Balatoni nyár

Június 20.6

Bementem az egyik hűs,besötétített szobába,és nemes egyszerűséggel bedőltem az ágyba.Nem érdekelt semmi,és senki.Fáradt voltam,és kimerült.Még hallottam,ahogy Szofi kopog az ajtón,aztán mély álomba zuhantam.

Mire fel keltem már este lett,és csak a közvilágításnak a fénye szűrődött be az ablakon.Lassan kicammogtam,és letelepedtem Szofi mellé a a kanapéra.Pár pillanatig együtt néztük a tévét,majd egy hirtelen mozdulattal kinyomta,és következetes tekintettel rám nézett.
-Tehát?-húzta fel a szemöldökét.
Hirtelen nem tudtam a nagy kómában,hogy mire gondol,aztán eszembe jutott,és nyomban el is öntötte a mellkasomat az a tompa érzés.
Megrántottam a vállamat,és már készültem felálni,de a kíváncsi barátnőm visszahúzott maga mellé.
-Csak megbeszéltük...megbeszéltük a tegnap estét.
-És?Mi lesz most?Szerelmet vallott?
-Ugyan!-nevettem el magam hisztérikusan.
-Hát?
-Nem kellek neki.
Szofinak elkerekedett a szája,és mondani is akart valamit,aztán megfontoltan visszacsukta.
-Akkor mire fel volt ez az egész?
-Talán csak ki akart használni...
-Nem,nem hinném.De mit mondott,miért nem?
-Nem mondott semmit.
-Csak úgy?
-Csak úgy.
-Hát,-sóhajtott Szofi-van olyan,hogy az ember egyszerűen csak nem érzi a kémiát.
Megvontam a vállam,csoszogva elindultam a konyha felé.
-Ne csinálj úgy,mintha nem érdekelne.
-Pedig nem.-szürcsöltem egy  narancslevet szórakozottan.
-Jó...-hagyta rám.
Valójában nagyon fájt a dolog,de nem akartam mutatni.Semmi szükség nem  volt az önsajnáltatásra az Enis dolog után.
-Strand?
-Sötét van.-sóhajtottam.
-Mintha ez akadály lenne.

Szofi végül megfűzött és lementünk a partra.Teljesen sötét volt,és csak a hold csillogott fátyolosan víz tükrén. icsit arréb a mólónál látszott néhány horgász pislákoló úszója a víz tetején.Síri csend honolt mindenhol.
-Gyere!-intett Szofi lefelé menet a stégen.
Gyorsan utána lépkedtem,es bele gázoltunk a vízbe.
A víz sokkal melegebb volt mint a levegő,és kellemesen elöntötte a langyosság minden porcikámat.
-Olyan a jó a víz!-evickélt mellettem Szofi.
Én is alábuktam,és nagyokat húztam a kezemmel a tó fenekén.
-Hallod ezt?-derment meg hirtelen a barátnőm.
-Mit?
-Come a little closer, let me taste your smile...-énekelt Szofi.
-Until the morning lights...-folytattam.
Szinte tisztán kivehető volt a zene,a víz hozta a hangot valamelyik közeli szórakozóhelyről.
Szofi nagyot sóhajtott,és fel feküdt a víz tetejére mellettem.Őt is nyomasztotta valami.
-Mi van Artúrral?-tapintottal a lényegre.
-Ugyan,semmi.
-Semmi?De hát ölelkezve aludtatok!
-És ennyi...biztos be volt rúgva.
-De hát...semmi csók?
-Semmi.-rázta a fejét.
-Pedig én azt hittem,hogy ez most össze fog jönni neked.
-Én is...amióta itt vagyunk loholok Artúr után.De csak szórakozik velem.Elhiteti,hogy érdeklem,aztán megfeledkezik a létezésemről.
-Miért nem mondtad,hogy ez a helyzet?-csodálkoztam.
-Volt elég bajunk így is,nem tetéztem.Őszintén szólva jó lesz ha a fiúk hazamennek mostmár.Nem jó nekünk,hogy itt vannak.Majd szépen elfelejtjük őket,ha nem lesznek itt,és élvezhetjük tovább a nyarat.Nem kell nekünk pasi,amúgy is csak rontják az imidzsünket.
Helyeslően bólogattam,igaza volt.Mióta a fiúk ott voltak,nem volt egy nyugodt percünk se.

Hazaérve hamar lefürödtünk,és  hihetetlen gyorsan elaludtunk.