Balatoni nyár

Június 19. 4

Lehúztam a pohár tartalmát,és visszahasaltam a kanapéra.

-Menj el!-csapkodtam a mellettem lévő párnát.

-Miért mennék? Hozzád jöttem fel.

Karesz hallhatóan kezdett kijózanodni,de még mindig erősen áradt belőle az alkohol szaga.

-Ugyan...

Karesz leült mellém az ágyra.Felültem,és hátra dőltem a kanapén,hogy lássam,bár sötét volt,na mindegy.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Szeretlek.

Síri csend.Elakadt a lélegzetem,és kihagyott a szívverésem.Ledöbbentem.

Nem szóltam semmit,csak bambán meresztettem a szemem a sötétben Karesz felé.Megcsillant a kikötő fénye a szemében,és újra megszólalt.

-Sajnálom.Tudom,fiatal vagy még,és meg értem,ha te nem így érzel.Csak rád tudok gondolni.

Vettem egy apró lélegzetet,és lehunytam a szemem.Karesz odahúzott magához,és gyengéden átölelt.Apró puszikat kezdett el nyomni a nyakamtól a fülemig,amibe egyenesen beleborzongtam.Kiemeltem a nyakam,hátradöntöttem a fejem,és hagytam...A fülemtől a számhoz ért a szája,és a szám sarkát kezdte puszilgatni.Beledőltem az ölébe,és az ital kábulatától hanyatt dőlve vártam,hogy folytassa amit elkezdett.Mint egy filmben...És akkor Karesz megcsókolt.Én pedig vissza.Hozzáért a szája a számhoz,és a nyelve a nyelvemhez.Nem gondolkodtam azon,hogy mit teszek,ösztönből jött,és állatias vágy tombolt bennem...de mozdulni sem tudtam.Hirtelen lebegtem,és ha akartam volna se tudtam volna mozdulni,de nem is akartam.Csak feküdtem,és hagytam,hogy csinálja amit jónak érez.

Nem tudom,hogy meddig feküdtem ott,de minimum 20 percig.20 perc intenzív smárolással...Jézus.Csoda,hogy levegőt kaptam!

Amikor észbe kaptam,hogy ezt nem kéne,hirtelen el toltam magamtól Karesz pia,és valami rohadt jó illatú parfüm szagú fejét,és próbáltam valahogy kinyögni,hogy hagyjuk abba.

-Ühm...-vettem levegőt két csók között-ne...

Persze,azzal a lendülettel folytattam is,de hát valamit mondanom kellett.

-Ne...-húzott vissza.

És folytattuk...és csak csókolt,csókolt,és csókolt.Egy idő után már annyira természetesnek tűnt,hogy ott hajol felettem,hogy majdnem lementem alfába.Automatikusan működtem,és úgy cuppogtak az ajkaim,hogy már észre sem vettem.

Amikor újra észbe kaptam,már nem voltam olyan kába.Gyorsan felültem,és ellenálltam Karesz marasztalásának.Felnyomtam a lámpát...ott ült mellettem,én pedig nem hittem el,hogy ez tényleg meg történt.Közelebb csúszott hozzám,megfogta a nyakam,és a keze egyre lejjebb vándorolt.Többet akart egy szimpla smárolásnál.

-Ne!...-kiáltottam fel,mire értetlenül visszahőkölt.-Ezt nem kéne...

Tétlenül bólintott,majd felállt.A tarkóján összekulcsolta a kezét,és idegesen járkálni kezdett.

Én meg csak ültem,és néztem a tökéletes fiút,aki előttem lépkedett.A deltás vállait,eres karjait,keskeny csípőjét,rövid,szőke haját,napsütötte arcát,és rikító szemeit.Még így,egy átmajrézott éjszakán is jól nézett ki.Akkor döntöttem el,hogy szeretem.És akkor már nem csak a kinézete miatt.

-Ne haragudj...-szólalt meg végül,és összeszorította az állkapcsát.Nem nézett rám.A földet nézte.

Nem szóltam semmit,csak bambán fürkésztem,hátha rám néz.De nem.Sóhajtott egyet,és le ment a lépcsőn.Én pedig ott maradtam,egyedül.Sokat nem őrlődtem,az alkohol megtette a hatását,és hamar elaludtam.Úgy ahogy voltam,ruhástul.