Balatoni nyár

Június 18. 2

Ahogy kiértünk a kórházból szélsebesen rohanni kezdtem,Szofi pedig kapcsolt,és jött utánam.Még csak véletlenül sem akartam összefutni Karesszal,és lövésem sem volt,hogy hogyan tovább.

Csak annyi időre ugrottunk be a pipacsba,amíg magunkra kaptuk a fürdőruhát,aztán lementünk a strandra.Őrült tempóban rohantunk be a vízbe.Addigra a nyaralók többsége már bement a városba,és mivel a nap már kezdett lemenni,csak páran voltak a vízben,akik a gyönyörű napot kémlelték,ahogy lebukik a víz alá.

A bójánál megálltunk,és hátat fordítva a túlpartnak néztük a parton sétáló kutyás nénit,aki mellett egy igazán jó képű csávó feszített.Láttam,hogy Szofi gondolatai elkalandoznak,úgyhogy képen fröcsköltem egy kis iszapos vízzel.

-Jó,figyelek!-törölte le az arcát.-Mi a terv?

-Milyen terv?

-Hát,valahogyan a szemébe kell nézned előbb-utóbb.

-Ahj,nem tudom.-töröltem le a víztől ráncos ujjaimmal az arcomra tapadt hajam.

-Nem hívott,amikor jöttünk?

-Kikapcsoltam a telefonom.

Szofi hallgatott,én pedig megfeledkezve minden gondomtól,a víz tetejére feküdtem,és lebegtem.A nem messze lévő kikötő zaja tompán búgott a fülemben,a hűvös víz pedig segítőkészen mosta le le homlokomról az izzadságcseppeget.A  hosszú hajam szerte-szét úszkált körülöttem,mint valami medúza.Amikor a barátnőm megkocogtatta a vállam, újra függőleges helyzetbe evickéltem,és a lábammal taposni kezdtem a vizet,hogy el ne süllyedjek.Szofi egyszerűen megoldotta,a bójába kapaszkodott.

-Figyi...nem kapcsolhatod ki a telód állandóan,amikor kellemetlen helyzetbe keveredsz.

-De.

-Nem!Ez nem megoldás.

-Jó,de úgy félek.-sóhajtottam.

-Mitől?

-Szerinted mit fog mondani?

-Szerintem nem véletlenül jött vissza ilyen hamar.

-Mindenhogyan visszajött volna,és már amúgy sem maradnak sokáig.

-Még 2 hétig...azt hiszem.

-Hát az nem sok.

-Jó,nem vagyok kíváncsi a negatív gondolataidra.

Megrántottam a vállam,vettem egy nagy levegőt,és addig úsztam a víz alatt,amíg az oxigénhiány a felszínre nem kényszerített.Megtöröltem az arcom,amikor Szofira újra rájött a szómenés.

-Ha visszaértünk kérdezz rá.

-Mi?!

-Kérdezz rá.

-Dehogy kérdezek,nem vagyok hülye!

-Miért?Sokkal könnyebb lesz.Ha azt mondja érdekled,akkor nyert ügyed van,ha meg azt,hogy nem,akkor meg kit érdekel,azt gondol amit akar.Ez az én egyik alapelvem.

-Jaja,mondani könnyű.Tényleg,ha már itt tartunk,neked ki is tetszik?

-Artúr.

-Tényleg?-kerekedett el a szemem.

-Tényleg.

-Jó,akkor az alapelveidhez híven mond el neki.

-El is fogom,biztos lehetsz benne.