I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Tizenharmadik fejezet

JiMin POV

Nyugodtan üldögéltem az iskolaudvaron és MinRit vártam, hogy megjelenjen a szokásos helyünknél. Bár az egész eget szürke felhők borították be, akkor még nem számítottam arra, hogy esni fog az eső. Csak olyan tipikus őszi időjárásnak nézett ki. Nagyot nyújtóztam, s hátradőltem a padon. Amíg várakoztam, a lányon kezdtem el töprengeni, miközben a szürke eget kémleltem. Amikor először megláttam, és szemtől szemben álltunk egymással annak idején, kissé idegesítőnek találtam. Ahogy visszaszólt nekem a folyosón, azt hiszem akkor még nem igazán érdekelt. Aztán fokozatosan egyre jobban felfigyeltem rá. Valami megfogott benne, de magam sem tudtam mi.

Felsóhajtottam. Hiába törtem rajta a fejem, a lány nem érkezett meg hamarabb, így az épület felé fordítottam tekintetem, szemmel őt keresve. Az ablakokban láttam meg a lányt sietős léptekkel haladva, aggodalommal és feszültséggel teli arccal. Egyszer hátrapillantott maga mögé, majd ijedt szemekkel gyorsan visszafordult és tovább rohant. Azonnal felpattantam a padról és útnak indultam be az épületbe. Mélyen belül megijedtem, hiszen nem tudtam mi miatt volt ilyen aggodalommal teli, és ezért minél szaporábban szedtem a lábaimat, hogy a közelébe kerüljek. Kilöktem a bejárati ajtót és a folyosón a fal mellé ledobtam a táskámat, hogy ne nehezítse meg az utamat. Ilyenkor már alig voltak diákok, talán a takarítók, a gondnok és pár tanár lehetett az egész intézményben. Arra vettem az irányt, amerre MinRit láttam. Viszont nem láttam azt, aki elől talán menekült. Baromság, hiszen ki elől menekülhetne egy iskolában?

Befordultam egy folyosóra és akkor vettem tudomásul, hogy Hae is itt tartózkodik. Azonnal leesett, hogy mi folyik itt. Mivel ő itt volt, gyorsan sarkon fordultam és tovább siettem, hogy megkeressem MinRit. Pár perc múlva meg is találtam őt. Úgy állt egyhelyben, mint a cövek, kezei pedig ökölbe voltak szorítva, arcát viszont nem láttam, mert háttal állt nekem. Meg sem moccant, viszont hallottam, hogy valaki közeledik, az pedig nem lehetett más, csak HaeYoon. Léptei vízhangoztak az épület ezen részén. Körbenéztem, azon agyalva mit tehetnék.  A lányhoz léptem, majd egyik kezemmel meg ragadtam az övét, másik másik kezemmel pedig befogtam a száját és behúztam az egyik terembe.

- Gyere, siess! - szóltam rá. Miután becsuktam az ajtót magunk mögött, levettem a kezem a lány szájáról, de a másik kezemmel még mindig fogtam a kezét. Szemeiben még mindig tükröződött az aggodalom, és ijedten pillantgatott rám.

- Jimin, mit keresel itt? - kérdezte.

- A padnál voltam, de láttalak az ablakból, aztán azt a seggfejet is. Ő a másik folyosórészen keresett téged, szóval ideértem időben - suttogtam, hogy Hae semmiképp se halljon meg minket. Bár azt úgyis tudta, hogy MinRi itt van valahol, hisz azt ő is gondolhatta, hogy nem válhatott csupán kámforrá. - Mellesleg ezt én is kérdezhetném tőled - szóltam, mire komoran lehajtotta kissé a fejét.

- Meg akartam várni, míg Hae hazamegy, mert féltem attól, hogy találkozom vele. De megint csak rontottam a helyzetemen. Ki tudja mi lenne, ha most nem lennél itt - magyarázta halkan, közben halványrózsaszín ajkát harapdálva. Kicsit megzavarodtam ettől, így csak gyorsan bólintottam egyet és mindketten elhallgattunk. Túlságosan közel álltunk egymáshoz, minden lélegzetemet próbáltam visszafojtani, és csak a szemeibe bámultam. Bár tudtunk volna hátrálni egymástól pár lépést, hiszen volt hely, mégsem tettük meg, csak némán figyeltük egymást. Meg akartam csókolni őt. Tekintetem letévedt az ajkaira, amit már pirosra, duzzadtra harapdált, majd vissza a szemeire. Nem a megfelelő időzítés volt, mégis vágytam arra, hogy megcsókoljam őt.

A folyosóról behallatszódtak a léptek, majd pár pillanattal később azok gazdáit is meghallottuk.

-MinRi, bújj elő. Beszélnünk kell. Tudom, hogy itt vagy - zendült fel Hae hangja. Ebben a pillanatban képes lettem volna megölni őt, amiért megzavart. Pár pillanattal később hallottam, hogy benyitott a másik terem ajtaján, és tudtam, hogy ide is be fog.