I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Tizenkettedik fejezet

Tettével egyidőben vágódott ki az ajtó és Hae csodálkozó, mégis idegbeteg fejével találtuk szembe magunkat. Miután látta a csókunkat, azt egy morgással díjazta, közben a kezével a kilincset markolászta.

- MinRi, beszélhetnénk? - kérdezte, és szinte lehetett látni a kiduzzadó eret a homlokán.

- Nem látod, hogy most nem ér rá? - kérdezett vissza JiMin szemtelenül. Én köpni nyelni nem tudtam ezek után, így hiába nyitottam beszédre a szám, egy egyszerű szó sem jött ki rajta.

- Azért én még beszélni akarok vele - makacskodott Hae, mire én lesütöttem a szemem. Talán ha meghallgatnám utána békénhagyna. Így elhatároztam magam és felnéztem egyenesen a fiú szemeibe.

- Jó. Mondd mit szeretnél - szóltam vállrándítással körítve.
JiMin felhúzott szemöldökkel kereste a tekintetem, de most nem foglalkoztam vele. Mellesleg féltem is a szemébe nézni a csókunk után.

- Négyszemközt - bökte ki HaeYoon szúrós szemekkel nézve JiMinre.

- Kint megvárlak a folyosón - intézte szavait nekem a másik fiú, én pedig bólintottam egy aprót válaszképp.
Elengedte a kezemet, amit eddig fogott, és kilépett Hae mellett az ajtón.  Egy pillanatra találkozott a tekintetük és szinte lehetett látni a közöttük lévő feszültséget. Ezelőtt sosem értettem mi ez az utálat kettőjük közt, de mindig látszódott rajtuk, hogy nem igazán kedvelik egymást. Sőt, egyenesen ki nem állhatják egymást. Elhatároztam, hogy kikérdezem erről HaeYoont, amint megbeszéltük azt, amiért alapból keresett.

- Szóval? - néztem a fiúra kérdően. Becsukta JiMin után az ajtót és közelebb jött hozzám egy lépéssel. Köhintett egyet, majd mélyen a szemembe nézve elkezdte.

- Felejtsd el JiMint. Biztos vagyok benne, hogy csak megsérülsz miatta - mondta, közben egyre közelítve a kezét az enyémhez, de én elhúztam azt.

-  Miért mondod ezt? Miért akarod, hogy elfelejtsem őt? Az előbb csókolt meg! Hogy tudnám ezt elfelejteni? - emeltem meg kissé a hangomat. - Egyáltalán mi közöd van neked hozzám? - kérdeztem tőle karbatett kézzel. Felidegesített az, amit kért tőlem. Mégis hogyan tudnám csak úgy elfelejteni azt az érzés, amit okozott nekem? Bizsergett a hasam, és úgy érzetem lepkét lehetne velem fogatni. Persze emellett teljesen elképedtem, hiszen erre nem számítottam. Egyáltalán miért csókolt meg? Miért történt meg ez ilyen hamar? Nem kellett volna várni vele egy kicsit? És ahogy ezek a kérdések átfutottak az agyamon egyre jobban elszomorodtam, de a remény egy apró szikrája azért még élt bennem, hogy talán érez irántam valamit.

- Csak meg akarlak védeni a pofáraeséstől! - válaszolt feszülten, de közbeszóltam.

- Azzal, hogy rámhozod a frászt nem védesz meg semmitől - motyogtam. - Honnan veszed, hogy megsérülnék miatta? Ő nem olyan - remegett meg a hangom egy pillanatra. Gyomromban még mindig csapkodtak azok a hülye pillangók, és kezdtek már az agyamra menni. Melleseg ez a beszélgetés csak felbosszantott és a pokolra kívántam az egészet, egytől egyig. Mégis hogy mondhat nekem ilyeneket?

-Régen barátok voltunk, de elvette a barátnőmet. Gyűlölöm emiatt. Veled is csak szórakozni fog! - szorította ökölbe a kezét, én pedig meglepődötten pillantgattam rá.

- A barátnődet...? - kérdeztem vissza, hogy fejtse ki jobban mire gondol.

- Igen - bólintott, majd folytatta. - A barátnőm faképnél hagyott miatta. Annyit mondott, hogy bejön neki ez seggfej és csak úgy szakított velem - mondta feszülten, majd' hogy a fogát csikorgatva.

- Sajnálom, hogy ez történt - hajtottam le a fejem. - De én bízom benne. Bíznom kell benne, hogy engem nem fog megbántani - néztem fel ismét a fiúra. Szememben a remény csilloghatott, mert Hae meglepődve kapta el tekintetét és a földre szegezte azt. Vettem egy mély levegőt, majd miután kiböktem egy sziát, elhagytam a termet. Táskámmal a hátamon baktattam a kijáratig, ahol JiMin várt rám. Az ajtó ablaküvegén kitekintve szomorúan állapítottam meg, hogy eleredt az eső, így kénytelen voltam elővenni az esernyőmet. Amit azonban öt percnyi kutakodás után sem találtam meg a táskámban, így kérlelő szemekkel néztem JiMinre, aki azonnal vette a lapot.

