I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Nyolcadik fejezet

- Rohadt jó illatod van - szimatolt körülöttem TaeHyung.
A padomnál ültem, ő pedig csak a házit jött elkérni, de valahogy mégis itt ragadt egy rövid időre mellettem. Lehet kicsit sokat fújtam magamra, de nem bírtam megállni. Nem volt túlzottan sok, de azért ha valaki elment mellettem a folyosón, az nagy eséllyel érezhette az illatot.
- Köszi - mosolyogtam rá kedvesen, s közben a füzetemet is előkerestem neki, hogy le tudja másolni a feladatot.
- Ezer hála a füzetért - kapta ki a kezemből a fiú, majd el is húzta vele a csíkot, hogy még csengő előtt le tudja másolni a megoldásokat. Ahogy a padjához ért, egyből megrohamozták a többiek, akiknek szintén nem volt készen a feladat. Így körülbelül 6 diák állta körbe a füzetet, és nagy koncentrációval másoltak. Az arcukon lehetett látni a feszültséget, hogy bármelyik percben becsöngethetnek, és az egyes nem volt ínyükre való. Talán otthon kéne megcsinálni, és akkor nem kerülnének ilyen helyzetbe. De én ezt sose fogom megérteni.
Nagy szerencséjükre a csengő nem szólalt meg, így az utolsó embernek is sikerült leírnia a házit.
- Köszönjük, MinRi - hozta vissza hozzám a füzetet JiMin.
- Nincs mit. De jobb lenne ha magatoktól csinálnátok legközelebb - nyúltam a füzetért, de mikor épphogy megfogtam volna, JiMin gyorsan elhúzta azt. Újra érte nyúltam, de ismét elhúzta.
- JiMin, ne szórakozz - szóltam rá nevetve, próbálkozva elkapni a füzetet, de a széken ülve nem értem el egyszer sem.
- Miről beszélsz? - kérdezte szemtelen mosollyal az arcán. Durcásan pattantam fel a székről és tartottam felé a kezem.
- Add ide a füzetem - böktem mellkason a másik kezemmel, de csak egy fejrázással és egy huncut vigyorral válaszolt. - Semmire se megyek veled - forgattam meg a szememet, és engedtem le a karjaim.
Lassan közelebb hajolt hozzám, amitől hirtelen, minden ok nélkül bizseregni kezdett a testem tetőtől talpig. Nem volt túlságosan közel, mégis úgy éreztem a térdeim megremegtek és a szívem gyorsabbam vert a kelleténél. Ez a pillanat azonban nem tartott tovább pár másodpercnél, ugyanis elhúzódott tőlem és a füzetet tartotta felém.
- A legjobb illatot választottam neked. Szívesen - kacsintott rám, ami egyszerre volt szexi és aranyos. Visszafojtott lélegzettel néztem a szemébe, majd le a füzetre. Gyorsan kikaptam a kezéből, aztán lehuppantam a székemre. A szívem még mindig hevesen vert, azt hittem kiugrik a helyéről.
- Igen, jó vagy... Mármint a parfüm. A parfüm jó. Köszi - hebegtem. Lazán rám mosolygott, aztán sarkon fordult és visszament a többiekhez.
A füzet lapjait gyűrögettem zavaromban, ezzel szamárfülekkel megajándékozva szegényt. Pedig semmiről nem tehetett, mivel csak egy egyszerű füzetről volt szó. Azon agyaltam, vajon miért váltott ki belőlem ilyen érzéseket egy ilyen kis semmiség. Ezelőtt is hajolt közel, ha olyan volt, de most valahogy mást is éreztem. Minél többet törtem ezen a fejem annál jobban bizsergett a testem és izzadt a tenyerem.
- Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. Mi bajod? - szakított meg a gondolkodásomban YooNa, ahogy a kezét lóbálta a képem előtt.
Egy hatalmas sóhajjal feleltem, amiből tudta, hogy baj van. Gyorsan odahúzott egy széket és leült a padomhoz velem szemben.
- Na mondd mi történt - ragadta meg az egyik kezem és bátorítóan szorított rajta egyet. Körültekintettem, majd miután megbizonyosodtam afelől, hogy senki sem hallhat minket elárultam, ami a szívemet nyomta.
- Azt hiszem bejön nekem - motyogtam.
- Mi jön be hova? - kérdezett vissza mert nem értette, amit mondtam.
- JiMin. Nekem. Bejön. Azt hiszem... - böktem ki. Fura volt kimondani, de jól is esett, hogy elmondhattam YooNának.
- Ja, ezt eddig is tudtam - vont vállat lazán. - Látszott rajtad, én pedig nem vagyok vak.
- Tényleg? - kaptam a szám elé a kezem. - De ugye nem viselkedtem nagyon furcsán? - kezdtem el aggodalmaskodni, azonban a csengő megszólalt, így be kellett fejeznünk az eszmecserénket.
