Balatoni nyár

Június 18. vasárnap 1

Egyszer csak valami élesen bele nyílalt a retinámba,a csukott szemhéjamon keresztül.Kinyitottam a szemem,majd a nap fényétől hunyorogva elfordítottam a fejem.Az udvaron feküdtem,nem messze a medencétől a  füvön.Reggel volt.A többiek ugyanígy szerte szét,a fiúk többsége a kanapén egymás hegyén-hátán,Viktor a teraszon a járólapon,Dzsúlió pedig még mindig azon a széken,ahová Erik parancsolta.Szofi szintén a teraszon,csak ő bikiniben hempergett a műanyag asztalon,hogy miért,azt nem tudom.Nagy nehezen feltápászkodtam,majd szédelegve elindultam felkelteni a barátnőmet,amikor elkapott egy borzasztó érzés,amitől menten összerogytam,és már jött is ki minden: a hányinger.Megtöröltem a szám,és kábán túrtam a hajamba,amiben mindenféle kaja volt.

-Szofi!-ráztam meg a vállát.-Kelj fel!

Szofi hanyatt fekvésből az oldalára fordult,és aludt tovább.

-Szofi!-ráztam tovább.-Szedd össze magad!Rendet kell tennünk!Mi lesz,ha Hédi beállít???

Lassan el kezdtem összeszedni a szanaszét heverő üvegeket,és sörös dobozokat,amikor újra elkapott a hányinger,és újra összerogytam.

Undorodva takarítottam a gyomrom tartalmát,amikor Szofi végre felült,aztán el kezdett panaszkodni,hogy neki mennyire fáj a dereka.Hát mit vár az ember,egy asztalon töltött éjszaka után?

A fű nedves volt,és a csupasz lábamra rátapadtak a fűszálak,mire felértem az emeletre.Az volt a tervem,hogy lezuhanyzok,fel keltem a srácokat,és szépen össze sikáljuk az udvart,meg úgy mindent.Szörnyen fájt a fejem,és minden porcikám fájdalmasan megsajdult az összes megtett mozdulatomnál.

A fürdésig a terv szerint ment minden.Vettem fel tiszta ruhát,belecsavartam egy törcsibe a megmosott hajam,és kimentem.És most jött csak a fekete leves.

Hédi a konyhaasztalnál ült Szofival,aki az ujjaival malmozott idegességében.Az asztalon vagy 5 bontatlan boríték volt: a költőpénzek,amiket napok óta elfelejtettünk kivenni a postaládából.Leültem Szofi mellé,és feszültem vártam a következményeket.

-Remélem tudjátok,hogy nagyon mérges vagyok.

Csendben bólintottunk,majd folytatta.

-Tudjátok ti,hogy mennyi pénzt hagytatok a postaládában felelőtlenül? Meg vagytok ti húzatva,komolyan mondom.Ez az egyik.Mi történt az udvarral?

-Semmi...-hajtottam le a fejem.

-Semmi?Akkor miért van összehányva?És mi az a sok üres italos üveg?

-A fiúk voltak...-próbálkozott Szofi.

-Igen,gondolom,hogy ők is benne voltak.De csak rátok kell nézni!Megmondtam,hogy csak addig lehettek felügyelet nélkül,ameddig tudtok normálisan viselkedni!Komolyan haza szeretnétek menni?Eni már így is haza fog,mehettek ti is.

Rémülten néztünk össze a barátnőmmel,majd el kezdtem hebegni:

-Összetakarítunk...mindent.

-És nem  mentek többet a fiúk közelébe.

-Nem...

-Jó.Egy húzásotok van.Ez nem egy 15 éveshez való viselkedés!Innentől kezdve minden nap be fogok nézni!Váratlanul.

Hédi elment,és pedig elraktam a pénztárcámba a pénzt.

Lementem a fiúkhoz,adtam nekik egy szemetes zsákot,és szépen nekiálltunk összeszedni az udvart.Nem igazán ment,de olyan délután 3 óra körül már lakhatóvá vállt.

Délután be mentünk Enihez,aki még mindig a tudata nélkül feküdt a kórházban.Bevittem neki néhány holmiját,reménykedve,hogy hamarosan hasznát veszi.

Amikor kiléptem a szobából,megláttam egy szőke fejet: Karesz volt az.

Hirtelen azt sem tudtam,hova nézzek,majd mire erőt vettem volna magamon,ő jött oda hozzám.

-Komolyan gondoltad?-nézett le rám kb. olyan 2 m magasságból,én pedig azonnal elvörösödtem a kék szemeitől.Viszont nem igazán tudtam,hogy mire gondol.

-Mit?

-Mitől vagy ilyen nyúzott?-húzta fel a szemöldökét.

-Semmitől...

-Hm...az SMS-re gondoltam.Lezajlott minden,úgyhogy vissza jöttem.Beszélni akartam veled.

-Milyen SMS???-riadtam meg,és előkaptam a mobilom.Ahogy megláttam az üzenetet,majdnem elájultam,amikor szembesültem a részegen elküldött igencsak nagy jelentéssel bíró szóval.Egyáltalán nem emlékeztem rá...

-Hát amit küldtél.

-Hát őő...nem voltam teljesen magamnál.

Nekiálltam elmagyarázni Karesznak,hogy ez hogy is volt,aztán meguntam...

-Jó,figyelj,nem magyarázkodok.Amit leírtam az SMS-ben az majdnem ilyen igaz.Nem érzek irántad szerelmet,de valamit igen.Sokat gondolok rád,és sajnálom nem tehetek róla.Tudom,hogy nagy a korkülönbség,és nem tudom,hogy te is így érzel e,de én igen,és ezen nincs mit szépíteni.Ez van.

Karesz csak nézett rám bambán,én pedig karon ragadtam Szofit,és elsiettünk.