Balatoni nyár

Június 15. csütörtök 1

A napokban nem igazán csináltunk semmit.Végig esett az eső,és kimozdulni sem volt kedvünk.Meg semmihez.Az internet tegnap teljesen elment a nagy viharban,egész éjjel dörgött meg villámlott.Kicsit sem voltunk berezelve.Később a tévé is elment,és hogy még rosszabb legyen,az áram is.Reggelre ált a víz a teraszon,a medencéről levitte a szél a fóliát,és a nap ernyők szanaszét hevertek.Az alattunk lakó Don Juan-ok reggelre nagyjából rendet raktak...Olyan 9 óra körül Hédi is beállított,hozott nekünk enni tekintettel arra,hogy az esőben nem igazán tudtunk kimozdulni,és megnézte,hogy minden rendben e.

-A tévé sajnos nem működik,és az internet is elment.Az áram még tegnap este.Csutkára merültek a telefonjaink...

-Ez nem jó...történt még valami?

-Nem,másról nem tudunk.-rázta a fejét Szofi.

-Jó,akkor majd kiküldök egy szerelőt a nap folyamán.Jók legyetek.

Hédi elsietett a dolgára,mi meg maradtunk a házban.Kint ugyan már sütött a nap,de még mindig minden vizes volt.És sáros.A nyaralók persze,akik egy vagyont fizettek egy-két hétig,tettek rá,hogy milyen az idő,gumimatracokkal,és úszógumikkal rohantak a strandra amint elállt az eső.Újra megtelt a tér,és a parkok.A fiúk is leléptek valahova,úgyhogy teljes nyugalom volt.

-Dzsúlió nem is keresett ma.-duzzogott Eni keresztbe tett kézzel a fotelban ülve.Mint egy kislány.Ja,amúgy a kapcsolatunk már tiszta komoly,Eni még egy arcra puszit is kapott tegnap.

-Nyugi már,reggel 10 óra van,és nincsenek is itt.A telefonod meg le van merülve.Lehet írt cuki jó reggelt üzit.-csavargatta a haját Szofi.

-Tényleg,amúgy nem is meséltél még róla semmit...Hány éves?Hova valósi?

-19,és Soproni.

-És milyen a kocsijuk?

-Ajj már,nem tudom.Akkor is örökké szeretni fogom,ha ladával járnak.

-És ezt ő is így gondolja?-vihogott Szofi.

-Természetesen.Csak jönne már vissza az áram...

Eninek nem kellett kétszer mondania,hamarosan meg is állt egy fehér munkás autó a ház előtt,majd valaki ráakaszkodott a csengőre.

-Ez biztos a szerelő...-mondtam,majd kinyitottam neki a kaput.Egy magas,kantáros nacis őszülő szakállas bácsi tipegett be,majd tanácstalanul állt a medence mellet.

-Itt a Mikulás!-csodálkozott Eni.

-Igen,a Mikulás...-mentem ki az erkélyre.-Felfelé tessék jönni!-kiabáltam neki.

A bácsi köszönt,és se szó se beszéd,elindult a házban.Keresett valami dobozt,de mi nem nagyon tudtunk hozzászólni a dologhoz.

-Lemehetnék az alsó szintre,lánykák?-kérdezte egy nagy szerszámos ládát tartva a kezében.

-Persze,ott a lépcső.-mutattam.

A szerelő lement,aztán pillanatok alatt vissza kapcsolt a mikró és a hűtő is,a tévé gombja pedig újra világított.Azonnal fel is raktuk a telefonokat tölteni.

-Hmm..tehetséges a bácsi.-nézett lefelé Szofi.

Mi kérdőn néztünk rá,de aztán csak ráhagytuk.Bekapcsoltam a tévét,de adás még mindig nem volt.

-Kész is van hölgyeim.Valamit még tudok segíteni?

-Ő...adás még mindig nincs.

Valamit megbókolt ott a tévé mögött,aztán pikk pakk az is megjavult.

-Rendben...-irogatott.-22.000 ft lesz.

-Mi?-néztem rá.-Nincs ennyi pénzünk...-hazudtam,pedig valójában ennél többet hagyott ott nekünk ott egy nap Hédi,de azért kicsit mégis sokalltam az összeget azért a 6 percért,amit a házban töltött-azt hittem,hogy a nagynéném már rendezte.

-Sajnálom hölgyek,de azon kívül,hogy telefonált mást nem tett.

Duzzogva a pénztárcámhoz mentem,és elővettem a pénzt.A kezébe nyomtam,majd elment.