- Nyugodj meg, nem. Délután majd elmegyünk a kávézóba és mindent megbeszélünk, rendben? - állt fel a székről, és tolta vissza a helyére.
- Oké - bólintottam helyeslően.
YooNa leült a helyére, a tanár pedig megérkezett, így el is kezdődött az első óránk, ami matematika volt. Nem a kedvecem.
Aznap az iskolában már nem beszélgettem sokat barátnőmmel, inkább a tanulásra koncentráltam minden erőmmel.
Végül a tanóráknak délután négy óra körül vége lett, így el tudtuk hagyni az iskolát. Utunk ahhoz a kávézóhoz vezetett, ahol HaeYoonnal randiztam. Reménykedtem benne, hogy nem fogjuk őt ott találni, és szerencsére tényleg nem futottunk össze vele. Elég kínosan éreztem volna magam a tegnap ebédszünetben történtek után.
Kiválasztottuk a legszimpatikusabb asztalt a beszélgetéshez, és az italok vásárlása után el is foglaltuk azt.
- Szóval bejön neked JiMin. Vagyis bevallottad végre - állapította meg vigyorogva a lány.
- Igen, úgy tűnik - helyeseltem. - Olyan furán éreztem magam mikor odaadta a füzetet. Azt gondoltam ott helyben elájulok - szürcsöltem bele az innivalómba.
- Ilyen ez a szerelem - bólogatott csillogó szemekkel nézve engem.
- Azért nem nevezném szerelemnek... - nevettem fel kínosan, a tarkómat vakarászva.
- Pedig annak tűnik - mondta. - És mihez akarsz most kezdeni? - nézett rám kíváncsian.
- Hogy érted?
- Úgy értem, most, hogy bevallottad ezt magadnak és nekem is, mihez fogsz kezdeni? Elmondod neki is? - kérdezte, mire félrenyeltem a tejes kávémat. Fél percnyi kínos fuldoklás és köhögés után, még mindig elkerekedett szemmel néztem YooNára.
- Dehogy mondom! Az kéne még, hogy megutáljon... Ő biztos nem tekint rám úgy, mint én rá - lötyögtettem a csészében az innivalót.
- Biztos vagyok benne, hogy kedvel téged - kezdett bíztatni a lány. - Látom, ahogy rádnéz.
- Igen, úgy, mint egy átlagos emberre - forgattam meg a szemeim.
- Jó, akkor meg kell hódítanod - vont vállat.
- Úgy mondod, mintha ez olyan egyszerű lenne - sóhajtottam fel keservesen. - Egyébként is fogadtunk abban, hogy ki talál magának előbb párt. Nem fogadna velem ilyet, ha úgy kedvelne - magyaráztam.
- Egyáltalán ki az a barom, aki ilyenbe fogad? - tette a homlokára a kezét.
- Mi ketten - nevettem fel.
- Jó, rendben. Midketten idióták vagytok - kedveskedett. - De most az a legfontosabb, hogy kitaláljuk, hogyan hódítsd meg a hercegedet - mondta és azonnal törni is kezdte a fejét, hogy minél előbb előrukkolhasson egy használható tervvel. Személy szerint úgy gondoltam erre semmi szükség, de ha YooNa egyszer elhatározza magát, akkor semmi haszna próbálkozni ellene. Mindenféle beteg ötlettel előállt. Egyik kedvencem az volt, hogy ő majd lelök a lépcsőn, mikor JiMin is arra jár és pont a karjaiba esek. Egymás szemeibe bámulunk és rögtön belémszeret. De ha balul is sül el, az is biztosan roppant romantikus lesz, ha kitöröm a nyakamat. Fél órán át ötleteltünk, de egyik terv sem volt az igazi. Az idő alatt benyomtunk jópár desszertet, sőt még egy bögre forrócsokit is. Azonban az idilli hangulatom azonnal elszállt messze tőlem, amikor ő belépett a kávézó ajtaján. Az állam koppant a földön, amikor megpillantottam Park JiMint, egy gyönyörűszép lánnyal az oldalán. Barátnőm megszorította a kezem, hogy nyugodjak meg, de semmi szükség nem volt rá. Én nyugodt voltam. Pusztán csak csalódottságot éreztem belül, a szívem mélyén. Ahogy a srác megpillantott minket intett egyet köszönésképpen, majd a lánnyal leültek egy messzebbi asztalhoz.
Ott helyben szerettem volna elsüllyedni egészen le a föld mélyébe, de sajnos nem volt meg hozzá a képességem. Haza akartam menni. Azonnal.

Nos sziasztok! Bocsánat, hogy kissé késve hoztam a részt. Kicsit rövidke lett, de amit most bele akartam tenni az benne van.^^ Remélem tetszik!
(

Mellesleg indítottam egy könyvet a rajzaimnak. Csekkoljátok le, ha van kedvetek!:3)