emellett kettő YooNától és egy Anyutól.
Anya: "Ma későn érek haza, ne haragudj. Rendelj pizzát ha akarsz, de a hűtőben is van kaja. Puszi"
A pizza jól hangzott, szóval valaminek már tudtam örülni.
YooNa: "Szia MinRi😊"
YooNa: "Ha hazaértél azonnal hívj fel és mesélj el mindent!!!!😈"
Írtam egy üzenetet, hogy jöjjön át, mire a válasza csak egy "👍" jel volt.
HaeYoon: "Mi volt az a puszi?"
HaeYoon: "Válaszolj"
HaeYoon: "Szóval bírsz engem😉"
HaeYoon: "Rájöttél, hogy én jobb döntés vagyok, mint az a pöcs?"
HaeYoon: "Mármint JiMin😒"
HaeYoon: "Ne légy szégyenlős. Én is bírlak"
HaeYoon: "Írj már vissza"
Nem írtam neki vissza, inkább megrendeltem a pizzát, majd elraktam a telefonomat. Jó messzire tőlem.
Barátnőm fél óra után megérkezett hozzám, utána meg közvetlenül a pizzafutár is. Miután kifizettem, leültünk a nappaliba és belekezdtünk az evésbe, közbe pedig elmeséltem a lánynak a történteket. Eléggé megleptem őt a mondandómmal.
- Jóég! Azt nem gondoltam, hogy ha otthagylak vele, akkor már le is smárolod - csóválta a fejét, majd beleharapott a pizzaszeletébe.
- Hülye! Most mondtam, hogy csak egy arcrapuszi volt - löktem meg, mire elborult a kanapén és félrenyelte a falatot.
- Jó, jó. De azért nem kell megölni - köhögcsélt, közben szúrós szemekkel nézve rám.
- Inkább beszéljünk másról - javasoltam.
- De még el se mondtad mi volt JiMin reakciója. Biztosan mardosta a féltékenység - nevetett fel gonoszan.
- Nem tudom mit reagált. Nem figyeltem - vontam vállat, mire abbahagyta a nevetgélést.
- Ennyire nem lehetsz bolond. Pont őt kellett volna figyelned!
- Jó, felejtsük el. Mi újság a te kiszemelteddel? - dobtam fel a következő témát, hogy végre békén hagyjon JiMinnel.
- Milyen kiszemeltem? - vágott értetlen arcot, mire megforgattam a szemeim.
- Szerinted? - kérdeztem. - TaeHyungról beszélek.
- Ja, hogy ő... - sütötte le a szemét, és komoran folytatta. - Biztos vagyok benne, hogy nem tetszek neki.
- Honnan veszed? - kérdeztem a vállára téve a kezem.
- A neten kitöltöttem egy tesztet és az jött ki, hogy nem jövök be neki - biggyesztette le a száját, nekem meg elkerekedett a szemem.
- Egy hülye teszt miatt lettél szomorú? - kérdeztem hitetlenül. - YooNa, te egy nagyszerű lány vagy, örülne ha járhatna veled. Hidd el - öleltem meg, mire csak suttogott egy köszönömöt.
- Majd lelöklek a lépcsőn, hogy a karjaiba ess, és belédszeret - suttogtam a fülébe, mire hatalmas nevetésben törtünk ki. Igen, erre a lépcsős ötletre örökre emlékezni fogunk. Így a további napom remekül telt, hála barátnőmnek, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Sziasztok! Itthon kellett maradnom betegség miatt, és annyira unatkoztam, hogy megírtam a részt. xD Remélem tetszik. :) <3 Legyen szép napotok!