I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Hetedik fejezet

- Jó reggelt! - ugrott YooNa a nyakamba az iskola bejáratánál. Mosolyogva öleltem vissza a lányt, majd mikor elengedett elindultunk a terem felé.

- Hogy vagy ma? - kérdeztem érdeklődve. A folyosón már rengeteg diák sétálgatott, néhány tanár is feltűnt.

- Köszi jól, bár kicsit álmos vagyok - válaszolt. - És te? Jobban vagy már a tegnapi után? - kérdezett vissza aggódva, szemeivel a horzsolást vizsgálva a homlokomon.

- Persze. Már nem fáj annyira, mint tegnap - bólintottam halványan elmosolyodva.

- Ma nincs rajtad a nyakláncod - állapította meg, ahogy végignézett rajtam.

- Hát igen... Tudod, tegnap elszakadt... - motyogtam elkeseredetten.

- Ne már! Tényleg? Hogyan szakadt el? - kérdezősködött. - Ugye nem tesin, mikor eltaknyoltál? Én megmondtam, hogy vedd le, mielőtt elszakadna! - lengette előttem intően a mutatóujját.

- Nem akkor szakadt el. De amúgy sem fontos... - löktem el a kezét az arcom elől.

- Akkor mikor? - kérdezősködött tovább.

- Az nem fontos, tényleg - mondtam elfordítva a fejem.

- Mondd el, kérlek - szökkent át a másik oldalamra, hogy kiskutyaszemeket villantson rám.

- Ahh, jól van - adtam be a derekam, és mesélni kezdtem. - Akkor történt, amikor JiMin elkísért az orvosiba. Miután az orvos ellátott engem, majd elment a tanárhoz, ketten maradtunk JiMinnel...

- Jujci, vajon mit műveltetek ott kettesben? Smaci volt legalább? - szakított félbe, mire karon csaptam.

- Idióta! Semmi olyan nem történt, csak megcsikizett, a kezem pedig beakadt a láncba és elszakadt - avattam be eme fontos eseménybe.

- Azt hittem izgalmasabb dolog történt. Ez így elég nagy csalódás - biggyesztette le az ajkait. - Azért sajnálom, hogy elszakadt a nyakláncod. Tudom milyen fontos volt neked - karolt át a lány kedvesen, mire őszintén elmosolyodtam.

A teremhez érve nagy levegőt vettem. Olyan gondolatok kavarogtak bennem, miszerint biztosan furán fognak nézni rám, és kinevetnek majd a homlokomon lévő seb miatt, de miután beléptünk az ajtón és senki se figyelt fel ránk, minden ilyen gondolatom elszállt.

- Megyek lepakolok a helyemre. Addig is szia - intett YooNa, majd ott is hagyott és a terem másik felébe indult, messze tőlem.

A padomnál ledobtam a táskámat, majd lehuppantam a helyemre. A táskámból előhalásztam egy magazint, amit reggel hajítottam bele, és lapozgatni kezdtem. Parfümös újság volt, így mire az összes illatot végigszaglásztam, mind a két kezemet össze kellett vele dörzsölni. Érdekesen nézhettem ki, mikor a könyökömet próbáltam megszagolni, ami persze nem akart sikerülni.

- Mit művelsz? - hallottam meg mellőlem JungKook hangját. Lassan felé pillantottam, a karomat még mindig úgy tartva, ahogyan próbáltam szimatolni.

- Hát én csak... Van ez az illatos újság és az egyik parfüm illatát akartam megszagolni - magyaráztam a magazinra mutatva, mire JungKook felnevetett.

- Mutasd csak - hajolt a könyökömhöz, mire én csak ledöbbenten figyeltem. - Nem rossz. Szerintem ez az illat illik is hozzád. Édes, olyan illata van mint a méznek - mondta, mosolyt villantva felém. Elkerekedtek a szemeim.

- Izé... Köszönöm - erőltettem magamra egy kedves mosolyt. Nem tudtam, hogyan kellene erre reagálnom, olyan hirtelen ért.

- Szóra sem érdemes - intett, majd sarkon fordult és visszament a fiúkhoz. Ahogy szememmel távolodó alakját figyeltem, közben megláttam JiMint, ahogy engem figyelt. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni, egyszerűen csak nézett. Elfordítottam a fejem, és a JungKook által javasolt parfüm termékleírását kezdtem olvasgatni.