Balatoni nyár

Június 17. 2

De a telefonom valami csoda folytán le volt merülve,és jelezte,hogy csatlakoztassam a töltőt.Szofi csak káromkodott,én pedig lázasan csapkodtam a nappaliban a töltőt keresve.

-Nem láttad?-kérdeztem idegesen.

-Nem...-fogta a fejét.

-Eni!-kiabáltam ki az erkélyen.

-Igen?-nézett fel a medencéből.

-Odaadod a töltőd?Egyet sem találok!

-Nem tudom hol van...-azzal alábukott.Persze,ha tudta volna,hogy milyen fontos jobban megerőltette volna magát,de így...Eni nem az a típus aki csak úgy minden gond nélkül megerőltetné a fejét.

-Kérj a fiúktól!-tanácsolta Szofi,és én már rohantam is lefelé.A terasz előtt elhasaltam a slagban,és tiszta fű meg föld lettem.Mindenki kiröhögött,de én nem igazán tudtam ezzel akkor törődni.

-Ad valaki egy töltőt?-kérdeztem idegesen.

-Minek?

-Kérlek,csak adjatok egy töltőt!!-ziháltam izgatottan.

Valaki a kezembe nyomott egyet,és fel siettem.Csatlakoztattam a telefonom,és vártam.Egyszer csak megjelent az alma jel a képernyőn,és a szívem egyre hevesebben vert.Bekapcsolt.Ránéztem a barátnőmre,aki bólintott,és feloldottam a telefonom.Az üzenet ikonnál pirosan virított az 1-es szám,miszerint van egy meg nem nézett üzenetem.Tétováztam egy darabig,és rá böktem.Karesztól jött.Ez állt benne:

                             Minden oké,számítottunk rá.Ha minden igaz,jövő kedden visszamegyek.Örülök,hogy eszedbe jutottam.

-Aztaaaaa!-visított a barátnőm-Örül,hogy eszedbe jutott!

Én azonban nem voltam vidám.Nem tudtam,hogy komolyan gondolja e.Hiszen amiket mondott,amíg itt volt...Ki veszi komolyan egy random vadidegen fiú bókjait?

-Szerinted komolyan mondja?

-Persze...nem hiszem,hogy most van kedve poénkodni.Írj neki vissza.

-De mit?-néztem riadtan.

-Írd neki,hogy hiányzik.

-Mi??Dehogy írom.Annyira nem vagyunk jóban,hogy ilyeneket írjak neki.

Szofi megrántotta a vállát,és lehuppant a kanapéra.Én is odaültem mellé,és együtt bámultuk a medencét.Nem tudtam,hogy mit kéne írnom Karesznek.De nem is akartam neki olyan hű,de gyorsan válaszolni,nehogy még a végén azt higgye már,hogy annyira érdekel.Pedig mondjuk érdekelt,na de,ezt azért még nem kellett neki biztosan tudnia.

Oltári nagy kupi volt a tegnap este után,ugyanis a lányokkal ismételten kulturáltan főzőcskéztünk,és a konyha vállalhatatlan volt.Ezen kívül filmet is néztünk,ami jó sok földön árválkodó pattogatott kukoricával járt.Meg konzervessel is,mert Eni csak azt szereti,és kanállal kanalazta mellettünk a csemege kukoricát.

Elnyújtóztam,és hirtelen valami nedveshez ért a kezem.Undorodva rántottam el,majd fintorogva néztem a nedves dolog után.Eni kukoricája kiborult,és rá volt rakva egy párna.Nem is kérdeztem semmit,csak közöltem Szofival,hogy ideje kitakarítani.

Fogtam egy partfist,és nekiálltam a munkának.A konyhával kezdtem,és szépen haladtam tovább a helységeken,Szofi pedig felmosott utánam.Kiporszívóztuk a bútorokat,és még a főző lapot is lesikáltuk.Megbeszéltük,hogy már nincs semmi tiszta ruhánk,úgyhogy egy fél óra gondolkozás után,egy mosást is sikerült beraknunk.

-Az ablakokat és az üvegeket  is le kéne pucolni...-gondolkoztam hangosan.

-Jó,akkor én csinálom az erkély ajtót meg a fürdőd.

Sokáig tartott,és tényleg minden kis zig-zugot kisikáltunk,mert már félő volt,hogy beköltöznek az  egerek.Épp raktam volna vissza a tisztító szereket a szekrénybe,amikor az erkély ajtónál Szofi hangosan felröhögött.

-Mi az?

-Eni elhasalt a medencénél!-vihogott.

Én is odamentem megnézni.A fiúk is egyre csak röhögtek,de Eni nem akart fel kelni.Néztük egy darabig,de egyikőnk sem mert szólni.Eni arccal lefelé feküdt a macskakövön,a haja és az egyik keze belelógott a vízbe.

-Baj van...-mondtam és már rohantam is.

Odatérdeltem Eni mellé,és el kezdtem szólongatni.Nem reagált.Közben a többiek is körénk gyűltek,majd Artúr is odatérdelt mellénk.

-Fordítsuk a hátára!-mondta.

Óvatosan átfordítottuk,de amit akkor láttam,azt sosem felejtem el.A barátnőm lehorzsolta az arcát,és vérzett az orra.A homlokán volt egy repedés,és dőlt belőle a vér.Hiába beszéltünk hozzá,nem reagált.

-Valaki azonnal hívja a mentőket!!!-ordította Alex.

Kivert a hideg veríték,és eluralkodott rajtam a pánik.Szofi remegő kézzel próbálta bepötyögni a 104-et,de képtelen volt rá.Erik ki is vette a kezéből,és átvállalta a feladatot.

És Eni csak ott feküdt.A vér folyt a fejéről,bele a medencébe,ahol egy felhőként oszlódott szét.Nem tudtuk,hogy mit kell csinálni.Senki sem tudta.Csak néztük,lesokkolódva,ahogy hanyatt fekszik eszméletlenül a medencepartján.

A mentők perceken belül kiértek,és rögtön fel is rakták a kocsira.

-Ki jön vele?-kérdezte az egyik mentős.

Természetesen abban a helyzetben mindenki ment volna,de végül csak én,Szofi,és Dzsúlió mentünk.