I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Huszonnegyedik rész

Két hete már, hogy Jiminnel egy párt alkottunk. Nagyon jól érzem magam mellette, és ha jól vettem észre, akkor ő is boldog volt mellettem. Együtt jártunk az iskolába, és haza, a suliidőt is egymáson lógva töltöttük el. Már amikor lehetett, és nem szóltak ránk a tanárok vagy a barátaink. Talán néha egy kicsit egymásba vesztünk és nem figyeltünk oda a többiekre, de ha szóltak azonnal bocsánatot kértünk és próbáltuk visszafogni a nyálas szerelmünket.

Rengeteg időt töltöttem emellett TaeHyunggal is, akivel a tökéletes 'lánykérést' tervezgettük. Mivel Jimin tudta mire megy ki a játék, és hogy miért töltök annyi időt a másik sráccal, egyáltalán nem kezdett el  féltékenykedni és ennek mindketten nagyon örültünk. Viszont én tudtam, hogy kicsit zavarta, ezért próbáltam suli után is találkozni a barátommal, hogy mégtöbb időt tölthessünk együtt.

Mire meglett a tökéletes ötlet, TaeHyung már nagyon izgatott volt. Szuperaranyosan viselkedett, azonban YooNa mindent keresztülhúzott a kíváncsiságával aznap.

— MinRi, szia — állított meg az osztályterem ajtajában a lány. Mosolyogva köszöntem neki, ő pedig folytatta amit szeretett volna: — Mi van közted TaeHyunggal?

Nem tudtam feldolgozni a kérdését, szinte leblokkoltam. Elkerekedett szemeimmel pásztáztam a lányt, ő azonban halálosan komoly tekintettel nézett és türelmetlenül a válaszomat várta. Ujjaival az törtfehér ajtókereten dobolt és halványrózsaszín, csillogóan szájfényes  ajkát harapdálta idegességében. Egyszerűen nem hittem el, hogy azt feltételezte, amit kérdezett. Mégis mi lehetne közöttünk TaeHyunggal, mikor én JiMin barátnője vagyok és nagyon szeretem? El tudja képzelni azt, hogy annak tudatában, hogy YooNának tetszik Tae, én képes lennék vele járni? Mégis hogyan pattanhatott ki ekkora baromság a fejéből?

— Természetesen semmi nincs közöttünk — tettem a csípőmre a kezeim. — Vagyis barátságon kívül persze — tettem hozzá gyorsan.

— Pedig mostanában sülve-főve együtt vagytok. Nekem elmondhatod, a barátod vagyok — szólt nyugodtságot színlelve, természetes látszott rajta, hogy bús és feszült. Egy pillanatra szomorúság csillant meg a szemében, és látszott az arckifejezésén is, de próbálta elrejteni azt. De mégsem mondhattam volna el, hogy tervezünk valamit, amivel Tae megkéri őt, hogy legyen a barátnője. Hiszen akkor oda a nagy meglepetés.

— Szóval mégis van valami — mondta miután nem válaszoltam hosszú pillanatokig. Közben kissé legörbültek az ajkai és karjait is összefonta maga előtt.

— Esküszöm neked, hogy nincsen — tettem fel a kezeimet védekezően, de arckifejezése nem változott. Már éppen ellökte volna magát az ajtótól, hogy otthagyjon, de megragadtam a kezét és magam felé fordítottam. Csodálkozva nézett rám.

— Figyelj YooNa — szólítottam meg. — Esküszöm, hogy nincs köztünk semmi. Együtt dolgozunk egy, uhh... Projekten, igen, és ezért töltünk együtt annyi időt — néztem rá komolyan, szabad kezemmel meggyőzően hadonászva, majd folytattam: — Miért nem hiszel a saját barátnődnek?

Lehunyta a szemét, nem válaszolt.

— Nem tudnám azt tenni veled, oké? És JiMinnel sem — simítottam végig a karján, mire hirtelen megragadta a kezem és egy ölelésre húzott. Miközben fejét a vállam és a nyakam között lévő részbe fúrta, apró szipogásokat, hüppögéseket hallottam. Aggódva simítottam végig a hátán, ő pedig szorosabban magához húzott. Pár perc múlva kicsit eltolt magától és nagy szemekkel pillantott rám.

— Sajnálom.

— Mit?

— Hogy ilyeneket gondoltam, pedig sose tennéd meg. Nagyon sajnálom — dőlt újra rám, én pedig elmosolyodtam.