- Majd használjuk ketten az enyémet - mutatta fel a sajátját mosolyogva, mire viszonozva a gesztust bólintottam egyet. Kiléptünk az ajtón, majd kinyitotta az ernyőt és intett, hogy álljak hozzá közelebb.

- Köszi - böktem ki halvány mosolyra húzva a szám, nem szólt semmit, csak elindultunk. Ismét a közelében lehettem, és a szívem hevesen dobogott. Boldogság fogott el, rettentő boldognak éreztem magamat. Tulajdonképpen ernyőre se lett volna szükségem, szívesebben ugráltam volna az esőben, pocsolyákban futkározva, mint egy kisgyerek. Az út felénél járhattunk, amikor a hosszú csendet a fiú törte meg, aminek hatására arcom kissé felvette a piros halványabb árnyalatát.

- Bocsi a csók miatt - mondta halkan, mire oldalra néztem rá, hátha elkapom a tekintetét, de ő kitartóan az előtte húzódó utat figyelte.

- Nem kell érte bocsánatot kérned - mosolyodtam el. Újra előre fordítottam a fejem, mert ő sem nézett rám, így hiába lestem az arcát. Egy idő után úgy is kínossá vált volna.

- De igen, mert úgy is csak barátok vagyunk, szóval... - mondta ki egy kis szünetet tartva. - Csak felejtsük el. Azért csináltam, hogy leszálljon rólad - folytatta egyszerűen, én pedig úgy éreztem összetört a szívem. A mosolyom lefagyott az arcomról, kezeimet ökölbe szorítottam. Az előbb álltam ki mellette HaeYoonnal szemben, azt hangoztatva, hogy bízom abban, hogy nem esek pofára. És most ez éppen megtörtént. A könnyeim azonnal eleredhettek volna, de erősen próbálkoztam, hogy ne előtte kezdjek el sírni. Azt mondta csak barátok, szóval semmit nem érzett irántam. Ez pedig belülről kezdett engem marcangolni.

- Rendben - nyögtem ki. - Késő van, siessünk, szeretnék minél előbb otthon lenni - kértem remegő hangon. Annak ellenére, hogy az elején mennyire boldog voltam a társaságában, most egyre kényelmetlenebbül éreztem magam mellette. A szemeim könnybe lábadtak, de pislogással megpróbáltam feltartani a könnyeket. Szerencsémre nem nézett rám csak bólintott egyet, majd gyorsítottunk a tempón, és úgy haladtunk tovább az esőben.

HaeYoon POV

Miután MinRi elhagyta a termet ködös tekintettel meredtem magam elé. Az összes gyűlöletem felszínre került JiMinnel kapcsolatban, és az elképzelésem, hogy elveszem tőle MinRit bukni látszott. És ez nem tetszett nekem.
Amikor először láttam őket kettesben, rögtön a bosszú édes ízét éreztem a számban. Akkor villant be a terv, úgy fogom visszafizetni annak a seggfejnek a múltban történteket, hogy elcsábítom tőle ezt a kis libát, de ők annyira makacsok és tehetetlenek voltak, hogy még az sem tudták észre venni, hogy tulajdonképpen tetszenek egymásnak. Azonnal észrevettem, hogy JiMinnek tetszik a lány, hiszen tudom milyen egy fiú, mikor elcsavarják a fejét. Azelőtt sokat leskelődött a csajok után, de mióta MinRi itt volt egyszer sem randizott. Így most mit kezdhetnék velük? MinRi pedig annyira nyámnyila egy lány, hogy semmit sem tudtam vele kezdeni. Ez a csókuk pedig most nagyon rosszul jött nekem és keresztül húzta a számításaimat, de még így is megvolt rá az esély, hogy kihozzak belőle valamit. Ezért csak reménykedni tudtam abban hogy most, hogy kettesben vannak JiMin szokás szerint rosszul fog cselekedni és megbántja a lányt, hogy aztán az hozzám jöjjön sírni.
- Aish - bokszoltam bele a falba, majd zsebre vágtam a kezeim. - Úgyis megszerezlek MinRi, az biztos, hogy kicseszek JiMinnel - suttogtam magam elé idegesen, majd lassan lépkedve hazaindultam.
A szobámban az ágyamon üldögélve azon filóztam küldjek e MinRinek egy sms-t, s végül előkaptam a telefonomat, annak ellenére, hogy megmondta ne írjak neki.

Hae: "Én figyelmeztettelek téged."

Legnagyobb meglepetésemre azonban pár pillanat után jött is a válasz, aminek hatására gonosz vigyorra húztam a számat. Pontosan ebben reménykedtem, és hála az égnek úgy is történt, ahogy kellett.

MinRi: "Igazad volt.😖"

- Na most megvagy - nevettem fel rosszindulatúan és hátravetődtem az ágyban.

~~~

Sziasztok!:) Új résszel jelentkeztem, remélem tetszett. HaeYoonról is megtudhattatok új dolgokat, szóval ezt most ilyenre terveztem.^^  A következő résszel kapcsolatban úgy gondoltam, hogy leírom a csókot és az utána történteket JiMin szemszögéből, de ha ti gondoljátok, akkor folytathatom a sztorit MinRi szemszögéből is. Mit szóltok?😇💕