I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Harmincharmadik fejezet

A városi séta kellően lefárasztott minket, így JiMinnel együtt eldöntöttük, hogy visszatérünk a szálláshelyünkre. Fél órányira volt tőlünk a hotel, így inkább felszálltunk egy éppen akkor érkező buszra, ezzel megkímélve lábainkat a további pár kilométertől, ami ránk várt. 

A fehér buszon elfoglaltunk két egymás melletti helyet, majd gyengéden JiMin vállára döntöttem a fejemet, hogy megpihentessem a nyakamat egy kicsit. Na meg nem utolsó sorban jól is esett a fiú közelsége. JiMin rászorított a kezemre, amit fogott, majd hüvelykujjával cirógatni kezdte a kézfejemet. Lehunytam a szememet, ezzel egy időben pedig egy mosoly is húzódott az arcomra. Az autóbusz lassan elindult és tovább zötykölődött az úton. A délutáni órában sem voltak sokan, akik pedig mégis a járművön utaztak, télikabátban és nyakuk köré tekert sálban ücsörögtek a helyükön. 

- Köszönöm a mai napot - szólaltam meg kisebb gondolkodás után, mire JiMin halkan felkuncogott. Aranyos hangja miatt nagyot dobbant a szívem és ismét elöntött a melegség, ami mindig bennem van, amikor JiMin társaságában vagyok. Olyan jó hatással volt rám a jelenléte, hogy a tavaszt is képes lettem volna elhozni, hogy pillangókat foghassak kedvtelésből. 

- Ugyan... - csitított halkan, miközben megszorongatta a mancsomat. - Szuper volt veled a városnézés. A történetek, amiket meséltél nagyon viccesek voltak - nevetett fel ismét. Valószínűleg eszébe jutott az egyik kisebb sztori, amit a délután folyamán meséltem el neki. Vidám mosolyom pár pillanattal később el is tűnt az arcomról, hiszen mindaz ami a nap folyamán történt velünk egy bizonyos dolognak volt köszönhető, amit viszont egyáltalán nem szíveltem. Apámék esküvője. Felhős gondolatok lepték el az elmémet, és ezeket meg is osztottam a mellettem ülővel.

- Nem tudom készen állok-e erre az egészre - adtam hangot aggodalmaimnak. JiMin egy kis ideig nem szólt semmit, emésztette magában a hallottakat, hogy egy kevésbé lelombozó választ adhasson. Nem vártam meg, míg kijelent bármit is, hanem folytattam. - Úgy értem vegyes érzelmeim vannak az esküvővel kapcsolatban. Örülök, hogy végre egész lesz az a család, de valahol legbelül rettenetesen féltékeny vagyok azokra a gyerekekre. Arra a nőre pedig egyáltalán nem tudok jó szemmel nézni, bármennyire is szép teremtés és kifinomultan öltözködő - húztam el a számat, miközben le sem vettem a szemem az ablakon át látott városról. Az épületek sorban húztak el mellettünk, a késődélutáni járókelők pedig annyira változatosak voltak, hogy szívesen figyeltem volna néhányukat, ám pár pillantás alatt elvesztettem őket a szemem elől.  

- Meg tudlak érteni - simította meg a hajamat a fiú, majd az egyik tincset a fülem mögé túrta. - Azonban erős leszel, és én is itt leszek melletted bármi is legyen - csókolt bele immár a loboncomba, mire arcom rózsás árnyaltúvá változott. Kuncogva a vállába fúrtam a fejemet. Hálás voltam, amiért velem volt.

A busz a pár méterrel a hotel előtt lévő megállóban rakott le minket, így kézen fogva sétáltunk a szállásunk felé. Az épület mögött narancssárgán ragyogott az ég, hiszen a nap már jócskán lemenőben volt. A hotel bejáratán belépve megsimogatott a benti fűtött levegő, ami jól esett a csípős hideg után. JiMin füle egy kicsit ki volt pirulva, ami kicsit viccesen festett. Orráig el volt bújva a szürke, halványan négyzetrácsozott sálja mögé.

- Olyan vagy, mint egy pirosfülű kismanó - cukkoltam a barátomat, miközben két kezemmel gyengéden a füleire fogtam. Meglepődve nyújtotta ki a nyakát, hogy a sál lejjebb csússzon az arcáról, így teljes arcát megpillanthattam. Játékosan meghúztam a füleit, mire ő csak félmosolyra húzta a száját. 

- Azt hiszem szakítanunk kell, ha cikizel a magasságom miatt - vágta be a durcát, ami természetesen csak a színjátéka része volt. - Azt meg tegyük hozzá, hogy ha én manó vagyok, akkor te mégis mi lennél? - törte a fejét eljátszva  teljes komolyságot, ezzel arra utalva, hogy én még alacsonyabb vagyok, mint ő maga. Ami igaz volt, hiszen fél fejjel nagyobbra nőtt, mint jómagam. De ez számomra tökéletes is volt.