I Need You, Girl [BTS Jimin ff]---SZÜNETEL

Huszonkilencedik fejezet

MinRi

Reggel, akár egy élőholt úgy keltem, semmi életkedv nem járta át a testem. Az ébresztőórám szüntelenül csipogott a telefonomon, amit pillanatokon belül lassan, de biztosan kikapcsoltam. Az ablakon épphogy egy kis fény szűrődött be a redőnyön keresztül, de még így is sok volt hirtelen a szemeimnek. Álmosan dörzsöltem meg szempáromat, majd egy nagy ásítás kíséretében felültem az ágyban és belebújtattam lábaimat a rózsaszín elefántos mamuszomba. 

Felálltam az ülőhelyzetből és apró, fáradt léptekkel sétáltam az ablakomhoz, hogy fényt eresszek a szobámba, hátha attól majd fittebben érzem magamat, és könnyebben kezdek neki a reggeli készülődésnek. Elhúztam a függönyt, hogy a redőny húzókájához férjek, majd egy rántással fel is húztam azt, és majd' hogy elvakítva engem ömlött be a reggeli fény. Az ablak vízcseppes, az utca nedves volt, így megállapítottam, hogy esős napnak nézünk elébe. Ez még inkább lelohasztotta a kedvemet, de nem volt mit tenni. Hiszen nem vagyok varázsló, aki hipp-hopp jó időt hoz.

A fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy tovább készülődhessek, míg szépen lassan egy órácska elteltével már készen álltam a konyha közepén egy teával a kezemben. Fekete rakottszoknyám szépen omlott le a csípőmről, lábszáramat egy fekete harisnyával szándékoztam melegíteni. Felülre egy bordó kötött pulcsit húztam, ami eszméletlen kényelmes és puha volt, akár csak az ágyam. Nagyon vissza akartam bújni az említett helyre, hogy átaludjam ezt a fránya napot, sőt akár több hónapot is míg újra tavasz nem lesz. De sajnálatos módon nem medvének születtem.

Anya már elmehetett dolgozni, hiszen csak egy cetli hevert az asztalon, amit elolvasva a mai teendőimet tudatta velem. Porszívózás, bevásárlás, mosogatás... Nem sok házimunka, mégis annyira fárasztónak és kellemetlennek tartottam. Főleg, ha még suli után kell mindezt elvégezni... Az utolsó kortyok lenyelése után a mosogatóba tettem a rózsaszín cseresznyefaszirmokkal díszített fehér bögrét, és lábujjhegyen szökdécselve az előszobába mentem, ahol fekete bőrcsizmám várt rám. Miután felhúztam a lábbeliket, a barna kabátom következett, és már útra készen is voltam. Táskát a hátamra kaptam, és kiléptem az ajtón, magam után bezárva azt. 

Közeledett a tél, bár még nem volt olyan fagyos az idő. Ennek ellenére, azért szívesebben mentem volna vissza a házba, hogy bent a melegen valami sokkal kellemesebb dologgal foglalkozzak, mint az iskolás élet. 

Végigsétáltam a liftig, majd belépve azon, benyomtam a gombot, hogy az ajtók becsukódjanak. Már csak 5 centire volt a lift ajtaja attól, hogy végre összeérjen, mikor egy kéz hirtelen közé nem nyúlt. Meglepetten figyeltem, ahogy az ajtók szétnyílnak, és egy kissé ziháló fiatal srác álldogált a lift előtt. Kapkodva vette a levegőt, biztosan késésben volt.

Fekete haja kócosan meredezett, amerre csak lehetett, mintha éppen csak az ágyból keltették volna fel egy pillanattal ezelőtt. Táskája csak egyik vállára volt vetve, sála csak épphogy maradt meg a nyakában. Fél fejjel alacsonyabb lehetett, mint én, így pár évvel fiatalabbra tippeltem, mint amennyi én is voltam. Kifejezetten aranyosnak találtam a baba vonásokat az arcán.

- Elnézést, csak késésben vagyok már az első napomon - vakargatta meg a füle tövét, ahogy észrevette, hogy tátott szájjal néztem végig az akcióját. Halványan elmosolyodva biccentettem egyet, míg ő kipirult arccal mellém lépett.

Ismét megnyomtam a gombokat, így a lift útnak indult lefelé a földszintig. Szerettem liftezni, nem volt ellenemre, hogy egy többemeletes bérházba költöztünk akkoriban.  

- Egyébként Lee KangChul a nevem, most költöztem ide, ugyanis iskolát váltottam! - fordult felém hevesen a kissrác, hogy bemutatkozzon, de még mindig szaporán kapkodta a levegőt így a mondat végére kissé kifulladt. Azonban arcára egy barátságos mosolyt erőltetett fáradtsága ellenére is, és egy apró meghajlás után a kezét nyújtotta felém. Nagyon rendesnek és szimpatikusnak találtam már most a fiút. Kedvesen viszonoztam a gesztust, miközben én is bemutatkoztam. - Örvendek MinRi noona!