Balatoni nyár

Június 20. 3

Szóltam Szofinak,hogy menjünk fel.Ő sem nézett ki túl jól.
-Enit ma hazaengedik!-szóltam neki hátra a lépcsőn felfelé menet.
-Tényleg?-huppant le a kanapéra.
-Igen...de vissza kell mennie.
-Gondoltam...hosszú lesz a lábadozás.Otthon a legjobb neki.Talán még nyár végén vissza jöhet.
-Remélem...
Észrevettem egy újabb piás üveget a fotel alá begurulva,és gyorsan lehajoltam érte.Igen ám,de a laza nyári ruha elállt a melkasomtól,és Szofi belátott a ruha alá.Gyorsan elindultam a konyhába,de Szofi utánam szólt.
-Hőőőő.
Kérdően hátra fordultam,mintha nem tudtam volna,hogy miről van szó,de persze tudtam,hogy lebuktam.
-Ki van szívva a melled.-ráncolta a szemöldökét.
Nem mondtam semmit,csak zavartan ráztam a fejem.
-Ki volt az?
-Karesz.
-Hogy miiiiii????-kerekedett el a szeme.-Julcsi!Te mondod mindig azt,hogy a kiszívott testrészek milyen gusztustalanok,és igénytelenek.És hogy az nem egy 15 éveshez való viselkedés.
-Ez így is van,és én is rosszul vagyok magamtól.De ahhhhh,olyan jó pasi!-temettem a kezem az arcomba.
-Ugye nem...
-Dehogy!Csak csók...sok sok csók.De időben szóltam,hogy hagyjuk abba.
-Jól van.Remélem nem veszted el a fejed.Nem szoktál így viselkedni.
-Nem...ebben biztos lehetsz.Artúr?
-Együtt aludtunk.-szállt be a slamasztikámba ő is.
-Nocsak.-tettem keresztbe a kezem.-És?Várj,nem akarom tudni a pikáns részlegeket!-nevettem el magam.
-Ugyan.Puszi,és összebújás.Semmi több.
-Helyes.-álltam fel.-Jártok?
-Nem...
-Mi sem...ahhj,nehéz dolgok ezek.Ki kéne mosni a szennyest.-váltottam témát.
-Segítek.-áltunk fel.
Összegyűjtöttük a szennyest egy kosárba,és már pakoltam is a gépbe,amikor az egyik nadrágból kihullot egy kis cetli.
-Ez mi?-kapta fel Szofi.-Álmi...-olvasta hunyorogva a papiron álló nevet.
-Jajj!-kaptam ki a kezéből.
-Húúúha,hát ezt meg kitől szerezted?
Ledaráltam Szofinak,hogy miután ott hagyott,Álmi odajött hozzám,és bemutatkozott.
Szegény,értetlenül kapkodta a fejét,eddig Karesz,most Álmi,aztán kitudja még mit hoz a nyár...rosszul éreztem magam,és végtelenül olcsónak,de akaratlanul is így jött ki.
Ehhez már ő sem tudott mit szólni,úgyhogy inkább elment és csinált magának egy szendvicset.
Visszamentem a nappaliba,és onnan bámultam a tuja alól kilógó lábat,hátha előbb magához tér a gazdája.Abban a pillanatban a láb megmozdult,és a bokor fölé magasodott Karesz szikár teste.Azonnal kibukott belőlem a hisztérikus röhögés,amire Szofi gyorsan ki is szaladt a konyhából.Ő is visítva nevetett az alsógatyás Kareszon,ahogy minden erejét összeszedve próbál befáradni a többi fiúhoz.
-Miért van rajta cipő zoknival,ha nadrág nincs?-nézett rám értetlenül.
-Nem tudom.-vihogtam én is.
Az viszont kétségtelen,hogy így is szuper extrán jól nézett ki.