Balatoni nyár

Június 15. csütörtök 2

Bár a nap sütött egy kicsit,dél körül újra beborult,és el kezdett csöpögni az eső.Újra vizes lett a felszáradt fű,és a parton felzaklatott hullámok csapdosták a köveket.

-Ez nagyon jó!-nézett ki az ablakon Eni.-Ülhetünk az emeleten megint egész nap.

-Á,nem bírok ki itt még egy napot.-ráztam a fejem.

-Ki kéne találni valamit...-törte a fejét Szofi.

-Elmegyünk kajálni? Bármit megadnék egy sajtburgerért....-álmodozott Eni.

-Hm...de gőzöm sincs,hogy hol van a legközelebbi meki.

-Mindjárt kikeresem...-pötyögött Eni- Siófok,vonattal 30 perc.És van ott valami pláza is...vehetnénk végre valami vállalható fürdőruhát.

-Jó ötlet...

-Hédi el tud vinni minket?

-Kizárt...Ilyenkor pláne rengetegen vannak  az étteremben,ha nem lehet strandra menni.Biztos,hogy ott van.

-Akkor busz?

-Inkább vonat.Szellősebb.Vagy hogy szeretnétek?-néztem a lányokat.

-Jó lesz akkor a vonat,nem szeretnék izzadó büdi sörhasú papik mellet ülni.

Az állomásra érve szomorúan tapasztaltuk,hogy mindenki azon a napon akart a Budapest felé közlekedő vonatokon utazni.De tényleg mindenki.Vagy 15 percet álltunk sorba a kasszánál,ahol egy morcos, magának való, ősz hajú néni lajhár tempóban számolgatta a vissza járó aprót.Az élet kedve egyenlő volt a nullával.

-Diák igazolvány?-kérdezte.Mi persze az összes ilyen jellegű iratot a házban hagytuk,úgyhogy csak fürgén ráztuk a fejünket.Végül horribilis összegért felrakott minket egy Intercityre.Az út viszonylag gyorsan eltelt,és a nagy tömeg ellenére,egy küzdelmes furakodásnak köszönhetően kifogtunk egy üres kabint.

-Szép ez a környék...-bámult ki az ablakon Szofi.

-Szerintem is.Pesthez képest...Jó lett volna,ha ide születek.Itt még a levegő is más.

Hamarosan leszálltunk a vonatról,és az aluljárón keresztül elhagytuk az állomást.Akkor jöttünk csak rá,hogy amúgy nem is tudjuk,hogy mi merre van.Gondoltuk,hogy majd a telefonon a GPS segítségével kikeressük a dolgokat,de persze Szofinak és Eninek 15.-ike körül már használhatatlanul lassú volt a mobilinternete,az én készülékem pedig történetesen lemerült.Persze nem estünk kétségbe,nem olyan fából faragtak minket.Elindultunk egy szimpatikus irányba,és próbáltunk valami útbaigazító forrást találni.Időközben az eső is csöpögni kezdett.Mi meg persze spagetti pántos toppban meg rövid ujjúban.Ja és persze papucsban.Valahogy a főtérre vergődtük magunkat,ahol jó néhány ilyen szerencsétlen tengődött még mint mi,de semmiképpen sem lógó orral.Mindenki vidám volt,és nevetett.Mindenki nyaralt.Kinéztünk egy nagyon szimpatikusnak tűnő fiatal,német, feltehetően turista fiút,akin nemzetisége jeléül  fehér randizokni volt túraszandállal és hogy még csinosabb legyen az így is elég dekoratívnak tűnő fiatal ember,megjelenését már csak a sárga kacsás  eső kabátja tette még szinvonalasabbá.És nem,nem kacsák voltak a kabátján,hanem a kabátja kacsa alakú volt! A kabát hátulján jól kivehető volt a a 3D-s kacsafarok,a kapucniján pedig egy csőr is volt.Ja,és amúgy az illető erősen le is volt égve.

-Ki megy oda hozzá?-néztem a többiekre.De persze,egyértelmű volt.Az ilyen "feladatokat" Szofi végzi.Bátran elindult a fiúhoz,de Szofi elszakadt az eredeti tervtől.Karon ragadta a fiút,és kirángatva a baráti társaságából oda húzta hozzánk.Mi persze nem nagyon szerettünk volna vele semmilyen kapcsolatot kialakítani,úgyhogy gondolkozás tettünk hátrafelé néhány lépést,de Szofi hamar odaért.Addig egy árva szót sem szólt a szeppent kirándulóhoz.

-Na,akkor kedves Jürgen,kérlek oszd meg velünk,hogy merre van a pláza.-tette csípőre a kezét Szofi.Sajnos nagyon nyers a stílusa,és idegenekkel még csak nem is barátságos.Egy épp eszű ember nem megy így oda,egy random turistához.

Jürgen persze csak zavartan bámult,de már a víz is le verte ijedtségében.

-Miből gondolod,hogy Jürgen?-förmedtem rá.Szofi csak rántott egyet a vállán,és fújt egy buborékot a rágójából.

A fiú csak nyelt egy nagyot,és rekedt hangon megszólalt:

-Nein...kein Jürgen.Hans.

-Mit mond?-néztek rám a lányok,hátha használom a minimális német tudásom.

-Hansnak hívják.-forgattam a szemem,majd össze szedtem minden tudásom,és meg próáltam megkérdezni tőle,hogy merre van a pláza.

-Der Platz auf eine Straße ist von hier.-hebegte.

-Ő...egy utcányira van.-fordítottam.

-Jó,szuper,menjünk.-ragadta meg Szofi Eni karját.-Várjatok!-szóltam.

-Danke schön,Hans.-mosolyogtam a szandálos emberünkre,de az addigra már annyira meg volt zavarodva,hogy úgy futott (!!!) vissza a barátaihoz,akik addig kérdően bámultak ránk.Csak úgy lobogott a kacsás sárga kabátja.