Balatoni nyár

Június 17. 3

Enit betolták a kórházban az egyik szobába,mi meg kint vártunk.Vágni lehetett volna a feszültséget.Az orvosok csak annyit mondtak,hogy borzasztóan bevágta a fejét,és az esés következtében a belső szerveit is bőven érte ütődés.Az agyrázkódás a minimum.Közben felhívtam Hédit,aki persze azonnal jött,és egy borítékért cserébe át rakták Enit egy sokkal barátságosabb szobába.Hédi nem tudott maradni,de az orvosok orrára kötötte,hogy a lehető legjobb ellátást kapja.És ha Hédi azt mondja,akkor úgy lesz.

A folyosón,ahol vártunk,egy nagy üveges fal volt,és a fő útra nézett.Volt néhány járókelő,meg egy anyuka,aki lassan tologatta oda-vissza a babakocsit a kórház előtt.Biztos várt valakit.A nővérek rohangáltak a folyosón,és egy idős néni járó kerettel a lift felé tartott.Ahogy meglátta ezt az egyik gondozó,rögtön a segítségére sietett,és mosolyogva szóba elenyedtek.Mi nem mosolyogtunk.Fal fehéren,és komoran ültünk a kemény,kórházi,hideg székeken.Senki nem szólt semmit.Ránéztem Dzsúlióra,akinek egy könnycsepp gurult végig az arcán.Nem több,és nem kevesebb.Csak egy,egyetlen egy.Amikor észrevette,hogy nézem,ő is rám nézett,és a sírástól torz hangon,halkan ennyit mondott:

-Szeretem...

De Eni  ezt nem tudta.Tudta,hogy Dzsúlió bírja,de azt,hogy szereti,nem.

Ránk is átragadt a fiú szipogása,és az én arcomon is legurult egy-két könnycsepp,Szofi pedig egyenesen bömbölt.

-Mond el neki.-suttogtam Dzsúlió fülébe.

Kijött egy fehér köpenyes bácsi a szobából,és oda jött hozzánk.

-Ti jöttetek Horváth Enikővel?

-Igen.-bólintott Szofi.

-Nos,amint már elmondta a kollégám is,nagyon beverte a fejét.Súlyos agyrázkódása van.Eltörött az egyik bordája,és a jobb keze.Valószínűleg rá esett.A hasnyálmirigye,és a belei leszakadtak,újra kellett varrni.Ritka,hogy valaki egy eséstől így megsérüljön.Nem lehet esetleg,hogy egy ugródeszkáról ugrott félre?

Dzsúlió bólintott.Szofi valószínűleg csak az esés végét látta,azért gondolta,hogy csak elcsúszott.

-Igen,gondoltam.Egyenlőre altatásban van,infúzión,és lélegeztető gépen.Ha minden jól lesz,az állapota pár napon belül stabil lesz.

A doki elment,mi meg ott maradtunk millió kérdéssel a fejünkben.Dzsúlió fel kelt,és bement a szobába.Szofi indult volna utána,de maradásra intettem.Az üvegen keresztül láttuk,ahogy a fiú megfogja az össze vissza szurkált kezét,és valamit mond neki.Elmondta neki,amit érzett.Akkor nem volt kőkemény nagyfiú,csak egy érzékeny,bizonytalan félő kisfiú,ahogy mi is.

Egész nap bent voltunk Enivel.Olyan 4 óra körül utánunk jöttek a fiúk is,hoztak Eninek csokit,meg virágot.Nem engedték,hogy éjszakára vele maradjunk,ezért este hazamenés előtt még egyszer bementünk hozzá.Fájdalmasan néztem a homlokán az összevarrt sebet.

Szofival semmit nem aludtunk.Egész éjjel a történtekről beszéltünk.Fel hallatszott,hogy a fiúk sem nagyon bírnak aludni,ezért takaróstul lementünk hozzájuk,és a lenti nappaliban szomorkodtunk,most már együtt.Megbeszéltük,hogy amint elkezdődik a látogatási idő,abban pillanatba bemegyünk Enihez.Nem akartuk elhinni.