Balatoni nyár

Június 20. 4

Nem értettem,hogy mi lehet vele.
Csak néztük Szofival,kaján vigyorral a fejemen,majd egy óriásiat hasalt a valaha kígyónak hitt slagban.Szofi itt szabályosan felhorkantott,és mivel az erkély ajtó nyitva volt,Karesz hallotta,és felnézett.Összeért a tekintetünk.
Gyorsan elfordítottam a fejem.Szofi vette a lapot és elcsendesedett,sőt,még a függönyt is behúzta.
-Milyen formás lábai vannak.-jegyezte meg vigyorogva-A feneke is ilyen jó?
-Szofi!-förmedtem rá.
-Jó,na.

A nap további részében csak emésztettem magam a tegnapi miatt,szörnyen lelkiismeret furrdalásom volt.Folyton az járt a fejemben,hogy mit gondolna anya vagy Hédi,ha tudná miket csinálok egy nálam 6 évvel idősebb fiúval.Akit ráadasul szeretek.Azthiszem...Elvileg semmi rosszat nem csináltam,nem feküdtem le senkivel,nem drogoztam,de még is.Rossz érzésem volt.
-Látom,hogy nagyon emészt a dolog...-szólt Szofi.
Csak a fejem ráztam.
-Ez miatt nem kell mardosni magad.Ha szereted,és vonzódsz hozzá,nincs miért.Egyszer mindennek eljön az ideje.
-De nem így...ennek nem így kellett volna lennie.
-Akkor?
-Mindegy.-hagytam rá.
 
14 óra körül megállt egy fekete autó a kapu előtt,és valaki ráakaszkodott a csengőre.Gyorsan lehorantam Szofival,a fiúk pedig kérdőn néztek ránk a teraszon.Egy Rubik kockát próbáltak kirakni,igazából már reggel óta...négyen.Artúr,Csabi,Erik,és Viktor.Karesz a nappaliban bámulta a tévét,Dzsúlió pedig az asztalnál ülve nézte a semmit.
-Ki az?-kiabáltam át a magas kerítésen.
-Eniiii!-jött a válasz.
Gyorsan kinyitottam a kaput,és már ugrottunk is volna mind a ketten Eni nyakába,csak ugye ahhoz még nem volt azért elég jól.
-Gyere!-invitáltam azonnal fölfelé,de aztán hirtelen mellé állt az anyukája.
-Nem.
Kérdőn néztem rá,de gyorsan jött is a magyarázat.
-Jön haza,piennie kell.Elég a szórakozásból a nyárra.Kaptok 10 percet,aztán jön haza.
-Jó gyere.-ragadtam meg Eni karját,ő pedig egyszerűen csak az anyja orrára csukta a kaput.Nem nézett ki olyan rosszul a történtekhez képest.Arca kicsit sápadt volt,de azért előkerült már a szempillaspirálja a  nesszeszeréből.Rövid sötét haja rendezetlenül a füle mögé volt tűrve,mindig vidám szemei akkor kicsig fátyolosak voltak,de így is nevettek.Járásán látszott,hogy a hasán lévő varratok még mindig húzódnak,de nem szentelt neki nagy figyelmet.
Amint meglátta Dzsúliót,hisztérikusan a nyakába ugrott (már amennyire az egészségügyi állapota engedte),és rögtön nyomott is egy pici puszit a szájára.
-Hőő,ti most akkor együtt vagytok???-türte hátra Szofi szőke haját,hogy jobban lásson.
De tubicáink akkor épp nagyon elvoltak foglalva,szóval rájuk hagytuk.
Intettem Szofinak,hogy jöjjön fel,ne bámuljon már annyira.Így gyorsan össze pakoltuk Eni maradék cuccait a bőröndjébe,hogy minden értékes másodpercet lovagjával tölthessen a csekély 10 percből.
Mire lértünk,még akkor is meghatódva ölelkeztek.Annyira édesek voltak.Eni még lábujjhegyre is állt,hogy "még közelebb" lehessen a colos Dzsúlióhoz.Kedvem lett volna elővenni egy zsepit,és szipogva végignézni a romantikus jelenetet,de Eni anyja neki állt dörömbölni,hogy igyekezzünk.
-Mikor látlak legközelebb?-nézett Dzsúlió Enire,miközben egyik kezével az arcát simogatta.