Balatoni nyár

Június 11. #2

-Azta! Itt lakik a nagynénéd?-tátotta a száját Eni,és mindenféle gátlás nélkül berontott.

Lepakoltuk az étkező asztalra a cuccokat,és elindultunk kajálni.Nem tudtam,hogy az étterem pontosan hol van,de annyit viszont igen,hogy valahol a központban,és nagyon kreatívan " Hédi Restaurant"-nak van elnevezve.

Amikor leértünk a parthoz,a móló felé vettük az irányt,hogy majd onnan felsétálunk a központba.

Nagyon meleg volt,dőlt rólunk a víz,ezért Eni kitűnő hipotézisnek vélte,ha oda megy a stéghez,és megnézi milyen a víz.

-Mit csinálsz?-kérdezte Szofi.

-Életemben először vagyok a Balatonon,alap,hogy megnézem milyen a víz.-értetlenkedett Eni,és belelógatta a lábát langyos vízbe.

-Ahhh,nézzétek már,nagyon szuper a víz!-visongott Eni,de nagy örjöngésében előre bukott a vízbe.Az a néhány strandoló,aki a akkor a vízben vagy a strandon tartózkodott természetesen mind jót nevetett rajta, Szofi  egyenesen fetrengett a röhögéstől,én pedig gyorsan a segítségére siettem.

-Jól vagy?-segítettem ki a partra,de azért az én szám szélén is bujkált egy gúnyos kis vigyor.

-Persze.-nevetett-Az első fürdésem a Balcsiban.

Amikor elindultam a lányok elé az állomásra a hőmérő 34 fokot mutatott.Most 4 óra,de biztos,hogy melegebb van.

Mivel a forróságtól kezdtünk elolvadni,és nagyon csábító volt a víz ahogy a partot mosta,meg is beszéltük,hogy amint teletömjük magunkat lejövünk egyet pancsolni.

Mire az étterembe értünk,Eni ruhája már meg is száradt.Kinyitottuk a nagy fa ajtókat és bementünk.Az étterem tömve volt,nem is volt szabad hely sehol.Pedig a nyaralók állítólag csak holnaptól kezdenek jönni.Annyian voltak,mint a heringek.Gyorsan ki is jöttünk,és felhívtam Hédit.

-Halló,itt vagyunk,de rengetegen vannak.Hova üljünk?

-Az emeleten van egy külön rész az asztalfoglalóknak.Oda gyertek,mindjárt küldök egy pincért,aztán ha az irodában végeztem én is kijövök.-hadarta Hédi.

Felballagtunk a lépcsőn,és leültünk az ablak mellé.Mivel ez nem egy olcsó étterem,eléggé kitűntünk a sok elit közül.Eni vizes hajjal csapzottan,mi meg leizzadva Szofival,strandpapucsban.de mégis büszkén ültünk az asztalnál,hiszen a tulaj a nagynéném.Persze ezt mások nem tudták,de minket megnyugtatott a tudat.

-Mit hozhatok inni?-lépett oda hozzánk egy pincér.

-Ő...én egy fantát kérek.-mondtam.

-Én is.-bólogatott Eni.

-Én egy kólát szeretnék.-kért Szofi is.

-Rendben hölgyek.-jegyzetelt a pincér,és elment leadni a rendelést.Pár perc múlva vissza is tért,és megkérdezte,hogy mit eszünk.

-Rántott hús,és sült krumpli van?-kérdezte szórakozottan Eni.

-Persze.-nevetett a pincér.

-Jó,akkor azt kérek.

-Fú,van az a sajtos sonkás husi...-gondolkodott hangosan Szofi-én azt szeretnék.

-Gordon bleu- bólogattam-Én egy margarita pizzát kérek.

Amikor megkaptuk az ételt rögtön neki is estünk.Vagyis Szofi és én nekiestünk.

-Miért nem eszel?-kérdezte Szofi Enitől.

-Uuuuu,ezt le kell fényképeznem.-kutatott a táskájában a mobilja után Eni.

Én csak a fejemet fogtam,de Szofi ezt nem hagyhatta szó nélkül.